Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

34,4, 00. országos Dlés 1892. májna 25-én, szerdán. megvonjuk az anyakönyvek vezetését, mert a mi a megbízhatóságot illeti, annak mindig meg­felelt és azonfelül, hogy érintkezésben van a néppel a papság, egyszersmind üdvösen és neve­lőleg is hat reá. Oly magas műveltségű culturállamokban, hol a nevelés feladata nem hárul az egyházra, ott igenis mellőzhető ez, de maga a protestáns Maeaulay, Anglia múltjáról szólva, díc r érőleg emeli ki, hogy nem csupán a világi papság, hanem a szerzetesek is mily üdvösen hatottak a még durva erkölcsű Angliának, az új hódítások által vérbefagyva hagyott népnek nemesítésére, az angol faj fejlődésére s felvilágosodására. Még csak egy állami szempontból tudnék némileg attól eltekinteni és ez az, ha t. i. hazafiság tekintetében egyházi férfiaink nem felelnének meg feladataiknak. De tudva lévő, hogy min' pjl^arok is mennyire híven szolgál­ják a magyar állameszmét, a magyarosításnak mennyire hívei és hogy mennyire voltak a hazának 1848-ban fegyverrel is bajnokai, sőt mennyire voltak a szomorú időkben, az ötve­nes években az absolutismns alatt azon iskolák, melyeket nemcsak a világi papok, hanem a szer­zetesek kezei tettek a valóban hazafias eszmék asylumaivá. Ezt mi, későbbi kor gyermekei tud juk ; sőt vannak rá történelmi fényességű példák is, (Úgy van! Úgy van! a Italoldalon.) hogy a szerzetesek, a kik a legnagyobb hősiességgel léptek ki és megtettek mindent a legborzasztóbb vész és zivatar idején, Haynau alaít, hogy az első magyar ministerelnök hamvaitők szállítsák el, játszván existentiájokkal és tették ezt több hősies­séggel, mint később a ministerelnök egyik utóda tette egy volt Deák-párti képviselőtársának tete­mével, ki a szabadságharcának egyik legdicsőbb hőst volt. (Úgy van! Úgy van a bal és a szélső baloldalon) Ke bolygassuk a vallás kérdését, ne zavarjuk a vallás őreit az ő szentélyükben kicsi­nyes szempontokból. (Helyeslés a hal- és a sséhö bal Maion.) En azt óhajtom, hogy lépjen a cultusminister az ő hivatásának legemelkedettebb terrénumára, a hol mindnyájunknak vállvetett támogatására feltétlenül számíthat, lépjen a közoktatás reformjai­nak befejezési terére. (Helyeslés.) Ha a magyar közmívelődésről, eulturállapo­taink eredetiségéről, a tanügyi forrásokból aka­runk hímet varrni, ha azon források után aka­runk ítélni, melyekből gyermekeink és polgártársa­ink táplálkoznak : a legszomorúbb determinatiokat kell megállapítanunk. Olyannyira idegenszerű, olyannyira alá van vetve ez különösen a német ("alturának, oly ecxclusiv s oly egyoldalú az, hogy — például tankönyveinkről szólva — azok már egy bizonyos üzletszerű chablonnal készül­nek. Patronokkal készítik ma] a tankönyveket, (Derültség.) lefordítják, lemásolják azokat annyira, hogy azokban a magyar nyelv szelleme és e szellemnek az iskolákban való terjesztése töké­letesen alárendelt szerepet játszik; holott a német nyelvtanítást a legdrákóibb szigorral kér­lelhetetlenül foganatosítják. (Úgy van! bal felöl.) Maguk a tanerők gyengék arra, hogy a magyar szellemet léptessék életbe az osztrák geniussal, de különösen a német szellemmel szemben. Ezt látjuk az összes culturintézményekben, még a zenében is, a hol pedig szintén lehet, sőt ki kell a nemzeti szellemet fejteni; ezt látjuk a művészetek terén mindenütt, irodalmunkban is, ezt az akadémia működésében is, a mely leg­első sorban az eredeti nemzeti műveltség ápo­lására van hivatva és ha ezt nem műveli, akkor nem művel semmit. (Úgy van ! Úgy van ! bal felöl.) És mennyire dogmatice kimondja, az akadémia a rendőri szempontot, midőn az idegen phyloso­phiai szellem szolgai utánzását rehabilitálja, mert első az, hogy valaki mint titkár jól feleljen meg bureaukratikus teendőinek. (Úgy van! Úgy van'. bal felöl.) Óhajtom, hogy a t. minister úr emelje fel e sülyedt szellemet s adja meg annak a lendületet és óhajtom, hogy töltse be szere­pét a társadalom megművelődésében. Mert a tár­sadalmi műveltség az, a mely felülről jövő istá­polásra szorul, a társadalmi szellem az, a mely nálunk legszomorúbban szét van tagolva, amely­ben a legborzasztóbb összeütközések történnek épen akkor is, mialatt a házban az általános vallásszabadságot, egyenlőséget hangoztatj uk. (Élénk helyeslés bal felől.) Arról van szó, hogy egy consolidált, való­ban demokratikus és mindenek fölött nemzeti szellemű államot teremtsünk s ezt csupán nagy vívású feladatokkal lehet elérni, nem pedig ki­csinyes rendeletekkel. Engedje meg a t. ház, hogy befejezésül kissé a magam helyén legyek, oly téire lépjek, a melyet, azt hiszem,, a t. ház tagjai közű! csak kevesen tapostak. (Halljuk! Halljuk!) Én a magyar szó és a nemzeti érzés, a magyar állameszme egy igen elhagyatott, bár nagy területére kívánok lépni, nem képletesen, de a szónak valóságos geographiai értelmében, a hol a magyarországi képviselők vajmi ritkán fordulnak meg. Esetleg megjelennek mandátu­maik átvételére, azután eltávoznak, hogy többé soha se lássák; megjelenik itt talán, de csak talán, egy minister, hogy jelen legyen valami vasút megnyitásánál, vagy valamely állami köz­épület megszemlélésénél, de csak jönnek és csak­hamar visszameunek, sőt merem állítani, hogy leszámítva az erdélyi chablon ininistereket, (Élénk derültség a baloldalon.) Magyarországon nincs is minister, a ki Erdélyt látta volna. Azt hiszem, hogy a culturépítkezésekben nagy Trefort volt egyszer Kolozsvárott, a hol még nem kezdődik

Next

/
Oldalképek
Tartalom