Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
324 59. országos ülés 1892. májns 24-éa, kedden. ez a rendelet addig is hatályban maradjon, míg az illető új javaslatok a ház elé fognak terjesztetni. (Mozgás.) Ebből áll kérésem. Különben pedig eleitől fogva azt tartottam volna alkotmányos országban a leghelyesebb eljárásnak, ha a t minister úrnak scrupulusai voltak arra nézve, hogy neki oly törvényt kell végrehajtania, a melyre nincsenek megadva a végrehajtás eszközei; ha kételyei voltak a törvénynek hézagosságát illetőleg: a leghelyesebb lett volna a törvényhozás bölcsességéhez fordulni. Ez lett volna a legmegnyugtatóbb megoldás. A költségvetést különben elfogadom. (Helyeslések.) Lázár irpád jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Halljuk l Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő úr beszédjében a mai kornak legkomolyabb problémáival foglalkozott; beszélt a modern társadalmat fenyegető veszélyekről és olyan tételeket állított fel e tárgyra vonatkozólag, melyekkel én teljesen egyetértek, hogy t. i. a külső rend fentartására alkalmas anyagi eszközök nem elegendők a veszélyek leküzdésére, hogyha mindazok az erkölcsi tényezők nem fognak kezet egymással, a mely erkölcsi tényezők irányíthatják a nép minden osztályának meggyőződé seit és érzelmeit. Beszédje ezen részének komolyságából semmit sem akarok levonni azáltal, hogy némi reflexiókat teszek arra a sajátságos helyzetre, melybe ő, a ház azon padjairól felszólalva, az általa támogatott kormánynyal szemben jutott. (Igaz ! hal felöl.) A t. képviselő úr a minister úrnak szerencsekívánatát fejezte ki, (Derültség bal felől.) olyan tormában, a mely előttem igen kétessé teszi azt, hogy a t. szabadelvű párt legközelebbi újévi üdvözlése alkalmával őt fogja a gratuláns szerepére kijelölni. (Élénk derültség és tetszés bal felöl.) A t. kormánynak egész cultuspolitikáját annyira, megdicsérte a képviselő úr, hogy nekem szintén kedvein támadt ezen túlságosan színezett dicsérettel szemben azt egy kissé megvédeni; (Derültség bal felől.) mert a jóakaraton és lovagias jellemen kivííl, melyre nézve véleménykülönbség nincs a, házban, a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr politikájában jóformán egy jó porszemet sem hagyott (Derültség bal felől.) és a szerencsekívánat tárgyát egyedül az képezte, hogy a minister úrnak ő szerinte volt bátorsága, hogy eddig követett politikájával szakítson. (Derültség bal felől.) Nos, a háznak ellenzéki oldaláról ennél többet nem kívánhatunk, mint azt, hogy a kormány politikája az őt támogató párt soraiból ekképen megdícsértessék. (Igás! Ugy van! Tetszés bal felől. Felkiáltások jobb felöl: Egymagában áll ! Zaj. Halljuk! HaUjuk!) Igaz, hogy a t. képviselő úr ezen súlyos kritikát, a melyet a kormánynak cultuspolititikája ellen irányzott, igaz, hogy ezt a keserű labdacsot némileg megaranyozta, annyiban, a mennyiben ezen — egy szerinte egyedül álló — hibának rovására írta az ellenzéknek választási sikereit. De azt hiszem, hogy a t. képviselő úr ebben is, valamint a kormány politikájának kritizálásában túllőtt a czélon. Van a dologban valami igazság. Ha a t. képviselő úr ezzel csak azt akarta mondani, hogy valamint a kormánynak többi cselekményei meggyőzték a nemzetet arról, hogy az állami problémáknak egész mezején egyetlen egy komoly kérdésnek sikeres megoldására sem képes, hogy a cultuspolitika terén is hasonló sikertelenséggel lépett a nemzet elé és hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetre rótt meglepetés daczára is a nemzet a kormány iránt sokkal kisebb támogatást nem mutatott, mint eddig: akkor én a t. képviselő árnak tökéletesen igazat adok. (Helyeslés bal felöl.) De ha azt akarta mondani, hogy egyedül és kizárólagosan az el keresztesi rendelet által a katholicus papság körében előidézett izgalom okozta az ellenzék választási sikereit . . . Asbóth János : Csak azok ! Gr. Apponyi Albert: .. . akkor a t. képviselő úr a választás előtti tényeket nem méltatta kellő figyelemre. (Ügy van! bal felöl.) Mert különben meggyőződhetett volna, hogy ugyanannyi, vagy körülbelül ugyanannyi, a számokat nem tudom, hanem mindenesetre számos kormánypárti képviselő nyerte el mandátumát az által, hogy egyik vagy másik alakban a katholicus papság által elfoglalt állásponthoz csatlakozott, (Úgy van! bal felől) valamint ez az ellenzéki pártok oldalán történt. Meggyőződhetett volna arról is — és itt neveket tudnék idézni — hogy az ellenzéki pártok sorából is kiestek kiváló jelöltek azért, mert a katholicus papság óhajtásaival e kérdésre nem tudtak megbarátkozni. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez a kérdés, t. ház, a pártok számarányain, merem állítani, nevezetesen nem változtatott. Én úgy találtam és ezt örömmel constatáiom, hogy a hol a katholicus papság politikai meggyőződésénél fogva, eddig a mi pártunk híve volt, ott e választásoknál is ezen zászló mellett hűségesen kitartott és a maga legitim befolyása érvényesítésével bizonyára sokban hozzájárult ahhoz, hogy azokat az eredményeket érjük el, a melyeket elértünk. De e kérdésnek a választások eredményére való, oly kiváló és nagy arányokban constatálható eredményét, mint a minőt a t. képviselő úr állít, elismerni képes nem vagyok; engem erről a tényleges tapasztalások meg nem győztek. (Úgy van! bal felöl.)
