Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-55
58. orssftsros Ülés Í8Ö2. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa).- Az 1889. évi XLV. törvényczikk alapján alkalmazott bírák személyi járandóságai és törvények szerkesztése. Rendes kiadás: XX. fejezet, 10. ezíin. Kiadás 43.800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Nyugdíjak. Rendes kiadások: VI. fejezet, 11. ezím. Kiadás összesen 1,560.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Átmeneti kiadások VIII fejezet, 1 — 2. ezím. Áz erdélyi birtokrendezések gyorsítása czérjából adható költségelőlegek 50.000 forint. Királyi táblák: Könyvtár megalapítására 5.400 frt. Elnök: Megszavaztatok. Molnár Antal jegyző (olvassa): Beruházások. Beruházások : VII: fejezet. Törvénykezési s ügyészségi írj építkezésekre, átalakításokra és felszerelésekre 300.000 fit. Lits Gyula jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Óhajtottam volna az igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával a tőzsdebíróság intézményével is behatóbban foglalkozni, de a közbejött incidens folytán beállott hangulat nem volt alkalmas arra, hogy a, t házat a börse dolgaival foglalkoztassam. Erre nézve röviden csak annyit jegyzek meg, hogy mikor a bíróságok feletti felügyeleti jogról szóló törvény megalkottatott, azzal az indítványnyal léptem fel, hogy az igazságügyi kormány és ne mint azelőtt a kereskedelmi ininisterium, gyakorolja a tőzsdebíróságokkal szemben a, teljes mérvű felügyeletet. Akkoriban a minister úr szíves volt azt kilátásba helyezni és tartozom annak constatáiásával, hogy örömmel szereztem tudomást arról, hogy a minister úr ígéretét be is váltotta. Én nagy eredményeket várok attól, hogy már most a tőzsdebíróságnál ez igazságügyi ellenőrzés teljes mértékben a gyakorlatban is életbelépett. A mi a szóban forgó tételt illeti, itt az összes igazságügyi beruházásokra 300.000 frt vau felvéve. Én ez összeget csak egy csöppnek tekintem a tengerben, főkép ha figyelembe veszem, hogy itt egy legalább látszólag komoly reformtörekvéssel állunk szemben, mely az egész vonalon megindult. Reformálni fogjuk a sommás eljárást, behozzuk a szóbeliséget és közvetlenséget, tehát szükségünk van az igazságszolgáltatás számára alkalmas helyiségekre; szükségünk van annyival inkább, mert a teljes nyilvánosság és közvetlenség nemcsak az első fórumon, hanem a felebbezési fórumon is életbelépvén, május 18-án. szerdáii. 245 ennek keresztülvitele alkalmas helyiségek hiányában egyszerűen lehetetlen. Már most mily viszonyok vannak ma az országban? Csak egy példát említek, még pedig elég ijesztőt: a kalocsai törvényszéket. A ki valaha ott megfordult, azzal az érzéssel távozott onnan, hogy isten csodája, ha az épület rá nem szakadt a fejére. Oly helyiség az, melyben még czigánybíróságot sem tartanék, nem hogy az állam méltóságának megfelelő törvényszéket vagy járásbíróságot. Nem tudom, mi szándéka van az igazságügyi kormánynak a kalocsai törvényszékkel; nem tudom, megakarja-e szüntetni, vagy nem: ez más kérdés, de ily helyiségeket Magyarország számtalan törvényszékeinél találhatunk. Hogy példát idézzek, ott van a nyitrai törvényszék épülete, mely magában véve elég tisztességes, mint épület és mégis két, sőt három felé van osztva a törvényszék és arról, hogy azon törvényszéki épületben nyilvános szóbeli tárgyalás tartassák felebbezési fórum előtt, egyáltalában szó nem lehet. Ha tehát mi akármilyen helyes dolgokat alkotunk a processualis eljárás keretében, de nincsenek helyiségeink, a hol azt végrehajthatjuk, akkor alkotunk egy theoreticus munkát, csinálunk egy müvet, mely iránt platonicus szerelemmel viseltethetünk, de az élet számára nem alkottunk intézményt és az a közönségnek soha hasznára válni nem fog. Én abból az elvből indulok ki: qui vult habere finem, debet et velle média, a ki akarja a czélt, annak az eszközöktől visszariadnia nem szabad. Mi azt nagyon jól tudjuk, hogy ott, hol még javító intézetek nincsenek felállítva; hol tulajdonképen fogházakról sincs még szó; hol a kerületi börtönrendszer absolute nincs keresztűlvive: ott az a 300.000 forint, a mit a minister úr javasol, még a fegyházaknál szükséges fen tartási munkálatokra is alig elégséges, nem hogy a megfelelő^ építkezéseket keresztűlvihessük. Én, t. ház, ezt az évenkinti, csöppenkinti beruházási rendszert absolute nem helyeslem. Azoknak, a kik komolyan óhajtják az igazságszolgáltatási reformot keresztülvinni, radicalis úton kell m gtalálni a gyógyszert, az pedig csak úgy lehet, ha törvényszékeinket és járásbíróságainkat idejekorán oly állapotba helyezzük, hogy ott a szóbeliség intézménye az ő teljes valóságában érvényesíthető legyen. Én a magam részéről nem teszek concrét, positiv indítványa, mert az nem tartozik az én hatáskörömhöz, legalább a politikai felfogás szerint nem és a t. ház sem lehetne azon helyzetben, hogy concrét indítvány fölött határozzon, mert a pénzügyi bizottság véleményét kellene meghallgatnia.
