Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

56. országos ülés 1892. május 19-én, csütörtökön. 265 házasságról is szólt oly értelemben, hogy erről külön törvény fog intézkedni. A képviselőház azon szerkezetben, a melyben azt benyújtottam, nem fogadta ugyan el, de utasította az akkori vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy ugyanezen elven alapuló más törvényjavaslatot terjeszszen elő. És báró Eötvös József még azon évben néhány hónap múlva teljesítette is ezen megbízatását. Azonban ezen törvényjavaslat is elmaradt, a ház annak tárgyalásába nem bocsátkozott. 1873.-ban azonban a felmerült plaeetum miatti viszály következtében maga a vallás- és közoktatásügyi minister Trefort Ágost nyújtott be határozati javaslatot az iránt, hogy a ház bizottságot küldjön ki az állam és egyház közötti viszonyok rendezése végett. Maga beszédében elősorolta azon főkérdéseket, a melyekre ezen bizottságnak ki kell terjeszkednie. Ezen indítványt boldog emlékezetű Deák Ferencz egy hatalmas beszéddel szintén támogatta, és azt a ház egyik képviselőtársunknak egy pótló indítványával, miszerint a bizottság Deák Ferencz beszéde és elvei szerint járjon el, egyhangúlag elfogadta. A bizottság megválasztatotí és ennek első teendője volt a polgári házasság iránti elveknek megállapítása, a mely iránti javaslatok annak idején be is nyújtattak. A következő munka ;t vallás szabad gyakorlatának behozatalára vonatkozott. Erre nézve a bizottság törvényjavaslatot dolgozott ki és azt a képviselőháznak be is nyújtotta. Ezen törvényjavaslatnak egyik lényegos pontja az volt, hogy minden vallás gyakorlata szabad azon feltétel alatt, ha az ország törvényeivel nem ellenkezik és hogy vallási meggyőződése polgári kötelessége teljesítése alól senkit fel nem old. Ez történt 1875-ben az országgyűlés működésének vége felé. Következett az országgyűlési képviselők választása és ezek nyomán egy új képviselőház alakult. A fúzió következtében pedig Tisza Kálmán, mostani képviselőtársunk a ministeri székbe ülvén, valahányszor ezen törvényjavaslatnak napirendre kitűzését szorgalmaztam, valahányszor később a vallásszabadság behozatalát indítványoztam, mindig talált kilmvót, hogy ezen kívánságot ne keljen teljesítenie és ez így folyt azon 15 esztendőn keresztül, a melyeken át ő az ország gyeplőjét kezében tartotta. A mostani kormánynem oly visszautasító magaviseletet tanúsít, legalább annyiban, a mennyiben kijelentette, hogy azon kérdések, melyeket felvetettem, a polgári törvénykönyvben fognak megoldatni. De ezen polgári törvénykönyv a mellett, hogy nem ölelheti fel mindazon kérdéseket, a melyek megoldandók, valóságos Pénelopé munkája. Mert hiszen még 1869-ben adott Horváth Boldizsár egy jogtudósnak megbízást, a polgári törvénykönyv kidolgozására és ma is ott vagyunk, hogy annak KÉPHV. NAPLÓ 1892—97. III. KÖTET. egy része bizottsági úton tárgyaltatott ugyan, de a képviselőház teljes ülése elé még csak az sem került. Arra várni tehát, hogy ezen kérdés a polgári törvényben oldassék meg: nem lehet, nem nem szabad. (Helyeslés a szélső balon.) De, t. ház, ha eddig csak a szabadság és jogegyenlőség nevében kértem a vallás szabad ffvakorlatának behozatalát, ma az már a társadalmi béke, a felekezetek közötti egyetértés követelménye. A t. vallás- és közoktatásügyi minister úr maga hozta ma szóba, az elkeresztelési rendeletet, a mely a viszály magvát elhintette a katholikus és protestáns felekezetek között. Annak idején, mikor az tárgyaltatott, gondolom 1890-ben, elmondám nézeteimet ezen rendeletre és kijelentem, hogy ámbár méltánylom a t. minister úr szándékát, a mely vezette, de nem tartom helyesnek, hogy a mit törvény útján kellett volna eszközölnie, azt rendeleti úton kísérletté meg, a mennyiben a kihágás! törvény 1 : §-a meghatározza azon eseteket, a melyekben a ministerek rendeleti úton állapíthatnak meg kihágágásokat és szabhatnak azokra, büntetést, az anyakönyvi kivonatok közlésének megtagadása pedig, azt hiszem, rendőri kihágásnak még sem minősíthető, (Egy hang a széUöbalon: Nem bizony !) Most a t. minister úr maga is kiemelni méltóztatott, hogy nemcsak az elkeresztelési rendelet visszavétele képezi főleg a katholikus clerus kívánságát, hanem inkább az 1868 : L.III. tez. 12. §-ának megváltoztatása, illetőleg eltörlése. Nem először fejezem ki e szakaszra nézve véleményemet. (Halljuk t Halljuk!) Valahányszor az 1868-iki íörvényezikket bírálat tárgyává, tettem, miudig kijelentettem, hogy azt a szabadsággal, a szülőknek természetes jogával összeegyeztetni nem tudom. (Helyeslések a szélső baloldalon.) De szükségessé vált, t. ház, a reformmunkálat gyökeres keresztülvitele azért is, mert az e miatt támadt izgatás már oly térre is ment át, hogy azt helyeselni és alkotmányosnak tartani nem vagyok képes. Emlékszem ugyanis, hogy olvastam egy lapban, hogy igen számos képviselőjelölttől a katholikus papok reversalisokat követeltek arra nézve, hogy kívánságaikat, ha képviselőkké választatnak, előmozdítani és pártolni fogják. Én, t. ház, a mint minden polgárnak, úgy természetesen a papnak is elismerem azon jogát, hogy csak arra adja szavazatát, a ki az ő elveiben osztozik és azoknak támogatását ígéri, csakhogy ha kérdéseket intéznek az illető jelölthöz, azt nyilt helyei!, pártgyülésen, az egész közönség előtt kell tenniök, úgy, a mint Angliában és más országok j ban szokott történni, azért, hogy az egész köi zönség hallja és mondhasson ítéletet. De magán 34