Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-55

338 6é. ttmágos M» 189*. mája« 18-án, sserdáö. egyik legnagyobb alakjának temetését, nekem rögtön feltűnt az, hogy itt tulajdonképen nem a nemzeti kegyelet lerovásáról, hanem egy oly gondolatnak a megvalósításáról van szó, hogy miként lehetne ezt a kegyeletet kisebbé tenni az által, hogy ne az ország költségén rendeztessék a temetés és hogy oly befolyás biztosíttassák arra, a mely bizonyos féltékenységgel, a koronázási ünnepély jubileumára tekintettel a bécsi köröket ne hangolhassa másként, mint a hogy azt a t. ministerelnök úr jónak látja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) De én, t. képviselőház, a magam részéről tartózkodtam a felszólalástól azért, mert nagy halottak emlékének megörökítésénél az egyhangú megállapodás pecsételi meg igazán a közérzület nek nemes nyilvánulását (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és mindig baj az, mikor vitatkozni kell, mint most, a miként való eltemetés felett. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn azonban teljes megnyugvással vettük az elnöki előterjesztéseket, arra igazán nem számított közülünk senki, hogy a magyar nemzet törvényhozásának termében alig néhány órára rá egy oly kellemetlen incidens felett kelljen vitatkoznunk, mint a hogyan ez most történt. En, t. ház, a hírlapokban közölt hírt, hogy Magyarország ministerelnöke —• nem tudom tény-e; mert nem győződhettem meg róla, de felteszem, hogy a hírlapok tudósítása a valóságon alapszik, mert nem hiszek oly könnyelmű hírlapírót, a ki ilyen, a nemzet kegyelete ellen elkövetett cselekményt constatál, míg annak valóságáról meg nem győződött — nem hihette, mondom, közülünk senki, hogy foglalkozni kelljen azzal, hogy míg gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister, a kinek a nemzeti múzeum rendelkezése alatt áll, az ország halottja ravatalának ott való felállítását megengedte, hogy akkor a ministerelnök éjnek idején titkára által eltiltja. Csanády Sándor: Gyalázat! (Élénk felkiáltások a szélső haloldalon: Úgy van! Úgy van! Mozgás a jobboldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Hozassák ide egy hordárral a ministerelnököt, hogy védje magát, mint Tisza Kálmán tette! (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Elnök (csenget:) Csendet kérek! Polónyi Géza: Ha ez való, t. ház, a mit e perczben még elhinni nem akarok, nincs a megbotránkozásnak oly kifejezése, ninc§ a meggyalázásnak oly jogos indoka, melyet a ministerelnök személyére ez alkalommal rásütni ne kellene. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj a felkiáltáok a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Mert ha ez való; akkor itt már csakugyan rendszerrel találkozunk, (Úgy van! Úgy van! s szélső baloldalon) a mely nem sporadicus jelleggel bír, hanem az egész 1848—49-iki korszak, a legkiemelkedőbb nemzeti korszaknak drága emlékei ellen irtó hadjáratot indít (Felkiáltások a szélső baloldalon: A szabadság ellen!) és oda menekül a kétfejű sasnak, a feketesárga zászlónak szárnyai alá. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van ! Úgy van ! Ez gyalázat! Szégyen! Tűrhetetlen állapot!) Gr. Károlyi Gábor: Küldjenek egy hordárt Szapáry után, hogy jöjjön ide! (Nagy zaj a jobboldalon Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Károlyi Gábor képviselő urat ismételt illetlen közbeszólásaiért rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Én őszintén megvallom, nekem mélyen fáj, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznom kell és alig választhattam volna magam számára kellemetlenebb kötelességet, mint a milyent lerónom kellett. De ha ez tény, azt megbélyegzés nélkül hagyni nem lehet. (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem tartom helyén levőnek, hogy concrét indítványnyal álljak elő, mert előbb meg kell hallgatnunk a ministerelnököt, hogy való-e ez a dolog, vagy legalább meghalljuk, mily mentséget hoz fel, mert azt, hogy oly rideg fekete lelkű legyen valaki, hogy akkor, midőn a nemzetnek nagy halottja van, akkor igyekezzék az iránta tartozó kegyelet érzelmeit megsérteni: ezt őszintén megvallom, még Szapáry Gyuláról sem tehetem fel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Az, a mit Horváth Gyula képviselő ár indítványozott, teljesen helyes, mert bármiként álljon a dolog, az bizonyos, hogy a bizottság, melyre a nemzet törvényhozó testülete a temetést rá bízta, ineorreetül járt el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Ily alkalmakkor gondoskodni kell arról hogy a temetés oly módon eszközöltessék, hogy a nemzeti kegyelet érzetét egy porczikájában se sértse és legyen méitó az illető katonai múltjához és a magyar nemzet becsületéhez. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért a magam részéről csatlakozom azokhoz, a miket Horváth Gyula képviselő úr indítványozott. Magam is óhajtanám, hogy a t. képviselőház a ministerelnök úr megérkezéséig néhány perezre az ülést felfüggesztené, mert ilyen dolgokban nem jó a controvers tanácskozások útján határozatot hozni. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a pártok közötti engesztelésnek épen ezek az alkalmai, hogy ilyenkor a törvényhozó testület tagjai. kik egymással szemben állnak, legalább a koporsónál és a sír szélén bizonyítsák, hogy testvérek