Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
334 59. országos ülés 18&2. májusai én, kedden. nak erkölcsi kötelességévé teszi; a katholicus egyház ez elvi meggyőződésben gyökerező követeléséről öngyilkosság nélkül le nem mondhat. A beszéd ezen mondatának elhangzása után, Thaly Kálmán képviselő úr oly közbekiáltásra ragadtatta magát, melyet ismételni egyáltalán nem kívánok, (Helyeslés.) melyért ha akkor a zajban meghallhattam volna, őt a leghatározottabban rendreutasítom. (Általános helyeslés.) Igen sajnálom, hogy Thaly Kálmán képviselő úr nincs jelen, mert felteszem ismert parlamenti érzékéről, hogy ez illetlen közbeszólásáért a házat megkövette volna; miután azonban ezt hallgatással nem mellőzhettem, kénytelen vagyok irányában a leghatározottabb rosszalást kijelenteni. (Általános helyeslés.) Most folytatjuk a tanácskozást. Lázár Árpád jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor :T. ház! Én legelőször is visszautasítom a t. elnök úr megrovását. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Rendre! Rendre!) Visszautasítom azon oknál fogva, mert nem mondotta meg az okot, a miért rendreutasította, hogy kívánhatja tehát tőlünk, hogy ehhez hozzájáruljunk? (Élénk felkiáltások jobbról : Nem szabad az elnökkel feleselni! Rendre! Rendre!) Elnök (csenget. Halljuk az elnököt!) A képviselő úrnak nincs joga visszautasítani az elnök rendreutasítását és ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor : Elfogadom, de máskor is ezt fogom tenni, mert mint mondám, nincs joga az elnök úrnak rendreutasítani azért, .. . (Zaj. Mozgás jobb felől. Felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget) : A képviselő urat azért, hogy az elnökkel polemizál, másodszor is rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor:. . . a miről a közönségnek semmi tudomása sincs. (Felkiáltások a jobboldalon : Benne van a lapokban!) Az előttem szólott Apponyi Albert úr által kimondott magasztos elvek ugyanazonosak lévén e téren az én óhajtásaimmal, nyilvánításaimmal, nyilatkozataimmal: óhajtom, hogy e programmszerű nyilatkozata után Apponyi úr foglalja el a minisxerelnöki széket. (Élénk hosszas derültség.) Épen azon oknál fogva, mert óhajtásaimat, vágyaimat, törekvéseimet a vallási téren tolmácsolta Apponyi úr: nem is fogok magához a törvényjavaslathoz szólani. (Felkiáltásoka jobboldalon: Nincs törvényjavaslat !) Miután azonban a múlt szombati ülésben a folyó hó 21-én tartott országos ülésben pártunk részéről egy oly nyilatkozat látott napvilágot, melyet szó nélkül nem hagyhatok: erre nézve fogom elmondani a magam észrevételeit. Győrffy Gyula úr klerikális beszédben (Hosszantartó élénk derültség.) oda nyilatkozott, miszerint ő egyházi téren is óhajtja a jogegyenlőséget, azonban beszédje közben azt is mondta, hogy e tekintetben szükségesnek látja, hogy a kormány vegye kezébe a protestáns egyházak fölött is a beavatkozás jogát ép úgy, mint azt jelenleg a katholicus egyház fölött gyakorolja. Én részemről e nyilatkozatot valóságos merényletnek tartom. (Derültség.) Mi protestánsok is lelkünk mélyéből óhajtjuk a jogegyenlőség helyreállítását, de oly módon óhajtjuk ezt keresztíílvitetni, hogy az által más hitfelekezetek joga ne csorbíttassék. Óhajtom, hogy a katholicus hívek is önmaguk rendelkezzenek egyházi ügyeikben, önmaguk válaszszák egyházi elöljáróikat, tanítóikat, lelkészeiket, sőt püspökeiket is; (Élénk derültség.) óhajtom ezt azért, mert a valódi vallásegyenlőség keresztülvitele nélkülözhetetlen kellék arra nézve, hogy a magyarnemzet szabad, önálló, boldog és elégedett lehessen. Már magában véve azon körülmény, hogy a katholicus egyházban megszűnnek azon nagyszerű papijövedelmek; előny volna, mert ezek igénybevétele mellett a küzösügyes intézmények fentartása érdekében a nemzetre rótt nagy áldozatok leszállíthatok volnának. (Nagy derültség.) A nemzet érdeke hozza tehát magával azt, hogy a katholicus egyházban az autonómia behozassék. (Derültség.) Kérdem én, hogy miért ne lehetne az államnak ép úgy javadalmaznia a katholikus clerus tagjait, mint javadalmazzuk mi a magunkéit. (Derültség.) Én azt hiszem, hogyha egy püspöknek annyi fizetés adatik, mint a mennyit az államhivatalnokok kapnak, az tökéletesen elégséges. (Élénk derültség.) Én tehát nem fogadom el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, (Felkiálltások jobb felől: Nem törvényjavaslat az!) nem fogadom el tehát a jelentést, kivonatot; nevezzék önök akárminek, mert az mindenképen rossz és kárhozatos; (Derültség. Zaj.) hanem elfogadom igenis Irányi Dániel képviselőtársam határozati javaslatát és megtagadom a ministerium számára kért díjazást. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Frey Ferencz! (Felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Már késő van! Holnap ! Holnap ! Felkiáltások jobb felől: Ma !) Frey Ferencz: T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azon momentuosus beszéd után, melyet parlamentünk legkimagaslóbb alakja, gr.* Apponyi Albert úr tartott, talán megengedhetné a t. ház, hogy szerény szárnypróbálgatásomat holnapra halaszthassam. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon. Felkiálltások jobb felől: Ma!) Elnök: Még nincs ugyan háromnegyed kettőre, az előterjesztett kérés tehát nem alapszik a házszabályokon; de mivel a képviselő úron kívül még többen vannak szólásra följegyezve és
