Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-53
208 53- országos ülés 1892. május 16-án, hétfőn. bajain segíthetne. Azonban a legutóbbi három év épen arról győzött meg bennünket, hogy ő azon teljes és odaadó erélylyel, a melynek hiánya igazságszolgáltatásunk 25 évi hanyatlását okozta, ehhez ez idő szerint hozzá nem fogott. Midőn tehát ezekben aggályaimat kifejezni szerencsém volt, kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el s azt meg nem szavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök l Szólásra senki sincs följegyezve. Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Az ujabb időben a büntetőjog terén egy reformmozgalom indult meg, mely egyes országokban már létesült is, értem a feltételes elítélés rendszerét. Azoknak kedvéért—lehetnek talán közöttünk is, mindenesetre pedig odakünn számosan vannak — kik a feltételes elítélés eszméjével nem ismeretesek, röviden megmondom, hogy az abban áll, miszerint a bíró azt a A r ádlottat, a ki valamely csekély fontosságú bűn cselekményt követett el, azonban a bíró előtt először áll, elítéli ugyan, de nem hajtja végre az ítéletet, hanem komolyan meginti, illetőleg megfenyegeti, ha még egyszer követ el törvénysértést, akkor nemcsak ezen újabb jogsérelemért, hanem a régibbért is lakolni fog. Tudom, t, ház, hogy ezen rendszernek, ezen reformnak ellenségei vannak, de hát melyik újítás az, akár más téren, a melyik vitás nem lett volna, illetőleg vitás mai nap nem lenne. Hisz még a szóbeli és köz/étlen eljárás, maga az esküdtszék, maga a halálbüntetés ilyen vitás kérdést képez. És azért azok, a kik komolyan gondolkodnak és az érveket kellően méltányolják, mégis képesek magokat egyik, vagy másik irányban elhatározni. Ha már most azon okokat, melyek a feltételes elítélést illetőleg ezen intézmény mellett és ellen szóknak, egybevetem, határozottan azon okoknak adok elsőbbséget, a melyek az intézményre nézve kedvezően hangzanak. Es pedig úgy elméleti, mint a gyokorlati tapasztalás szempontjából. Elméleti szempontból ugyanis nem lehet tagadni, hogy a ki, a mint mondám, valamely csekély súlyú vétséget vagy kihágást követ el, ha e miatt mindjárt első esetben fogságba kerül, az az ő becsületérzését sérti, csökkenti ég következőleg ellen állási képességét a jövő törvénysértésekkel szemben gyengíti. (Igaz!Úgy van! bal felöl.) De nemcsak ez az, a mitől lehetőleg megkell óvni olyanokat, a kik először vétettek a törvény ellen, hanem meg kell kímélni őket azon fertőzéstől is, a melyet az elzárás, a fogság lígyszólván elkerülhetetlenül magával hoz. Különösen nálunk, a hol az elzárási helyiségeknek részint elégtelensége, részint ezélszerűtlen volta miatt az elkülönítés bíínösségi fokozat és kor szerint a legritkább esetekben lehetséges(Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De a mi a gyakorlati okokat illeti, mellőzve azon tapasztalásokat, a melyeket a külföldön szereztek, nevezetesen Amerikában, Angliában és Belgiumban, a hol ez az intézmény tényleg már létezik: a mi büntető igazságszolgáltatásunk is nyújt okokat, a melyek ezen eszmét támogatják. Nevezetesen a t. igazságügyminister úr — ha jól emlékszem épen tavaly vagy harmad éve — egy felszólalásom következtében azt méltóztatott állítani, hogy nálunk a feltételes szabadságra bocsátottak között a visszaesés ritkább, mint más országokban. A mi tehát a mellett bizonyít, hogy a,z, a ki bár követett el bűncselekményt és e miatt elítéltetvén, börtönbe is került, ha feltételesen szabadon bocsáttatik, óvakodik egy újabb bármily csekély törvénysértéstől is, nehogy újra börtönbe, illetőleg fegyházba kerüljön. De a külföldön is ugyanez a tapasztalás szerezhető úgy Amerikában, mint Angliában és Belgiumban, megjegyezvén mellékesen, hogy a feltételes elítélés ezen országokban nem mindenütt hajtatik végre egyformán. Nevezetesen Amerikában az, ki föltételesen elítéltetett, bizonyos időre rendőri felügyelet alávettetik; holott Angliában a bíróság- nem is mondja ki a »bűnöst« és nem is hoz ítéletet, hanem megdorgálja a vádlottat és megfenyegeti, hogy ha nem viseli magát jól, a mint előbb mondám, nemcsak ezen törvénysértésért, hanem az újabbiért is meg fog büntettetni. Belgiumban azonban meghozzák az ítéletet, de ily figyelmeztetés, ily fenyegetés után nem hajtják végre. Tehát, t. ház, ezen okok nézetem szerint oly fontosak, hogy azoknak figyelembe vétele minden esetre szükséges. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt, hogy ezen rendszer életbeléptetése mellett még a börtön- és illetőleg fogházhelyiségek szaporítása vagy bővítéséről legalább kisebb mértékben kellene gondoskodnia, csak egészen mellékesen említem, minthogy az igazságszolgáltatást pénzügyi tekinteteknek nem akarom alárendelni. De ha ezen ok is a többi érdemleges fontosokkal párosulva az intézmény behozatala mellett szól: akkor azt gondolom, hogy egy okkal több van, hogy ezen kérdéssel a kormány foglalkozzék s ha a büntető törvény revisiojára kerül a sor, ezt is a reformok közé felvenni méltóztassék. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Előre is jelzem, hogy távol áll tőlem azon szándék, mintha az igazságszolgáltatás magasztos és nagy érdekeivel szemben itt most nyilvánuló közönyt galvanisálni szándékoznám; csak néhány szóval akarok az
