Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

60. ersgíieres ülés 1893. méjus 35-én, szerdán. 349 katbolieus egyházi dolgokban hinni és tenni, hogy ez meg fogja-e tartani a katholicus egyházat azon állapotban, a melyben most van és eddig volt? En azt hiszem, hogy nem. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon) Ez felfogásom az alpapság eljárását illetőleg. Sok oldalról hallottam felemlíteni, t. ház, hogy a partialis polgári anyakönyvek behozatala mindenféle nehézségekkel fog járni, mindenféle zavarokat fog előidézni. Tudora, t. ház, hogy nem csekély nehézségekkel fog járni; elhiszem, hogy talán lesznek bajok is és hogy az nem minden tekintetben és nem teljes mértékben fog megfelelni a kellő nyilvántaitás követelményeinek. Hanem én azt hiszem és azt gondolom, nem vétek az illetők ellen, ha ezzel szemben kiemelem — hiszen köztudomású dolog — hogy a mostani anyakönyvek sem felelnek meg teljesen e kívánalmaknak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Köztudomású dolog, hogy ezek is sok mindenféle correcturáknak vannak alávetve, hogy igen gyakran kell az azokban történt bevezetéseket reparálni. (Igás! Ügy van! a jobb oldalon.) Hát szükség esetében ez a másikkal is meg fog történni. Egyébiránt azt gondolom, időelőtti ezen anyakönyvekről szólani; mert csak akkor fogjuk azokat megítélhetni, a midőn az illető törvényjavaslat a ház előtt lesz. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés jobb felől.) A magam részéről csak azt ígértem meg — s ez esetben már igazán nagyon meggondoltan — hogy meg fogom kísérlem, hogy biztosítsam azt, hogy ezen anyakönyvek czéljuknak és rendeltetésüknek meg is feleljenek. (Élénk helyeslés jobb felől.) De akárhogyan álljon is a dolog a megbízhatósággal, annyi bizonyos, hogy ily polgári anyakönyvek létesítése által a czél eléretik: oly anyakönyvek fognak vezettetni, melyek az államtörvények rendeleteinek megfelelnek. (Helyeslés jobb felől.) És bizonyos másrészről az is, hogy azok az egyházi közegek részéről semmiféle közreműködést nem vesznek igénybe, hogy az a lelkészek vallási meggyőződést nem bánthatja és hogy ezen részleges polgári anyakönyvek létesítése után az egyes elkeresztelő lelkészek az elkeresztelés ténye miatt semmiféle büntetésnek kitéve nem lesznek. (Úgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Áttérek most, t. ház, azokra, a miket a katholicus autonómia és congrua szabályozására vonatkozólag itt a tárgyalás folyamán hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon különös impressiot tett az rám, a mit néhány képviselő urak, a kik úgy az autonómia, mint a congrua szabályozása iránt melegebben érdeklődnek, mondottak; mert hiszen az úgy tetszett, úgy tűnt fel, mintha én ezen kérdésre vonatkozólag sohasem nyilatkoztam volna a házban, vagy mintha én nem óhajtanám ezen kérdés megoldását; vagy mintha én absolute semmit sem tettem volna ezen kérdés sikeres megoldására. Pedig egészen másként áll a dolog. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen a legelső alkalmat felhasználtam, hogy itt a házban előadjam nézeteimet e kérdésekre vonatkozólag és specialiter a katholicus autonómiát illetőleg azon szerény, de határozott ígéretet is tettem a t. ház m előtt, hogy a tárgyalásokat bizonyos idő alatt megindítom. Ezen igéretemet be is váltottam; a tárgyalásokat megindítottam s azok eredményét annak idejében, az akkor még élő Simor prímásnak átküldöttem és természetesen meg kellett várnom azt, hogy a magyar katholica egyház feje ezen ott összefoglalt nézetekkel szemben micsoda álláspontot foglal el. (Helyeslés jobb felöl.) Hogy a legközelebbi jövőben mi fog történni, az nem tőlem függ; hanem függ azon egyházi tényezőtől, a ki most hívatva van az általam vele közölt nézetekkel szemben véleményét formulázni. De azt tudom és gondolom, ezt kétségbe nem vonhatja senki, hogy a katholicus autonómia létesítésének dolgában más utat választani nem lehetett, mert hiszen a katholicus püspökök hozzájárulása nélkül egyáltalában nem lehet létesíteni. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a katholicus lelkészek congrua jának szabályozását illeti, méltóztatnak tudni, hogy azt már hívatalbeli elődöm Trefort minister úr kezdeményezte s talán méltóztatnak azt is concedálni, hogy a magam részéről már ministeri minőségemben mindent megtettem e tekintetben, hogy e kérdés mielőbb szerencsés megoldás elé vitessék. A megoldást eddig nagyon nehezítették azon elvi kérdések, melyek a tényleges segélyezéssel össze vannak kapcsolva. A kegyúri jognak szabályozása, a párbérnek megváltása, a görög katholicus plébániák igényeinek rendezése, oly messzemenő és fontos rendelkezéseket tesznek szükségessé, hogy ha ez elvi kérdések eldöntésétől tétetik függővé a szűkölködő lelkészek tényleges segélyezése: akkor ezek sokáig maradnak segélyezés nélkül. Elértük azonban azt a szerencsés időpontot, a melyben az elvi kérdéseket a ténylegestől elválasztani lehetett s megállapodni lehetett abban, hogy ez elvi kérdések a magok rendje szerint ítéltessenek meg, bíráltassanak el és intéztessenek el s hogy ezeknek elintézésétől nem szabad függővé tenni a szűkölködő papság tényleges segélyezését s ekkép megkönnyíttetvén az eljárás, bizton remélem, hogy a tényleges segélyezés mielőbb életbe is fog lépni. (Helyeslés jobb felöl.) Kapcsolatosan a congrua kérdésével, egy