Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
60. országos Illés 18&2. május 25-éo, szerdán. 337 hallgattam volna is a felszólaló képviselő urat, nem érthettem volna meg a szónokot a zajban; azt azonban hallottam, hogy azon kifejezés középkori szellemben történt, vagy felfogásom szerint igen közel áll ahhoz és a törvényesen bevett vallásfelekezetek jogait sérti. Ke méltóztassanak tehát csodálkozni, ha ilyen gondolatra ingerültebb lettem. Nem tartozik ugyan ide, de hivatkozom azon képviselőtársaimra, a kik velem egy hiten, a protestáns valláson vannak, hogy mi föltettük magunkban, hogy nem fogunk belemenni e vitába, hogy az épen nem szükséges vitát és a eulturharczot elő ne idézzük. A múlt alkalommal is hallgattam, a midőn ez vitattatott; nem szólaltam fel, csak szavazati jogommal éltem és ez alkalommal hasonlóan iparkodtunk tartózkodni a szótól, föltevén magunkban, hogy szólani csak akkor fogunk, ha provocáltatunk. Már pedig az olyan beszéd és olyan megjegyzések, a minőket Tódor képviselő úrtól tegnapelőtt hallottunk, közel állanak a provokáláshoz. Óhajtom, hogy ez többször ne ismétlődjék, mert kénytelenek lennénk mi is erre a térre menni és csak sajnálom, hogy a t. képviselő úrnak beszéde a vita hevében közbeszólásomat előidézte. Magyarázatát tartozom azonban adni annak is, a mi az összes lapokban közzé volt téve, nehogy abból az a téves értelmezés legyen vonható, mintha az én közbeszólásom a katholieus egyházra, vagy a katholicusokra vonatkozott volna. Ennek még a gondolata is távol állott tőlem. A ki híve a szabad vallásgyakorlatnak, az természetesen nem fogja sérteni akarni a legnépesebb egyházat. Hanem mikor a t. képviselő úr a szóban forgó kijelentéseket tette, akkor egy barátom, gi\ Károlyi Gábor mellém ült s már csak az ő közbeszólásai miatt sem érthettem a szónokot. Csak az öngyilkosság szót voltam képes megérteni; akkor a képviselő úr a mellére ütött, az öngyilkosságot jelezvén s erre kiáltottuk közbe azt, a mit közbekiáltottunk ő reá magára: vonatkozólag, (Zaj a jobboldalon.) provocáltatva azon gestus által, nem pedig a katholieus egyházra, vagya katholicusokra nézve. Különben méltóztatnak azt is természetesnek találni, hogy még ő reá vonatkoztatva is csak tréfás értelemben vehető e közbeszólás, de komolyan semmi esetre sem, mert nem tehető fel az ily eljárás egy képviselő részéről képviselőtársa irányában. így méltóztassék tekinteni azon szerencsétlen incidenöt. Én sajnálom, hogy azonnal nem adhattam meg a magyarázatot, mikor az elnök úr rendreutasítása megtörtént. Az előtt tisztelettel meghajlom; de akkor igen kérem a t. elnökséget is, hogy méltóztassék ezentúl irányomban legalább a házszabályokhoz szigorúan alkalmazKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. kodva eljárni, a mennyiben a házszabályok nemcsak a képviselőkre kötelezők, hanem irányadók az elnökségre is. Ha t. i. azonnal megkaptam volna a megrovást, rögtön élhettem volna mentségem előadási jogával és nem jutottam volna abba a helyzetbe, hogy 24 vagy 48 óráig rajtam szárad a helytelen értelmezés, a melyet pedig magamon viselni nem akarok. Elnök: Következik a napirend. Ki következik szólásra? Lázár Árpád jegyző: Frey Ferencz! Frey Ferencz: T- ház! (Halljuk / Halljuk í) Méltán kérdhetik a t. ház tagjai, hogy mi indíthatja, gróf Apponyi Albert úrnak egyik htí követőjét arra, hogy a korszakot alkotó tegnapi nagy kinyilatkoztatások után még felszólaljon, főleg akkor, ha az illető a kifejtett magasztos, nagy és nemes eszméket teljességükben helyeselte és helyesli. Erre válaszom az, hogy ha mi mindnyájan, kik a vallásszabadságot — mint az adott viszonyok között, egyedül helyes megoldást — óhajtjuk, ezen óhajtásunkat pusztán helyesléssel fejezzük ki, ez kétségben hagyhatja az ország különböző vallásfelekezetíí polgárait az irán + , hogy mi nem csak a lelkesítő és gyújtó beszéd nagy hatása alatt tettük-e ez eszméket magunkéivá, úgy mint tegnap a szabadelvű párt; nem volt-e a helyeslés csak szalmaláng, s úgy gondolkoztunk-e a hallott kinyilatkoztatások előtt is és gondolkozunk utána is? Erre nézve, t. ház, nem szabad kételyt fenhagynunk és nyilvánosságra kell hoznunk még azt is, hogy ha, eszméivel a magas spherában mozgó, tehetségeivel kimagasló nagy államférfiú ekkép gondolkozik, mikép vélekedünk mi, kik a szőnyegen levő kérdést csak az általános niveaun belül bírálhatjuk és bíráljuk meg. Gróf Apnonyi Albert képviselő úrnak kinyilatkoztatásait méltányolni csekélynek és gyengének érzem magamat s így ezt nem tarthatom feladatomnak. Az ország közvéleménye van hívatva ezt tenni s az is csak úgy tehet eleget kötelességének e nagy államférfiú iránt, ha hálát ad a gondviselésnek, hogy ily súlyos és vészterhes időben adott egy vezért az országnak, a ki megmutatta az egyedül helyes irányt, a melyen haladva a helyreállított béke alapján nagygyá és virágzóvá tehetjük szeretett hazánkat. (Tetszés bal felöl.) Miként a mai lapokból értesülünk, grőf Apponyi Albert képviselőtársunknak, az egész nemzet méltó büszkeségének kinyilatkoztatása oly elementáris erővel hatott, hogy még a magát eddig szabadelvűnek nevezett kormányt és pártját is meggyőződtette arról, hogy nem lehet tovább üres jelszavakkal port hinteni a nemzet szemébe, mert immár egy tíízoszlopként világít 43
