Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
44. orszügos ülés 1892. lehetséges, mert nem hiszem, hogy lenne a törvény- 1 hozásnak csak egyetlen tagja is, a ki aminister úrnak ide irányuló előterjesztéseit ne pártolná s az ezekre szükséges, aránylag csekély költségeket az ország érdekében meg ne szavazná. Legczélszerííbben a főváros területén volna ez létesítendő és méltán f elvárhatjuk a főváros anyagi támogatását is. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy a kiképzés theoretikus legyen, mert ezeknek az intézeteknek Magyarország csak akkor fogja látni hasznát, ha azok gyakorlati tevékenységre fogják a látogatókat szoktatni. Ezzel kapcsolatosan szükségesnek tartom egész gazdasági szakoktatásunk reformját is, a felsőbb oktatás intensivebb fejlesztése és a gyakorlati kisgazdákat képző földmíves iskolák felállítása által. (Helyeslések.) Nem térek ki annak ecsetelésére itt, hogy a borászatunk és szőlészetünk érdekéhen eddig meghozott áldozatok korántsem voltak elegendők és hogy a hazai mezőgazdaság terén, a szemtermelést kivéve, e legfontosabb gazdasági tényezőnek kifejlesztése mily elsőrangú állami feladat, mert a t. minister úrnak ez irányban való szélesebb köríí kezdeményezését teljes elismeréssel fogadom és a mint azt az előadó úr is kifejtette, a jelen költségvetés már is tetemesebb anyagi eszközöket bocsát e részben a t. minister úr rendelkezésére. E mellett azonban nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az új szőlőterületek betelepítésére, hosszúlejáratúkölcsönöknyújtásáról gondoskodni és e czélra olcsó külföldi tőkét megszerezni a kormány feladata. Azt tartom még szintén kívánatosnak, hogy úgy ez a gazdasági ág, mint magának a, kertészetnek minden ága, főleg pedig a gyümölcstermelés központi vezetése útján minél hatékonyabbá s erősebbé tétessék. (Általános helyeslés.) A lótenyésztési viszonyokat jelenleg nem érintve, állattenyésztésünk érdekében is kénytelen vagyok egy szomorú tényre felhívni a t. ház figyelmét. Ezen a téren nem ugyan bizonyos irányzat, példul a nyugoti fajnak bizonyos vidéken, bizonyos mértékben való tenyésztése, hanem az ország igavonó erejét ma még képviselő magyar fajnak terjesztése mutat határozott visszaesést. (Igás! tJgy van!) Itt e tekintetben első rangú gond fordítandó arra, hogy rendelkezzünk azzal az anyaggal, mely az ország nagy átlagában majdnem kizárólag a magyar faj' tenyésztéséből kerül ki. Azok, a kiknek nem volt alkalmuk az utóbbi három év alatt az ország különböző vidékein a városokat figyelemmel kisérni, ahová első rangú magyar fajok hajtattak fel, szomorúan tapasztalhatták egyrészt a tenyésztésben való visszaesést s az anyagban nyilvánuló hiányosság igen elszomorító képét másrészt. (Úgy van ! jobb felölj május 3-án, kedden. ^3 Pedig kétszeres fontosságot kell tulajdonítanunk a tiszta magyar fajta marha tenyésztésének épen most,midőn sajnosán tapasztaljuk,hogy mily pusztításokat okoz különösen örszáirunk északi és északnyugati részeiben az ott nagyban tenyésztett nyugati fajta marhával behurczolt veszélyes állati betegség: a ragadós tüdőlob ; s tapasztaljuk immár saját magunk is — a mit eddig csak a külországok példáiból tudtunk — hogy mily nagy áldozatokkal és nehézségekkel jár ennek a betegségnek sikeres leküzdése. (Helyeslés jobb- és bal felől.) Ismeretes, hogy épen ezzel a legveszélyesebb állati betegséggel szemben mily kiváló ellenálló képességet tanúsítanak hazai marha fajtáink, úgy, hogy mindazok a vidékek, a hol még túlnyomókig a szürke magyar marha tenyésztetik — tehát az egész magyar Alföld — e betegség behurczolásától mindeddig megóva maradtak. Fontos indoknak vélem azt is arra, hogy ezeknek az ellenálló fajtáknak tenyésztését nagyobb gonddal igyekezzünk felkarolni. (Helyeslés jobb- és bal felől.) Az alkalommal, miután már ezt a fontos kérdést megpendítettem, alig lehetne érintetlenül hagynom a sürgős szükségét annak, hogy minél előbb a íegerélyesebb intézkedések tétessenek az említett veszélyes állati betegség gyökeres kiirtására és hogy a törvényhozás a földmívelésügyi ministernek ehhez a szükséges felhatalmazást — az állategészségügyi törvény megfelelő revisioja útján — és a kellő anyagi eszközöket is mielőbb rendelkezésre bocsássa. (Élénk helyeslés jobb-és bal felől.) Nem fogjuk az oly örömmel üdvözölt és a Német birodalommal kötött szerződés 5-ik czikkében biztosított előnyöket éhezhetni mindaddig, míg hazánkat e ragadós állati betegségtől meg nem tisztítottuk. És a midőn ezen kérdések előtt állunk, lehetetlen azon meggyőződésemet elhallgatnom, hogy a kellő irányú állattenyésztés, nemkülönben állategészségügyi viszonyainknak helyes kívánalmai szempontjából, a kötelező s állami felügyelet alatt álló állatbiztosítás mielőbb törvényhozásilag életbe volna léptetendő. Felszólalásom csonka volna, ha e széles köríí tárcza költségvetésének általános tárgyalása alkalmából nem foglalkoznám ama szemponttal, mely a minister úr figyelmét a közel jövőben nagy mértékben fogja igénybe venni s ez vonatkozik hazánk folyóinak szabályozására s azokra a vízügyi kiadásokra, a melyek erre a czélra felvétetni szándékoltatnak. Az egész ország örrömmel üdvözölte, hogy végre valahára gr, Széchenyi István ama törekvése, hogy a vízszabályozási kérdésekben egy országos központ teremtessék, a t. minister úr hívatalbeli tisztelt előde által kezdeményezve,
