Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
346 m. orsságos ülés 1892. május ÖS-én, Szerdám Tudom, hogy szólásra még többen vannak feljegyezve, de nem akarom a vita bezárását megvárni ; nem pedig azért, mert az eddig felgyűlt anyag is már oly nagy, hoay alig tudom azt egy beszéd keretébe belefoglalni. Czélszeríinek tartom tehát, ha most foglalkozom azokkal, a miket eddig hallottam és annál jobb, ha most szólalok föl, mert az előttem szólott t. képviselő úr egy pár olyan megjegyzést tett, a melyet válasz nélkül igen rövid ideig sem hagyhatok. Különösen feltűnt nekem az, hogy a t. képviselő úr valahogy kiemelni kívánta azt és talán az én mentségemre kívánta kiemelni, hogy az egész elkeresztelési rendeletet, vagy az elkeresztelések körüli eljárást én hivatalbeli elődeimtől örököltem és az tulaj donképen nem az én intézkedésem és ténykedésem. Kötelességemnek tartom a t. képviselő urat felvilágosítani, hogy ezen felfogása téves; mert semmiféle olyan intézkedés, a milyet én contempláltam, a múltban nem fordult elő. Egyes eoncrét esetekben igenis történtek intézkedések, de ily általános és büntető sanctioval ellátott intézkedés nem volt contemplálva. Ez tisztán a magam coneeptioja és magam viselem érte a felelősséget is. (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úrnak volt egy másik észrevétele is, a melyet szintén rectificálnom kell. A t. képviselő iir szólván és szerintem igen helyesen hangsúlyozván a nemzeti szellem ápolásának szükségét az iskolákban, felemlítette, hogy rendkivüli nagy, drákói szigorral járnak el tanáraink a német nyelv oktatásában, azokban a követelményekben, melyeket a német nyelvet illetőleg a tanítókkal szemben felállítanak. Hát, t. ház, egészen megfordítva áll a dolog, (Úgy van! Ügy van! jobb felöl.) tudniillik olyformán áll, hogy alig merik megbuktatni azokat, a kik semmit sem tudnak, semmit sem tanulnak, (Mozgás bal felöl. Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert attól félnek, hogy az félre fog magyaráztatni, úgy fog magyaráztatni, mintha az illető tanár nem volna jó magyar hazafi. (Úgy van! a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) Végül, t. ház, még egy megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr ecsetelte Erdélynek helyzetét, az oláhságnak terjedését és mintegy panaszlólag, rosszalólag emelte ki azt, hogy a magyar kormány e tekintetben nem tesz eleget, bogy Erdély nem ismeri a magyar kormányt, hogy a magyar kormány előtt Erdély mintegy terra incognita. Nem akarom kiemelni, hogy magam is jártam Erdélyben, hiszen kötélességszerűleg tettem, hogy magam is Kolozsvárott is megállapítottam az ottani közművelődési intézetek helyzetét, állapotát és tudom, hogy elődeim is megtették ezt. De tudom azt is, hogy úgy elődeim, mint én, minden egyes kérdésben mindig figyelemmel voltunk Erdély speciális viszonyaira. Tehát ha van egy terra incognita, akkor úgy látszik, a t. képviselő úr előtt terra incognita az, a mit a közoktatásügyi kormány Erdélyben in specie tett; mert ha tudná a t. képviselő úi, hogy mit tettünk ott az elemi iskolák felállításával, kisdedóvodák létesítésével és egyáltalán a culturalis viszonyok emelésében, akkor nem mondhatná, hogy nem történt ott semmi, sőt kénytelen volna elismerni, hogy aránylag több történt ott, mint a szűkebb értelemben vett Magyarországon. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon. Mozgás bal felöl.) Ezek előrebocsátása után áttérek azokra, a miket elmondani kívánok a vita folyamában az egyes képviselő urak által fel hozottakra. Természetes, hogy miután sokan szólottak s az egyes szónokok bőven kifejtették nézeteiket és ezen nézetek igen eltérők voltak, a tárgy maga, a kérdések maguk igen szövevényesek voltak: eljárásom megkönnyítése czéljából össze fogom foglalni azokat, a melyek több oldalról mondattak és azokra mintegy cumulative fogom megadni a választ; azután egyes képviselő urak nyilatkozataival is kívánok foglalkozni; végűi pedig kötelességemnek fogom tartani elmondani véleményemet azon határozati javaslatokra vonatkozólag, melyek a t. ház elé terjesztettek. (Halljuk ! Halljuk !) Azok között, t. ház, melyek többek által felhozattak, legelső sorban igénybe veszi figyelmemet azon állítás, hogy az általam kibocsátott rendelet törvénytelen. 1890-ben a t. házban igen hosszú vita folyt le e tárgy fölött; elmondattak a vélemények pro és contra és teljesen kifejtetett a tényállás minden oldalról. Ezen tény állás ismeretében határozott az akkori'képviselőház, kimondván, hogy a rendelet törvényes és hogy az természetes és logicus folyománya a törvénynek magának és ezen szempontból az meg nem támadható. (Helyeslés. Úgy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Természetesnek fogja találni ezek után a t. házban mindenki, hogy én magamra nézve a pert ekképen befejezve látom és hogy nekem semmi okom nincs a per novisálásához hozzáfogni, a mint hogy nem is kételkedhetem abban, hogy a jelenlegi képviselőház is, ha szükség volna rá, magáévá tenné a múlt képviselőház határozatát. (Úgy van! Igaz! Helyeslés jobb* felöl. Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Szóba hozatott és hangsúlyoztatott az is, hogy a rendelet kibocsátása körűi meggondolatlanul jártam el; (Igaz! Úgy van! szélsőbal felöl.) a kifejezések talán nem voltak