Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

47. országos ülés 1899. május 6-án, pénteken. 1 ()5 mezőgazdaságnak fejlesztése ma már az állapotokat lényegesen nem javíthatja. A t. ház engedelmével bátor leszek elmondani azon factorokat, a melyek szükségesek ahhoz, hogy népünk a teljes pusztulástól megmentessék. A veszély imminens és rendkívüli, épen azért rendkívülieknek kel! lenni az eszközöknek is, melyekkel a létező állapoton segíteni lehet, mert most már ahhoz, hogy a létező bajokon gyökeres és sikeres javítás legyen eszközölhető, nem elég egyoldalú és egyirányú intézkedés. (Igás! Ügy van! a szélsőbalon.) Az általam felhozandó reformok nem tartoznak szorosan a földművelési tárcza keretébe, de miután azok szoros összefüggésben vannak a nemzet zöme, a kisbirtokos és iparos osztály érdekeivel, bátor leszek azokat itt előadni, kérve a t. földmívelési minister urat, hogy azoknak az illető szakminister urak előtt szószólója legyen. Azon intézkedések, a melyeket mielőbb foganatosítani szükségesnek tartok, a következők: az első factor a mezőgazdaságnak helyes irányban terelése által a jövedelem fokozása ; a második factor a terhek könnyítése, mely a földadó gyökeres, oly irányban átreformálása által éretnék el, hogy a kisebb gazdák, a kiknek jövedelmük a megélhetésre is kevés, az adófizetés alól teljesen felmentessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik factor olcsó hitel nyújtása, mely az által éretnék el, ha a kormány egy állami kezelés alatt álló bankot állíttatna, mely a kisbirtokos, iparos és földmíves érdekeinek szolgálna. Igaz, hogy ezek anyagi áldozatokat igényelnének, de csak látszólag, mert a befektetések más oldalon bőven pótolhatók lennének, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) ha az ország háromnegyed része megmentetnék az anyagi romlástól, az adófizetőképesség emeltetnék, az adóalap növekednék és az adókat nem kellene napról napra végrehajtás útján beszedni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De különben is a kormány mindeddig elmulasztotta azt, hogy azokat adóztatta volna meg, a kik leginkább érdemesek volnának a megadóztatásra: elmulasztotta megadóztatni a nagy tőkét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én bízom a t. pénzügyminister úr leleményességében és hiszem, hogy ő, a ki oly leleményes a különböző adónemek feltalálásában, találna módot arra is, hogy a nagy tőkét adóztassa meg a nélkül, hogy e miatt jogtalansággal vádolhassák a kormányt; csakhogy természetesen a kormány léte annyira összefüggésben áll ezzel a kérdéssel, hogy ily kérdést felvetni nem is mer. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én hiszem, hogy a t. földmívelésügyi minister úr teljes jóakarattal van eltelve a magyar nemzet iránt, a mint tegnapi beszédében ki is jelentette és a mint ezt beszéKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. débol különben is következtetni lehet ; azonban egy ministerben nem tartom elégségesnek a jóakaratot, de szükségesnek taitoni az erélyt is. (Igaz! Ügy van! a sséls'ó baloldalon.) Ha a minister úrban annyi erély lett volna, mint a mennyi jóakarat van benne, mindenesetre keresztülvitte volna a t, hogy tárczája ne oly gyengén dotáltassék, mint a hogyan dotáltatott. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én tehát, daczára annak, hogy a t. minister úr személye iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem és látom benue a jóindulatot, a jóakaratot, látom azt, hogy reformok keresztülvitelére készségesen vállalkoznék; mivel azonban azt is látom, hogy nem bír elégerélylyel arra, hogy nézeteit kellőleg érvényre juttassa: iránta teljes bizalommal nem viseltetem és költségvetését élnem fogadom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) Heckenast György: T. képviselőház! Midőn a földmívelésügyi ministerium által a t. ház elé terjesztett költségvetés általános tárgyalása alkalmával daczára annak, hogy ez már az előttem szólott t. képviselőtársaim által alaposan kimerítve van, én is szólani bátor vagyok, teszem ezt mindenekelőtt mint gazda, azon szomorú tapasztalatok folytán, melyek a gazdászat terén országszerte fennállanak, (Halljuk!) de teszem ezt a képviselői kötelesség teljesítheteséért is, mint a miért én is e házba és a háznak ezen oldalára lettem küldve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Magyarország mezőgazdasági áll ím lévén, e tér az, a hol a segítség a legszükségesebb és a tér az, a hol a legkisebb segítség, a kellő jóakarattal alkalmazva a legelőbb is lenne áldást hozó. Mert a magyar nemzet nagyrésze földmíveléssel és ebből kifolyólag állattenyésztéssel foglalkozik, ez lételének, ez megélhetésének alapföltétele. (Igaz! Úgy van!) Ha a magyar gazdaközönség, t. h az, a t. kormány ré.széről az elszámlálhatatlan czímü megadóztatáson kivűl más egyéb jóakaratban is részesülne; ha annak mai szomorú helyzete megjavíttatnék, előmozdíttatnék ezzel a magyar ipar fejlődése is, (Igaz! Úgy van!) előmozdíttatnék ezzel az iparos osztály, ugyancsak sanyarú állapota is. Már pedig nem hiszem, hogy lenne bárki e házban, a ki állítani ne merné, hogy Magyarországban a gazdászok és ennek folytán az ipar fejlődése és úgy a gazdaközönség és iparos osztály jóléte ne képezné első sorban is az állam jólétét. (Úgy van!) Hogy azonban t. ház, ez történhessék, mindenekelőtt a t. kormánymik, az eddig tapasztaltaknál több támogatására lenne szükség, mert például: gazdasági egyesületeink mit ké^ pesek tenni? Nagyon keveset, mert szép és nemes feladatuk teljesítéséhez szükséges anyagi 14