Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-53

202 55. országos ölés 1892. május 16-án, hétfőn. a létező jogbizonytalanságot még növelni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Nem akarom az állam fiscalis és igazságügyi érdekeinek egymással • szembeállításával felállítani azt az elvet, hogy a valamely tárcza körébe eső jövedelem mindazon tárcza kiadásaira múlhatlanul felemésztendő, mert ilyen elvnek felállítása szerintem ellenkeznék az állam sokoldalú czéljaival. De azt igenis merem állítani, hogy akkor, midőn az állam benső consolidatiójáról van szó, midőn a benső consolidationak mintegy alapkövét képező igazságügy rendezéséről van szó, akkor helyes politika pénzügyi szempontból is csak az lehet, hogy a tárcza minden szükséglete teljes mérvben fedeztessék, ez által a jogrendezés eszközei teljes mérvben megadassanak és a jogrendezés egyöntetű és rendszeres keresztülvitele is biztosíttassák. (Helyeslés bal felől.) És épen a jogrendezés eszközeit, annak egyöntetű" és rendszeres keresztülvitelének biztosítékait nem látom megadva az igazságügyi tárcza jelen költségvetése keretében akkor, midőn a t. igazságügyminister úr indokolása is elismeri, hogy még 24 olyan törvényszék van, H melynek nagy hiányain részben egészen új, részben nagyobb üiérvíi pótintézkedésekkel mielőbb segíteni kell; a midőn azt látom, hogy míg fegyintézetünk van nyolcz, addig kerületi börtönünk csak egy. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Három! Issekutz GyÖZÖ: Legalább a ministeri indokolás szerint csak egy. Közvetítő intézetünk csak egy és javító intézetünk van ma Aszódon és Kolozsváron fiuk számára és Rákos Palotán leányok számára. És ha a negyedik ilyen intézet a minister indokolása és tervezete szerint Székesfejérváron felállíttatik, akkor is közel 4 millió lélekre esik egy ilyen intézet, minek eredménye, az, hogy a fiatal és megtévedt egyének nem helyezhetők el ily intézetben, hanem nagyrészt közönséges bűntettesekkel záratnak a fogházakban össze, úgy, hogy az állam ezen fiatal egyéneket a büntető törvények szelleme és hivatása ellenére a megrögzött bűnösök iskolájába küldötte. Midőn a ministeri indokolás igazságügyünk minden szükségletei felett napirendre tér, teszi ezt a t. túloldal részéről több ízben is hangoztatott azon dogmaszertí kijelentés kíséretében, hogy államháztartásunk egyensúlya egy soha szem elől nem téveszthető szempontot kell, hogy képezzen. En elméletileg ezen kijelentés jogos voltát elismerem; ámde a t. kormány gyakorlati politikájában azon két kijelentése között, hogy egyfelől most benső viszonyaink consolidálásának jött el az ideje és másfelől az államháztartás egyensúlyát megzavarni nem szabad, lényeges ellentétet látok, a mint ezt bátor leszek felfejteni. Közösügyi kiadásaink, tehát azok, melyek a belső consolidatiora nem vonatkoznak, folyton emeltetnek s ezzel szemben a belső consolidationak nevezett minden vonalon az égetően szükségeseknek felismert költségek nagy részben megvonatnak. Az igazságügy, az állam calturalis törekvései, humanitárius intézményei, állami tisztviselők helyzete javításán nem az érzett és felismert szükség mérvéhez képest, hanem ;>z én meggyőződésem szerint inkább csak a látszat kedvóért támogattatik. És az ezekre megkívántató költségek nem oly mérvben íedeztetnek, hogy attól a belső consolidatiot elvárni lehessen, hanem csak oly mérvben, a mint azt tőlünk nem függő viszonyok megengedik. A pénzügyi egyensúly fentartása a t. kormány politikájában ki van mondva és meg is lesz tartva, de csak addig, míg nagymérvű külkiadásokkal nem állunk szemben. A belső viszonyok consolidálása is e politikában ki van mondva, de nincs megtartva, mert az egyensúlyt megzavarni nem akarják. A t. kormány politikájában ezen két törekvés az én nézetem szerint azért zárja ki egymást, mert mindig áldozatul esnek egy harmadik törekvésnek és ez a kívülről jövő kívánságok teljesítése. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Nem akarom a t. ház figyelmét azzal fárasztani, hogy u t. igazságügyminister úr ellenzéki állásában, sőt kormányra lépésének idejében is kifejtett irányelveit részletesen felsoroljam, Hiszen a t. igazságügyminister úr sokkal kimagaslóbb alakja volt akkor közéletünknek, sokkal több reményt fűzött az ország az ő nagy tehetségéhez és nagy ígéreteihez, sokkal nagyobb odaadással vártuk ezen nagy tehetség és nagy ígéreteknek megfelelő tetteket, semhogy szükség lehetne az ismétlésre és most csak arra szorítkozom, hogy kimutassam, mit kaptunk több, mint három év alatt ezen nagy államférfiú tói, (Halljuk! Halljuk!) a kinek belépésétől az egész cabinet elnevezése a »reformministerium« és jelszava a belső consolidatio lett. (Halljuk! Halljuk !) Kaptuk a consularis bíráskodás kérdésében egy közjogunkra sérelmes, de részünkről mindig törvénytelennek tekinthetett eddigi szokás törvénybe czikkelyezését. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem áll! Issekutz Győző: Kaptunk a királyi tábla szétosztására vonatkozólag egy törvényjavaslatot, de mint bátor leszek kimutatni, olyan időben, a mikor időszerűtlen volt. Kaptunk még javaslatokat a curiai bíráskodás, a sommás eljárás és az erdélyi birtokrendezés tárgyában. Ez utóbbi nagyon szükséges intézkedés, de oly