Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

284 57. országos ülés 18S3. május 31-én, szombaton. annak tulajdonítok, hogy mielőtt a t. minister ár a táreza vezetésére vállalkozott volna, távol a mi kicsinyes politikai küzdelmeinktől, nz igazi államférfiú éleslátásával figyelve meg közállapotainkat, felismerte, fel kellett ismernie, hogy nekünk magyaroknak mily nagy szükségünk van arra, hogy az iskolában a nemzeti állam vezérelvei jussanak kifejezésre; tapasztalnia kellett, hogy a mi iskolai rendszerünk az egyéves önkéntességi kedvezmény elnyeréséről, a különböző kenyérkereseti pályákról bőven gondoskodott, de z ezzel concurrens feladatát, a nemzeti nevelést miként hanyagolta el. S meg vagyok győződve, hogy az így nyert impresgiók eleven hatása alatt a t. minister úr azzal az elhatározással állott közoktatásunk élére, hogy azt reformálni fogja, s tényleg reformálta is és e téren igen nagy sikerekre hivatkozhatik, a melyeket mi azon őszinte örömmel üdvözöltünk, a melyet a siker egyáltalán mindig megérdemel, abban a a reményben, hogy a reformok terén megállapodni nem fog. Másfelől eonstatálnunk kell azt is, hogyha ezen reformokat a t. minister úr végre akarja hajtani, akkor a törvényhozás sem maradhat áldozatkészségben mögötte s rendelkezésére kell, hogy bocsássa mindazon eszközöket, melyekkel e feladatoknak méltóan megfelelni lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De egy pillantás költségvetésünkre szomorúan győz meg azon szííkkcblűségről, melylyel közoktatási érdekeink, de főleg népnevelésünk a törvényhozás részéről találkozik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) És habár a közoktatásügyi minister úr erélye tárczája, költségvetésében is megtörte a stagnatiot és némi mérsékelt emelést tudott kieszközölni, mindennek daczára a költségvetésben nyújtott eszközök csekély volta a feltorlódott igények nagysága mellett elenyészőleg csekély. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) A közoktatás állapotáról szóló jelentésből meggyőződhetünk arról, hogy nálunk még nincs annyi iskoláról gondoskodva, mint a mennyit az oktatandók száma megkíván; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) százezrekre megy azon gyermekek száma, kik azért nem járhatnak iskolába, mert nincs iskola. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És abból a jelentésből meggyőződhetünk arról is, t. ház, hogy hazánkban még mindig felülhaladja az ezerét azon községek száma, a melyekben a magyar elem a lakosságnak 10, legfeljebb 20 százalékát képezi s ;; melyet az elnemzetiesedéstől csak azért, nem tudunk megmenteni, mert a magyar álban nem képes iskoláival segélyére jönni. (Úgy van! Úgy van! Igaz! a bal- és szélsőbalon) Nem szégyenletes dolog-e, t. ház, hogy ily körülmények közt népnevelési czélokra még mindig csak 1,590.000 forint, tehát alig több, mint másfél millió van felvéve költségvetésünkbe, a mely oszszeg csekélysége nemcsak az igények nagyságával szemben, de nevetségig csekély volta élénken akkor tűnik ki, ha állami költségvetésünket összehasonlítjuk, nem a modern államok költségvetésével, hanem Budapest fővároséval. (Halljuk! Halljuk !) Budapest főváros törvényhatósága, t. képviselőház, ugyanezen a czímen a folyó évi költségvetésben 1,421.820 frtot irányzott elő, vagyis a főváros félmillió lakosságának népnevelési czéljaira közel másfélmilliót, tehát ugyanannyit ád, mint az állam Magyarország 16 milliónyi lakosságának hasonló czéljaira. (Úgy van ! ügy van ! bal felél.) Fenyvessy Ferenez: Ott vannak a felekezeti iskolák is! Győrffy Gyula: Meg kell azonban még a főváros előnyére azt is jegyeznem, hogy a főváros ezen összegen kívül az ismétlő iskolákra és a különböző iskolai egyletek révén és a közművelődési egyletek segélyezése által évenkint még tetemes összegeket fordít ezenfelül a népoktatás czéljaira és hogy az összehasonlítás teljes legyen, felemlítendőnek tartom azt is, hogy míg az országban az elemi oktatásban a magánsegítség, vagyis a magánúton történő elemi oktatás majdnem teljesen ismeretlen, addig a fővárosban az elemi oktatás jelentékeny részben magánúton a háznál történik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hivatkozhatnék valaki arra — és Fenyvessy Ferencz t. barátom meg is cselekedte — hogy hiszen az államnak, .miután az elemi oktatás a felekezetek autonóm jog köréhez tartozik és azok el is látják, csupán ott és annyiban kötelessége a népoktatásról gondoskodnia, a hol és a mennyiben a felekezeti oktatás mellett pótlólag kell fellépnie. Ez igaz, t. képviselőház, sietek azonban a magam részéről kijelenteni, hogy a felekezeti oktatás épen ezen jellegénél fogva nem az én ideálom, épen azért, mert ott első sorban nem az állami és nemzeti érdek, hanem a felekezeti érdek a. fő. Hát ha még azon felekezeti oktatást veszszűk tekintetbe, a hol a felekezetiségen kívül a nemzetiség is válaszfalat képez, magyar állameszme és magyar nemzeti érdekek között. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) Ezek a szempontok voltak azok, t. ház, a melyek engem a közigazgatási javaslat tárgyalása alkalmával arra birtak, hogy azon véleményemnek adjak kifejezést, miszerint nálunk áz oktatás az egész vonalon államosítandó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ma is ugyanezen az állásponton vagyok. Utalni kívánok még e tekintetben arra, hogy a felekezetek az állami segély igénybevétele mellett sem rendelkeznek