Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
328 69. országos filé* 1892. május 24-én, kedden. hogy úgy mondjam, az acut láznak lecsillapítására kell eszközt találni, a momentán helyze^ tet kell orvosolni, a törvényen kivüli állapot nak, a mely mostan tényleg fennáll, végét vetni, az izgalom közvetlen okait eltávolítani, szóval ideiglenes palliativ szerekről gondoskodni. (Halljuk!) De azután — és ez a második és fontosa bb feladat — annak a helyzetnek gyökeres orvoslásáról kell gondoskodni, a melynek a mostan keletkezett izgalom csak egyik tünetét képezi; egészséges és rendezett viszonyokat kell teremtenünk az egyházpolitikának egész mezején, hogy emberi előrelátás szerint jövőre is kikerülve legyen hasonló conflictusoknak, hasonló izgalmaknak, hasonló helyzeteknek előállítása. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ha lehetne rögtön ezeket a gyökeres megoldási módozatokat életbeléptetni, az mindenesetre igen előnyös volna; de hát, a mint beszédem folyamán kimutatni szerenci-ém lesz, ez tényleg lehetetlenség, úgy, hogy mindenképen és bárki lenne a kormányon, gondoskodni kellene pillanatnyilag segítő, csillapító, palliativ szerekről. Bármint vélekedjünk az 1868: Lili. tezikk 12. §-áról, (Halljuk!) annyi egyszer bizonyos, hogy akár annak fentartását, akár annak módosítását tűzzük ki czélúl, egy ideig — még jó ideig — valahogyan meg kell vele élni. A pillanatnyi czél tehát, a melyet el kell érni, az, hogy a mennyire ez egyáltalán az államnak lehetőségében áll, ezen törvény végrehajtásáról gondoskodj unit. legalább abban a kiterjedésben, a melyben az ismert februáriusi rendelet erről gondoskodni akar, a nélkül, hogy bárkivel szemben lelkiismereti kényszert, a kötelességek öszszeütközését idézzük elő, szóval, a nélkül, hogy a vallási békét veszélyeztessük. A t. minister úr megmondta nekünk, hogy ö erre a czélra milyen úton akar törekedni. 0 a vegyes házasságra vonatkozó polgári anyakön) vezés behozatala által akarja azt a czélt elérni, addig is, míg az általános polgári anyakönyvezéshez a kellő előfeltételek meg lesznek teremtve. Előttem szólott t. barátaim a ház ezen oldalán, különösen Horánszky Nándor t. barátom, már elmondották a kételyeket, melyeket a minister úr e palliativ intézkedésének czélszerűsége, kivihetősége és általában a várható eredmények iránt táplálnak. Horánszky Nándor t. barátom egy más ideiglenes módozatot ajánlott, melyet én igen érett és bő megfontolás után teljesen kivihetőnek, ezélszeríínek, sokkal jobbnak tartok, mint a partialis — hangsúlyozom e szót-—partialis anyakönyvek behozatalát. De e fölött ma nem vitatkozom, csak azt mondom ki — a minél többet a kormány tőlem ma nem kívánhat — hog\ T szavazatomat és állásfoglalásomat a kormány gyakorlati megoldási tervezetével szemben e tervezet teljes ismeretétől teszem függővé. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a t. kormány által beadandó concrét javaslat engem meg fog győzni arról, hogy az a czélra alkalmas, a nélkül, hogy az elkeresztelési rendelettel előállotthoz hasonló bonyodalmat idézne fel; ha meg fog győzni arról, hogy kivihető, czélszerü; ha megnyugtat a gyakorlati nehézségekre nézve, a melyeket t. barátaim a vita folyamán előadtak: akkor én bár jobbnak tartanám a Horánszky Nándor t. barátom által javasolt ideiglenes expediensí, bizonyára nem fogom útját állani annak, hogy a kormány keresse a béke helyreállításának, az izgalom megszüntetésének módját azon az úton, a melyet legjobbnak vél és a melyet én is, ha felvilágosítást nyerek, czélravezetőnek ismerek. (Általános helyeslés.) E tekintetben a t. kormány, daczára azon súlyos elítélésnek, melylyel az utóbbi két évűek culturalis politikáját illetnünk kell, részemről s gondolom, t. barátaim részéről is e törekvésében nehézséggel találkozni nem fog. (Általános helyeslés.) De ez a kérdésnek kisebb része; ez csak egy momentán kisegítő megteremtése és igen helyesen okoskodnak és szólnak azok, kik ezen partialis intézkedés behozatalától ugyan a pillanatnyi izgalom lecsillapodását remélik és ennek folytán nyugalmas idő teremtését arra, hogy magával a kérdéssel, vagy helyesebben szólva az itt felmerülő kérdések complexumával higgadtan és tárgyilagosan foglalkozzunk; de a kérdésnek megoldását, az egyházpolitikai helyzetnek sanalását ettől nem várjuk. (Helyeslés a baloldalon.) A gyökeres megoldás tekintetében két, egymással mereven ellentétben álló nézet merült fel többször, valahányszor erről a kérdésről vitatkoztunk; felmerült ezen vita folyamán is. Némelyek a kérdés gyökeres mego'dásához nem tartják szükségesnek az 1868: LIII. tezikk módosítását, sőt azt mondják, hogy ezen törvény változatlanul fentartandó és hogy a feladat semmi más, mint állandóan gondoskodni ennek végrehajtásáról. Mások ismét a végleges megoldást, az egyházpolitikai helyzetnek legalább ezen a téren való sanalását az 1868: LIII. tezikk 12. §-áuak megváltoztatásától várják. T. képviselőház! Én, így kifejezve, ezen nézeteknek egyikéhez sem csatlakozhatom feltétlenül. Mindenki tudja, a ki eddigi felszólalá sainiat némi ügyfelemre méltatta, hogy miképen vélekedem én elvileg az 1868: LIH. tezikk 12. §-ának rendelkezéseiről. Ennek folytán senki sem fog csodálkozni azon, hogy nem osztozom azoknak felfogásában, a kik elvileg e törvényczikket és ennek dispositioját változatlanul fentartani kívánják. Mert én két év előtt is megmondottam és most, miután a t. minister úr e
