Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

272 ál. országos ölés 1892. májas 2I-éu, szombaton. vallások közti békének megerősítését akarta elérni és mindamellett, mint ezt maga is elismerte, ;i t. cultnsminister úrnak épen azon rendelete, kapcsolatba hozva az 1868 : LIII. tczkel, volt épen okozója és előidézője Magyarországon a vallási béke felháborítanának, a vallásos viszálykodások és súrlódások újból való felélesztésének, mégpedig nemcsak azért, hogy végrehajthatlan maradt az a rendelet, mert mint a t. cultusminister úr is elismerte, ez a lelkészek egy részénél a kötelességek conflictusát eredményezte, a mely összeütközés által az állami és az egyházi kötelességek közt ezen rendelet végrehajtásával szemben az ellenállás mintegy provocáltatott, hanem még akkor is, ha végrehajtatott volna ez a rendelet az egész vonalon, ha t, i. a lelkészek az anyakönyvi kivonat átküldését teljesítették volna is, még akkor sem érte volna el azt a ezélt. hogy ezzel az 1868 : LIII. tez.nek az egész vonalon, a maga egész kiterjedésében érvényesülést szerezzen, mert akármelyik lelkész kereszteli is meg a gyermeket s ha átküldi is a másik lelkésznek a kivonatot, ha a szülők más vallásban akarják nevelni gyermeküket, mint a törvény előszabja, ezt a lelkész meg nem akadályozhatja. Mert ha formailag meg is tartatnék e rendelet, ha a szülők más vallásban nevelik a gyermeket, mindenesetre a gyermek, ha abban a korban lesz, hogy jogosan megváltoztathatja vallását, azt a vallást íögja választani, a melyben a szülők őt nevelték. De különben is, ha a szülők ellentállást tanúsítanak, ez a rendelet csak ott lesz végrehajható, a hol feljelentések történnek. Már pedigméltóztassék elhinni, hogy az ilyen feljelentések a vallásfelekezetek lelkészei részéről csak nagyon kis mértékben fognak történni és csakis ott, a hol nincs meg az egyes vidékeken működő különböző felekezetek lelkészei közt a kölcsönös türelem és a jó egyetértés. De ott, a hol a türelmesség a szülőkjogának respektálásában oly nagy fokra emelkedett, mint pl. a fővárosban s az ország számos vidékein is, de különösen a fővárosban, a hol évek hosszú sora óta egyetlen panasz sem jött be, pedig elkeresztelések minden oldalról tényleg előfordulnak — nem mondom túlnagy számban, de elég nagy számban — ez nem fog megtörténni s így a rendelet nem fogja elérni a kitűzött czélt. Először nem éri el azt a ezélt, mint a t. minister úr is elismerte, hogy a vallási békét biztosítaná, de nem éri el azt a czélt sem, hogy az 1868: LIII. tez. biztosan végrehajtassék az egész vonalon. És hogy ez így van, hogy csakugyan czélt tévesztett és végrehajthatlan rendelet és hogy azzal az 1868: LIII. tez. teljes végrehajtása és megvalósítása nem éretik el, azt úgy hiszem mindnyájan, a kik a mindennapi közéletben szétnézünk, tudjuk; mert számos esetet ismerünk, a melylyel e tételt igazolni lehet. Én magam i's tudok sok esetet, de ezeket mind nem akarom felhozni, csak néhány példát fogok idézni, a melyről közvetlen tapasztalatom van és egykét olyat, a melyről megbízható informatiom van. Kévéket nem fogok említeni, azt tartván, hogy nomina sünt odiosa. Történt a fővárosban, hogy katholikus házas felek abból a czélból, hogy elválhassanak és hogy elválásuk után új házasságot köthessenek, a katholikus egyházból kiléptek és áttértek a protestáns egyházba. Az elválás után mindkettő új házasságra lépett és pedig, ha jól vagyok informálva, mindkét fél, de az egyikről ezt biztosan tudom — újból katholikus házastárssalés így vegyes házasságot kötött. Mikor az áttérés megtörtént, az első házasságból származó fiúgyermek még nem volt 7 éves, tehás törvény szerint szükségkép kellett volna az áttért apának vallását követnie. Azonban a szülők közös megegyezéssel elhatározták, hogy gyermeküket a régi vallásukban akarják neveltetni és azt meg is tették. Ma a gyermek a gymnasium 6-ik osztályába, jár a kalocsai jezsuita intézetben. Nem tudom, hogyan tudná a t. cultusminister úr megakadályozni, — ha csak a család magán életébe rendőri hatalommal belehatolni, nem akar — hogy a fiú ezen vallást kövesse. Egy másik eset szintén itt a fővárosban történt. Az említett családdal rokonságban levő katholikus nő férjhez ment egy ág. ev. vallású férfiúhoz. E házasságból több leánygyermek született. A szülők közös megegyezéssel elhatározták, hogy a leánygyermekeket nem mint a törvény előírja a katholikus, hanem az evangélikus vallásban fogják neveltetni. így is történt. A lelkészek nem tettek ez ellen feljelentést, mert igen természetesen respectálni kívánták a szülők akaratát. E miatt elismerés is ilieü a fővárosi lelkészeket, mert köztük a türeimességnek valóban ritka szép példái találhatók fel. Tudok közvetlen tapasztalásból egy másik esetet és pedig vegyes házasságnál, a hol az apa a református, az anya a katholikus, mégis az összes leánygyermekek — pedig elég szép számmal vannak — nem az anya vallásában, azaz katholikus vallásban neveltetnek, hanem az apa hitében, a református vallásban neveltettek és neveltetnek természeteden a fiúk is, mint ezekre törvény is így szabja az adott esetben elő. A fiuk közül azonban egyik a legöregebb később, mikor elérte azt a kort, melyben vallását megváltoztathatta, áttért a katholikus vallásra, minthogy eredetileg apja is katholikus volt és csak házasságkötés dzéljából változtatta vallását. Még említek néhány esetet, melyekről a minister úrnak is tudomása van, ha tehát infor-