Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-48

48. orsfáfos lilééi 1892. mijas í-éu, seoftibaton* 109 fogunk boldogulni. (Úgy van! Úgy van! a szélső holdadon.) Többször voltam bátor utalni és most is kiterjeszkedni kívánok arra a körülményre, hogy a lótenyésztés mily fokon áll Magyarországon. Ez az egész ország jövedelmének egyik főfactorát képezi, az egész világ megegyezik abban, hogy a magyar Ló-tény észanyag egyike a legkitűnőbbeknek. És azt gondolja, a t. ház, ellehetett volna ezt érni, hogyha hat vagy hét ministeri tanácsos változott volna ez alatt a 25 esztendő alatt. Nem. Ez egyedííl annak eredménye, hogy a lótenyésztés ügyének élén mindig egy és ugyanaz a férfi állott, a ki előtt mindenkor kalapot emelek. S ez Kozma Ferencz ministeri tanácsos. (Éljenzés.) Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy Francziaorszigban, a hol — mint tudjuk — a vagyonosodásnak egyik legfőbb tényezője a bortermelés, egy minister: Chaptal, a ki maga is szakember volt, mindent elkövetett a borászat felvirágzása érdekében ; de nem tehette volna ezt olyan mérvben akkor, ha maga nem foglalkozott volna behatóan ezen tárgygyal és nem lett volna annak minden részletébe beavatva. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezeket előrebocsátva, lehetetlen egy tünetre ki nem térnem, mely újabb időben mindig jobban s jobban előtérbe lép (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) s ez a gabonaáraknak az a sajátságos hullámzása, mely a gazdaember minden számítását tönkreteszi s mely őt jogosan megszerz ett vagyonától is megfosztja. (Úgy van! szélsőbal felől.) Ha kutatjuk ennek okait, annak végeredményéül mindig csak a börsének azon fictiv üzletét tudjuk felhozni, mely a gabonafízlet terén annyira elhatalmasodott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A nemzetgazdászat ugyanis azt tanítja, hogy a kereslet és kínálat egvmás közt való viszonya szabályozza az árat. Ámde ezzel szemben mit látunk mi legutóbbi időben ? Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ránk gazdákra nézve a legkedvezőbb esélyek a múlt év novemberében léptek életbe. Az orosz gabonakiviteli tilalomnak s a Poroszországgal kötött kereskedelmi szerződésnek ugyanis jótékony hatással kellett volna lenniök gabonaái'ainkra és mégis mi történt? (Halljuk! Halljuk!) Azóra, a mióta az a két factor, t. i. az orosz gabonakiviteli tilalom s a Poroszországgal kötött szerződés életbelépett, a gabona ára folyton hanyatlott Magyarországon, úgy, bogy míg akkor 11*35 forinttal jegyezték a gabona árát a borsén, annak mai árfolyama mindössze 935 frt. Ha kutatjuk ennek okait, lehetetlennek találjuk, hogy akár a kínálat nagysága, akár a kereslet fogyása okozta volna azt. Nem lehetett ez más, mint börsemanőver. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen azért csatlakozom Papp Elek képviselőtársam tegnap elmondott szavaihoz és határozati javaslatát, melyben ha megszüntetni nem is akarja ezeket a flc'iv üzleteket, de okvetlenül szükségesnek tartja azoknak bizonyos korlátok közé való szorítását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Associatione ídearum nem hagyhatom említés nélkül, hogy a ministeriuranak lehetne bizonyos mértékig hatása a dolgokra, ha t. i. azokat a lapokat, melyek Magyarország termelő közönsége érdekeivel foglalkoznak és azokat védik, sokkal jobban vagy legalább is abban az arányban segítené, a melyben ezt teszi azzal a lappal: a »Pester Lloyd«-dal, a mely — mint tudjuk — nem a gazdák, hanem kizárólag a kereskedők érdekeit védi. (Halljuk Halljuk!) Mit csinál ez a lap, t. ház? Nem mutathatja ki nekem senki ennek egy czikkéből sem, hogy ez valaha a gazdáknak használt volna. De nemcsak ez tény, hanem még az is, hogy germanisál ez a lap. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem tartom helyesnek, hogy Magyarországnak legfontosabb lapja, a ministeriumnak szócsöve, kizárólag kereskedelmi érdekeket szolgáló német lap legyen. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha bármelyik külföldi államban, akár Szerbiában vagy Romániában megpróbálná valaki akár orosz, akár német lapot szerkeszteni és a kormány azt annyira soutenirozná, mint a mi kormányunk ezt a Pester Lloyddal teszi, ugyan mi történnék azzal a kormánynyal? (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Arra az esetleges ellenvetésre, a melyet talán a t. minister úrtól erre várhatunk, hogy t. i. neki nem lehet befolyása erre a lapra, az az észrevételem, hogy igenis nagy befolyása lehet reá a minister uraknak a következő módon. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy épen a német lapoknak, különösen pedig a »Pester Lloyd«-nak adja a legdrágább hirdetéseket a kormány. Vasúti, kereskedelmi vagy árverési és több efféle, nagy összegbe kerülő hirdetések mind ott találhatók. Ha tehát a t. kormány ezt a subventiot elvonná a »Pester Lloydotól és azt megosztaná a magyar lapok közt, akkor ezzel még hazafias kötelességet is teljesítene. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a pressio, a melyet szükséges kifejteni ezen germanisáló német lap ellen, mindenesetre meghozná a maga gyümölcseit. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy gazdáink és hogy az egész ország jól legyen tájékozva a termési viszonyokról, hogy ennélfogva mindenki megtehesse a maga számítását és kiki levonhassa a kellő következtetéseket, szükséges az úgynevezett gazdasági tudósítói intézmény. Ez az intézmény igen jól volt contemplálva, de eredményében a helyett, hogy az országnak