Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

44, országos ülés 1892. május 3-án, kedden. 23 terhei eonvertálásával annak törleszthetésére is kilátása nyílhassék. (Halljuk! Halljuk!) Ezen szövetkezetek keretében látom elérhetőnek azt, hogy a kisgazda, mint termelő, közvetlen összeköttetésbe hozassék a fogyasztóval, e szövetkezet intézményei által lelehetővé tétessék a piaczi árhullámzások kedvező kihasználása, terményei értékesítésére, Azonban minden oly irányú tervezet nem lesz egyéb, mint üres ábránd, ha nem számolunk azon második tényezővel, a mely lehetővé tette, hogy földmíves osztályunk ide jusson s ez nem más, mint azon tapasztalatlansága, hogy a productiv és inproductiv hitelezés közötti különbséget nem ismeri s hiszékenysége és tapasztalatlanságának e szövetkezetekben is csak úgy áldozatává lehet, mini eddig, ezért e szövetkezetekben is szükségét látom oly intézményeknek, a melyek által a magyar kisgazda, annak birtoka az inproductiv hitelezés s könyelmü adósság csinálás lehetősége alól is elvonassék. Azonban e részletekkel nem foglalkozom, csak annyit legyen szabad még megemlítenem, hogy a míg az általam vázolt helyzet eléggé igazolja, hogy a törvényhozás e téren tovább a szükséges reformokkal nem késhet, úgy másrészről a küszöbön levő többi nagy reformok sikere is attól függ, ha é téren is a szükséges lépéseket megteszszük. <í' E szövetkezetnek szervezése után érhetjük el azt, hogy a megszűnő megyei autonómia helyébe léphessenek a gazdasági autonómiák és a most megszűnő megye zöld asztalától eltávozva, a községi, illetve kerületi gazdasági autonomicus testületben restauratiot igénylő magyar kisbirtokos és földmíves osztályt. (Élénk helyeslés, bal felől.) A mily fontos szerepet játszott a múltban politikai jogaink és önállóságunk megvédésében a régi megyei autonómia, kell, hogy ezen szövetkezetek keretében felépülő gazdasági autonómia keretében vívhassuk ki a nemzet gazdasági fejlődése, önállósága és függetlensége feltételeit. (Élénk helyeslés bal felől.) // A t ház elé kerül rövid idő múlva a társadalom egy másik osztályának, a tisztviselőknek ügye, kik igen jogosan a saját anyagi helyzetük javítását kérik. Ezek mellett a nemzet legerősebb elemét képező földmíves osztály milliói, koldusbotra jutva, nem á helyzetük javítását, csak a megélhetés lehetőségét kérik, csupán mindennapi kenyerökért könyörögnek s azért, hogy itt e hazában e hazai földön, a melyen apáik éltek, a maguk és kis családjuk mindennapi kenyeröröket beszerezhessék. (Általános helyeslés.) Ne tagadja meg a t. ház azok kérését, kik e hazában élni akarnak, ne tagadja meg, t. ház tőlük a megélhetés feltételeit. A t. házat elválaszthatják egymástól az éles politikai ellentétek, de azt hiszem, ha a múltban is oly fontos szerepet játszott s a jövőben is oly fontos tényezőt képező pusztulásnak indáit magyar gazda és földmíves osztály megmentéséről van szó, a t. ház tagjai nem ismernek itt pártkérdést, de egyesülnek mindannyian, a midőn a nemzet ezen erős fentartó elemének megélhetéséről van szó! (Helyeslés.) A t. kormány, ha az ily irányban szükséges törvényjavaslatokat beterjeszti, nemcsak e t. ház minden tagja, de e házon kívül is az egész nemzet osztatlan lelkesedéssel fogja üdvözölni e téren minden lépést. (Helyeslés.) De mivel a költségvetésben erre nézve a legkisebb készséget sem látom, ezért azt el nem fogadom. (Éljenzés bal felől.) Schóber Ernő jegyző: Gr. Csáky Kálmán! Gr. Csáky Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt sajnálatomnak kell kifejezést adnom, hogy hazánkban épen a földmívelésügyi ministerium tárczája az, mely a legszerényebben van dotálva, (Igaz! Úgy van! jobb- és bal felöl.) Nem szemrehányáskép mondom ezt, mert remélem, hogy a jövő évi költségvetés alkalmával e? a tárcza már sokkal jobban lesz dotálva. (Helyeslés.) Rövid felszólalásomnak csak az a czélja, hogy a t. minister úrhoz néhány kérést intézzek. (Halljuk! Halljuk!) Az első a baromfi-tenyésztésre vonatkozik. Tudom, hogy sokan bizonyos lenézéssel csekélységnek tekintik ezt; . . . Beöthy Ákos: De nem itt a házban! Gr. Csáky Kálmán: . - • de leszek bátor erre vonatkozólag néhány statisztikai adatot felolvasni s remélem, hogy akkor egészen másként fognak a mezőgazdaság ezen ágáról az illetők gondolkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1890-iki évi statisztikai kimutatások szerint a baromfi s ahhoz tartozó termékek kivitele 22,317.000 frt volt. Tehát több 9 millióval, mint a rozs kivitele, 12 millióval több, mint a tengerié, 17 millióval több, mint a lókivitel és 8 millióval több, mint a gyapjúé. Azt gondolom, hogy ez eléggé bizonyítja, mikép a baromfi-tenyésztés a gazdaságnak egyik legfontosabb részét képezi. Örömmel ismerem el, hogy a t. minister úr e tekintetben már is többet tett, mint valamennyi elődje, de még mindig nem tett eleget arra, hogy kedvező helyzetünket egészen kiaknázhatnék. Ugyanis Magyarország gazdasági viszonyai a baromfi-tenyésztés szempontjából annyira kedvezők, hogy velünk semmiféle más ország sem concurralhat. Én tehát