Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-56
56. orsaágos ttíés 1893. májns 18-én, esüt8rt8kö*n. 261 Vajay István: Igen, igen! Nem lehet végrehajtani. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister; Azt mondják, nem opportunus, mert viszályokat eredményez és végű] aztán, a mint hát kell is, ha az ember valamit elérni kíván, határozott javaslatokat is tesznek, hogy miképen kellene ezt az 1868: LIII. törvényczikket megváltoztatni. Jóllehet, t. képviselőház, e ház 1890-ben e kérdésben igen világosan határozott, mert az 1890-ben elfogadott képviselőházi határozatban egyenesen ki van mondva, hogy az 1868: LIII. tczikk változatlanul fentartandó, azt gondolom, nem felesleges, sőt azt hiszem, szükséges még egyszer e kérdéssel foglalkoznunk. A kérdés magában véve oly fontos, oly messze kiható, hogy nem lehet elég gyakran vele foglalkozni. (Egy hang a szélső baloldalon: Igaz! Úgy van!) Már most nézzük mindezeket a támadásokat, a melyek az 1868: LIII. tczikk ellen intéztettek. (Halljuk! Halljuk!) Az első ellenvetés, a mint mondottam, az, hogy nincsen kellő jogalapja, mert hiszen ellenkezik a természeti joggal. Szerintem ezen törvény rendelkezésének a jogalapja azon rendszerben fekszik, a mely Magyarországon az állam és egyház közti viszonyt szabályozza. Igen messze vezetne az engem, t. képviselőház, ha most részletezni akarnám ezen rendszernek különféle tételeit és folyományait, vagy ha e rendszert összehasonlítanám azon rendszerekkel, a melyek más államokban léteztek és léteznek jelenleg. (Halljuk! Halljuk!) Hanem a helyzet kellő felismerése kedveért mégis röviden fogom jelezni a szemeim előtt lebegő három rendszert, mely tényleg alkalmazásban van és a mely szerint civilizált államokban e kérdés szabályozást nyert. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik rendszer az, mikor az állam a maga részéről egy uralkodó állami vallást elismer, annak tételeit a maga részéről elfogadja, a maga rendelkezéseit és intézkedéseit a vallás felfogásának alárendeli s az államban levő többi felekezetet esak annyában tííri meg, a mennyiben azok fejlődése nem ellenkezik az uralkodó vallás érdekeivel. Ezt a rendszert úgy lehetne nevezni, hogy a vallásfelekezeti állam rendszere. A második, épen ellenkezője ennek, bad egyház a szabad államban, az a rendszer, a melynél fogva az állam a saját maga ügykörét körülhatárolja és ezen ügykörben mindent a saját maga közegei által végeztet, feladatait egymaga teljesíti, a vallásokkal, egyházakkal általában nem törődik. Természetes, hogy ezen ketté osztásban az állam magának az iskolai ügyet is fen tartja, mert a nélkül az államot elképzelni nem lehet. Ez a rendszer a vallástalan állam rendszere. Azután van egy harmadik rendszer, a mikor az állam a felekezetek fölött áll, de nem vallástalan, hanem az állam maga még mindig vallásos marad. Ez a rendszer az, a melyben az állam a maga érdekeit természetesen első sorban szolgálja, de nem téveszti szem elől az illető felekezeteknek érdekeit sem. Ez az a rendszer, a melyben az állam iparkodik az államban levő különféle felekezetek érdekeit egymással kiegyeztetni. Ez a rendszer az, a mely nálunk tényleg létezik. (Úgy van! Úgy van! több oldalról.) T. képviselőház! Az általam első helyen említett rendszernek, t. i. a vallásfelekezet! állam rendszerének ideje lejárt. (Úgy van! a jobboldalon.) Akárhová méltóztatnak tekinteni, nem találkozunk vele, kivéve egy-két államot és lejárt annak az ideje azért, mert habár az államra nézve kétségkívül a legkényelmesebb, de tagadhatlan másrészről, hogy a legigazságtalanabb is, mert esak egy irányban halad, a többi felekezeti irányokat teljesen figyelmen kivűl hagyja, a mely eljárás által sohasem lehet az állampolgárokat kielégíteni. A második rendszer: a szabad egyház a szabad államban. Kétségkívül ez a leglogicusabb és elméletileg a leghelyesebb, de a gyakorlati kivitelben sok mindenféle nehézségbe ütközik. Méltóztassék csak elgondolni, hogy az iskola terén mily nehéz volna a kettéválasztás; mert képzelhető e egyáltalában, hogy a vallásfelekezetek iskoláikról lemondjanak; másrészről pedig ily rendszer mellett okvetlenül szükséges volna, hogy az állam magának tartsa fenn az iskolákat oly értelemben, hogy az iskolák útján szérthető qualificatiot csak az állam szabhatja meg. Sőt, t. képviselőház, már a tapasztalás is mutatja, hogy a hol ez a rendszer alkalmaztatott, az az utolsó végletekig keresztülvihető ott sem volt. Ott van előttünk az északamerikai EgyesültÁllamok példája, a hol ez a rendszer tényleg életbeléptettetett és tudjuk mindnyájan, hogy e rendszer daczára az Egyesült- Álla mok kormánya a mormonokat nem tűri meg azért, mert a mormonok vallási felfogása az állami és társadalmi renddel ellenkezik. A mi viszonyaink között pedig ily rendszernek behozatala még ezen kivűl is rendkívüli nagy nehézségekkel járna. Mert tagadhatatlan az, t. ház, hogy a felekezetiség minálunk több pontban a nemzetiséggel congruens fogalom és tagadhatatlan az, hogy a felekezetiség és nemzetiség congruens fogalmának súlypontja hazánk határain kivűl esik és ily viszonyok között nagyon veszedelmes volna azon elvnek felállítása, hogy teljesen szabad egyház a, szabad államban, mert akkor a yalásszabadság örve alatt nemzetiségi szabadság is gyakoroltatnék, a mi az állam érdekeibe ütköznék. (Helyeslés jobb felől). De ellenkeznék minálunk ily