Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

U. országos íilés 1892. májnä ítén, keMem 233 küldve, mint legfiatalabb bíró, a bagatell ügyeket kezeli— az előbb bagatell ügyekkel foglalkozott albíró pedig elmegy a királyi táblára jegyzői teendőket végezni. Engedelmet kérek, de budgetünknek ilyen módon való megterhelése sem nem helyes, sem nem törvényes. A minister úrnak joga van albírót berendelni jegyzői teendőkre, de hogy törvényszéki bírói állásról degradáljon valakit bagatell bírónak, ahhoz neki joga ninesen és az sem helyes, hogy magasabb ranggal bíró egyén bagatell teendőkkel az ország költségvetésének rovására ily escamotage útján akár csak ideiglenesen megterheltessék. Oda reassummálom felszólalásomat, hogy abban, hogy az igazságügyminister pályázatot írt ki és mégis nem pályázó bírót nevezett ki, én helytelenséget; abban pedig, hogy az igaz ságügyminister úr rendeletet bocsátott ki, egy törvényszékhez, melyben meghagyja a törvényszéknek, hogy az aljárásbírót mikép helyettesítse, nyilt törvénytelenséget látok, a míg bővebb magyarázat nem adatik. Általában pedig budgetszerííleg is, de igazságszolgáltatási szempontból is helytelennek tartom, hogy ha ily módon egy bírói állás ma betöltetik, holnap az feleslegesnek declaráltatik és a kisebb bírói minősítéshez kötött eljárás oly bíróra bízatik, kinek magasabb fizetést és rangot adtunk. Azt hiszem, a t. minister úr ezt nem fogja rendszerként követni, mert ha ezt akarná tenni, akkor a támadásnak egészen más természetűnek kellene lenni. Feltételezem szívesen, hogy ez csak sporadicns eset s azért tartottam szükségesnek ezen felszólalásomat (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Két vád emeltetett ellenein. Az egyik az, hogy helytelen volt eljárásom, midőn pályázatot hirdettem egy bírói állásra és ő Felségének oly egyént terjesztettem fel kinevezésre, a ki nem volt a pályázók közt. Ez, t. ház, nemcsak ném helytelen, hanem olyan eljárás, a melyet hasonló esetekben mindig követni kell, valahányszor az, a kinek a kinevezés iránt javaslatot kell tenni, azt látja, hogy a pályázók kö zött nincs olyan, ki arra az állásra annyira alkalmas lenne, mint az a ki nem pályázott. (Helyeslés jobb felől.) A pályázathoz a minister kötve nincs s valahányszor látja, hogy a pályázatban részt nem vett egyén, a Id különben hajlandó azt az állást betölteni, helyesebben tölti azt be: ez utóbbit kell kinevezésre javasolni, (Helyeslés jobb felöl.) Bár csak volna a rninisternek anyagi ismerete, bár csak lehetséges volna, hogy a minister mindig megtalálja az alkalmas embert, mert akkor azon késedelmek a betöltés körül, a miket annyi felpanaszoltam, nem történnének meg. Ahhoz a joghoz azonban határozottan ragaszkodnom kell, hogy a rendelkezésre álló erők KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IH. KÖTET. közül az hozassák javaslatba, a ki a javaslatot tevő belátása szerint az állomásra legalkalmasabb. l A mi a második vádat illeti, nem egészen úgy áll a dolog, a mint a képviselő úr értesülni méltóztatott. Miről van szó ? Arról, hogy az ottani járásbíróságtól az albíró behívatott a királyi táblához tanácsjegyzői állásra. Ez helyes és íörvényen alapuló eljárás. Ezt a helyet rögtön betölteni nem láttam czélszeríínek, de azt sem tartottam czélszeríínek. hogy hosszú pályázatra bocsáttassék a dolog, hanem miután a törvényszék nagyon is el van látva munkaerővel és a törvényszék, mint a kimutatásból látom, egy kis igyekezet mellett egyelőre bátran nélkülözheti azt a bírót, mi történt? Az igazságügyminister rendelkezett, hogy a törvényszék éljen azzal a jogával és kötelességével is, hogy midőn egy bírói állás üresedésben van, a járásbíróságtól helyettest rendeljen ki. Nem én rendeltem ki tehát a helyettest, de már azt, hogy a vezetésem alatt álló hatóság ezen administrativ ügyben úgy intézkedjék, a mint azt én jónak látom, kénytelen vagyok igénybe venni, mert különben a vezetést nem tarthatnám a kezemben. A dolog természetében fekszik, t. ház, hogy ez csak kivételes, mert az az állás vagy eltörültetik, vagy pedig rendes úton betöltetik. De hogy abból, ha az igazságügyi kermány czélszerűnek látta pályázat-hirdetés nélkül eljárni, mikor ez idő szerint jól és bőven el van látva a törvényszék munkaerővel és ideiglenesen bírót kirendelni oda, a hol erre szükség van: mikép lehet azt következtetni, hogy a minister rendszert akar abból csinálni, hogy nem tölti be a járásbíróságoknál az üresedésben levő állásokat, azt nem értem. (Helyeslés jobb felöl.) Sem ezt nem lehet belőle következtetni, sem pedig azt, hogy ez törvénytelen, mert én egyszerűen utasítottam az illető hatóságot az intézkedésre, a mely intézkedés törvényen alapúi és igen szépen rendben mehetnek a dolgok ily eljárás mellett. (Helyeslés jobb felöl.) Mi lesz azután ennek a vége? Vagy az, hogy a járásbíróságoknál az illető bírói állás megszűnik s akkor az illető bíró visszamegy a törvényszékhez, vagy hogy betöltetik az az állás és az illető akkor is visszamegy a törvényszékhez. (Helyeslés jobb felöl.) De egy dolog nincs benne, a mit képviselőtársam benne lát, t. i. az, hogy ez degradálás bagatell ügyekhez. A foglalkozásban nincs rangfokozat és a járásbírói foglalkozás s ha úgy veszszük, a bagatell-bíráskodás is t. képviselőtársam szerint s azon képviselő urak némelyike szerint is, a kik ott ülnek, igen fontos. Csak e napokban állíttatott fel egy theoria, a mely szerint a demokratia nem engedi, hogy a szegény emberek kis ügyeivel más forumok és másként bánjanak, mint a 30