Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

60. «rsseíSgos ülés 1892. n&jus 25-cn, szerdán. 361 jött arra az -eszmére, hogy a partialis anya­könyvek behozatalával az egész ügyet leszorít­hatja és annak véget vethet. Hát, t. ház, a partialis anyakönyvek be­hozatala engem, mint katholicus papot, tökélete­sen ki nem elégít, de némileg megnyugtat, mert elkerülhetem a lelkiismereti kötelességek eon­íiictusát. Igaz, hogy a minister úr megfosztott szerzett jogomtól, évszázadon át gyakorolt jo­gomtól, mely szerint az államilag hiteles köz­okmányok egy részét ezentúl nem vezethetem. De ez lehet politikai de nem lelkiismereti sére­lem. Mert lelkiismeretem csak akkor lenne sértve, ha a partialis anyakönyvek behozatalá­val ismét oly dolgot contemplálna a minister lír, mely hasonló lelkiismereti conflietusok zavarát idézné elő. De miután még nem tudom, a rend­szert, a melyben eonteruplálja, a fölött nyilat­kozatot nem mondhatok. Egyet azonban már most eleve mondhatok és az az, hogy méltóz­tassék óvatos lenni a st itualásnál, inert ha csakngyan az az ok vezeti a minister urat. hogy a lelkiismereti eonílieiusok zavarát az állampolgároknál elő ne idézze, akkor legalább megbízhatóbb emberektől méltóztassék tanácsot kérni. Mert a mi reám katholicus papra nézve dogmatikailag és moraliter lehetetlen, épúgy lehetetlen a katholicus laicusra nézve is. A katholicus egyház hitágazatai alkalmazásában két mértékkel nem mérhet. T. ház! Van valaki talán a t. túloldalon, a ki a partialis matiiculák laieisálásával ezt a kérdést elintézettnek tekinti? Szó sincs róla. Ez a hitfelekezeíi villongásokat össze nem ti­porhatja, ez az intézkedés csak ad hoc meg­oldás, az acut bajnak pillanatnyi sanálása, mely a lázt megszünteti, de forrását, az irritatiók fészkét ezzel a rendelettel, vagy ezzel a mód­szerrel a t. kormány kiirtani nem fogja. Meg fogja látni a t. kormány — és én azt szomorúan constatálom, hogy talán rövid idő múlva, ha pusztán ezen egyetlen módszert alkalmazzuk, a felekezeti feszültségek még erősebbek lesznek. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) És miért, t. ház ? Mert a rendelet, vagy partialis anyakönyvvezetés, inconsequentiákat fog maga után vonni. A vegyes házasságokból született gyer­mekeket ezentúl világi közhatóságok fogják anyakönyvelni, mert jövőre ezek fogják ez anyakönyveket vezetni és hivatalos okmányt a közhatóság ad. De viszont, az állam nem törődik azzal, hogy a szülő melyik papnál kereszteltette, anyakönyveitette gyermekét; sőt azzal sem, hogy egyházi belügyi czélokra az a pap milyen ki­vonatot használ. így fog támadni két ellentétes gyakorlat. Az állami anyakönyv szerint a gyer­mek protestáns, a katholicus anyakönyv szerint pedig katholikus lesz és miután az egyház meg­KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. keresztelte a gyermeket, be is fogja anyaköny­vébe vezetni. Ha azután az a szülő eljön hoz­zám, vagy elmegy bármely katholicus pap­hoz, hogy gyóntassa meg a gyermeket, annak kötelessége lesz meggyóntatni, mert a papnak kötelessége kiszolgáltatni a szentséget minden hívőjének. És mi következik ebből ? Az, hogy az elkeresztelési harcz, a mely megindulta böl­csőnél, folytatódni fog, elmegy az oltár elé, el a gyóntató székhez és lesz már elgyóntatási kér­dés is. (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mivel pedig a protestáns barátaink és lel­késztársaink szerint a confirtnatio az igazi fel­vétel a vallásba, még csak az elbérmálás lesz az igazi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lesz azután clnevelési kérdés is és történik oly gyakorlat, ho<íy a gyermeket törvény kötelezi vallása szerint a protestáns iskolákban protestáns hittant hallgatni. Hiába küldi a szülő katholicus is­kolába, érvényes hittani jegyet csak a protestáns lel­késztől nyerhet, mert különben áliamérvényes bizo­nyítványt nem kaphat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most az a szülő, a ki gyermekét katho­]icu«nak akarja nevelni és katholicusnak keresz­teltette, otthon a katholicus vallás szellemében nevelte és ezt folytatni akarja az iskolában is, kénytelen lesz gyermekéf egyszerre két pap elé küldeni. Két hittant fog hallgatni, egyet a pro­testáns, a másikat a katholicus paptól. (Mozgás a jobboldalon. Elénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Ügy cselekszünk tehát a gyermekkel, mint a czigányok szokták tenni a maguk gyermekeik­kel : ho,ííy T testileg megedzzék, hol hideg, hol me­leg vízbe mártogatják őket. {Zajos derültség.) Nem mondom, hogy az a két irányú vallási nevelésben részesített gyermek nem nemesíthető meg, de sokszor vallási kérdésekben ellentétes felfogások merülnek fel, melyek zavart és össze* ütközést keltenek a gyermek fogékony impressio­jában, lelkében. Ha annak a gyermeknek két lelke volna, két becsületes ember lehetne belőle, de fájdalom, csak egy van s ezt az ellenkező áram­latok ide-oda hajtják és űzik, a míg végre a vallási indifferentismusba sodorják. Ez pedig, t. ház, nem lehet az államnak hivatása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A partialis anya­könyvvezetéssel tehát nincs megoldva a kérdés. Nem oly nagyszabású törvényhozási intézkedés ez, mely egyszer s mindenkorra sanálja a bajt. Ez börsespeculatio határidő üzletre. (Élénk de­rültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Az államhatalomnak, a mely nem ugyan­azonos fogalom a kormányhatalommal, vagy az kormány érdeknek, mely nem congruens fogalom az államérdekkel, nem lehet az a feladata, hogy az államérdek szempontjából olyankor támogassa 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom