Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

57. országos ülés 1892, méjns 21-én, szombaton. 279 a jogfolytonosság is követeli, haladva vegye fel az újból összehívott eongressuasal a tárgyalások fonalát, hogy egyszer végre-valahára a kormány­nyal 8 Felsége hozzájárulásával létesülhessen vég­leges megállapodás, hogy aztán az egész kér­dés a törvényhozás szentesítése alá kerülhessen s így a katholíkus autonómia hosszú küzdelmek után végre életet és testet nyerjen. Vajay István: Ugy van! Ugy van! Sághy Gyula: Mi, t. cultusminister úr, katholikus polgárai a hazának, nem fogunk addig nyugodni e küzdelemben, míg czélunkat el nem érjük. S nem érjük be semmiféle csonka, akár megyei, akár a nézetem szerint teljesen fejletlen és tökéletlen községi autonómiával sem, mely nem alkalmas az autonómia iránti érdeklődés felköltésére, a községekre pedig aránytalanul nagyolib terheket ró, mint a minő jogokat élvez­hetnek s legfeljebb csak a patronusoknak ter­heit kiinuyíthetnék Ennek következtében a köz­ségek épen nem fognának a kellő érdeklődéssel viseltetni az autonómia iránt, míg ha az orszá­gos autonómia szerveztetik, lassankint meg lehet annak nyerni minden községet s a rájuk rótt terheket is sokkal szívesebben fogják elviselni, ha. ez által igen lényeges jogok gyakorlásához fognak ju ni. Csak mint országos autonómiát lehet nézetem szerint a katholikus autonómiát egész­séges alapon megvalósítani és szervezését ki­elégítő módon eszközölni. S megvallom, nem tudom felfogni és megérteni azt a felfogást, a mit hallottam a községek autonómiája mellett, hogy 7 azért óhajtják ezzel kezdeményezni a kath. autonómia életbeléptetését, mert katholikus egy­ház közönsége még nincs kellőleg megérve az autonomicus szervezet elviselésére, ellenben a községek meg vannak arra érve. Én ezt nagyon •elfordított felfogásnak tartom, mert ha azok a falusi községek, melyeknek culturalis fejlődése aránylag alacsony fokon áll, el bírják viselni a eatholieus autonómiát, miért vonja kétségbe a t. cultusminister úr a magyar katholikus közön­ség intelligentiájának erre való érettségét s fej­lettségét, mely az autonómia keretén belííl épen az irányító vezértényezőt volna hívatva, képviselni, mely csak jótékony befolyását érvényesíthetné a községi autonómia szervezésére, életbeléptetésére és megszilárdítására is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kath. autonómiának megvalósítása, mint kimutattam, az állam érde­két nemcsak nem veszélyezteti, hanem inkább előmozdítja s nem hiszem azt sem, hogy a kath. autonómiának megvalósításában, még a legtál­zóbb felekezeti féltékenység is bármiféle veszélyt láthatna a többi felekezetek szabadságára és autonómiájára nézve; sőt az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Mert miként a protestáns auto­nómia Magyarország szomorú korszakában utolsó | remediuma volt a magyar szabadságnak, úgy állami tekintetben a kath. autonómia szintén egyik oszlopát fogná képezni a magyar szabad­ságnak. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső­balon.) De a leghatalmasabb tényezőjét fogná ez a kath. autonómia képezni a protestánsok egy­házi autonómiájának és szabadságának is, még pedig azért, mert a ki maga szabad, a ki a szabadságának értékét és becsét élvezi s azért érzi is, az őrizkedni fog attól, hogy a mások szabadságát érintse, mert abban a perezben, midőn szentségtörő kézzel a mások szabadságá­hoz hozzányúlna, abban a perezben saját sza­badságát is ingatná meg s alapjaiban ásna alá. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Épen azért mag vagyok róla győződve, hogy hazánk felvilágosult protestáns közönsége épen azon nemes és morális támogatásban fogja része­síteni a mi erre vonatkozó tö'ekvéseinket és többet tőle nem kérünk, de erre bizton számítunk, mint a milyen támogatásban részesítette Magyar­ország felvilágosult kath. közönsége egy ember­ként a protestánsokat autonómiájuk és szabadsá­guk megvédelmezésében akkor, midőn ez a sza badság a Bach-korszak alatt a pátens által veszélyeztetőnek tűnt fel. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És a mint egyrészről erről meg vagyok győződve, úgy másrészről igen sajnálom, hogy azon elismerésem daczára, a melylyel a t. cultus­minister úrnak úgy nagy tehetségei, mint jó­indulata és jóakarata iránt viseltetem, nem látom, hogy úgy a t. minister úr, mint a kormány a vallásszabadság, a kath. autonómia és a congrua kérdésében oly egyházi politikát követne, a mely bizalmat és megnyugvást kelthetne és épen ezért sajnálom ugyan, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. minister úr tárczájának költségvetését általánosságban elfogadhass ím. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Molnár Antal jegyző: Szász Károly! (Halljuk! Halljuk!) Szász Károly : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. vallás- és közoktatásügyi minister úr egé­szen jogosultan adott abbeli sejtelmének kifeje­zést, midőn tegnapelőtti beszédében azt mondta, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium budgetjének megvitatása komoly egyházpolitikai kérdéseket fog első sorban kidomborítani ; olyan egyházpolitikai kérdéseket, a melyek kihatok a jelenre ép úgy, mint a jövőre és a melyeket kiesinyleni annál kevésbbé lehet, mert elég példa és ok szolgál arra, hogy azokat komolyan figye­lemre méltassuk. (Halljuk! Halljuk!) Ezek a kérdések szorosan ugyan nem tartoznak a pénz­ügyi költségvetés számszerű külsőségei közé, de azt hiszem, hogy a régi szentesített parlamenti gyakorlat nekem is jogot ad szerény vélemé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom