Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

44. országos Ülés 1892, május 8-án, kedden. 5 ben ajánlani, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Szederkényi Nándor jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Bálijuk í) Az 1892. évi költségvetés tanúsága szerint a földmívelési minister úr komolyan kezd foglalkozni közgazdasági bajainkkal, mindamellett sokkal szűkebb keretben mozog, semhogy különösen a phylloxera pusztításai következtében a szőlőtermeléssel foglalkozott s immár teljesen elszegényedett lakosság nyomorán segíteni képes volna. A költségvetésben 1892. évre előirányzott 186.310 frtnyi összeggel az elpusztult szőlőterületek újjáalakítását keresztülvinni nem fogja; ezen közgazdasági ágnak, nemzeti közvagyonnak s az ezzel foglalkozóknak megmentésére milliókra van szükség. Szőlőink újjáalakítását sikeresen csak ixgy lehet keresztülvinni, ha ezen művelethez keliő pénzalappal rendelkezünk. Szakférfiainknak meggyőződése szerint ez már mai nap pusztán pénzkérdés; (Úgy van! bal felől.) hogy képzeli azonban a kormány ennek helyes és sikeres keresztülvitelét, hogy ha az elpusztult s koldusbotra juttatott birtokosoktól a kellő segélyezést megvonja, hogy ezek, mint az árvamegyebeli ínségesek, előbb-utóbb az éhhalál áldozatai legyenek? Hogy képzeli a kormány a szőlő regenerálási munkáját kellő hathatós segélyezés nélkül keresztülvinni, midőn a még két-három év előtt gazdag nép most már vagyonát elvesztve, kénytelen a koldusbotot kezébe venni s alamizsnát kérni, vagy új jobb hazába kivándorolni ? (Úgy van! bal felöl.) A kinek például néhány évvel ezelőtt kizárólag a szőlőtermelésből még egy pár ezer forint évi jövedelme volt, most már semmije sincs s így hogy foghasson bele oly költséges munkálatokba pénz nélkül, a melynek gyümölcsét esetleg csak évek multán élvezheti? Azért helytelennek tartom azon irányt, a melyet e téren — a segélyezés terén — tapasztalni kénytelen vagyok, a midőn kijelentetik, hogy a vész által sújtottak számára közvetlenül termelni, vagy őket közvetlenül segélyezni az államnak sem hivatása, sem feladata nem lehet. Megengedem, hogy az állam hivatása nem lehet az akkor, a mikor a veszély nem nagy, de a midőn egyes bortermelő vidékek, mint például a szerencsétlenül járt, hajdan virágzó Hegyalja, önhibája nélkül s mondhatom, a kormány közönyössége s 15 évi, e téren mit sem tevő gyámkodása folytán teljesen tönkrement: nézetem szerint itt legsürgősebb állami feladatot képez rendkívüli módon s eszközökkel a sújtottaknak segélyezéseié sietni, a miuek kimaradhatatlan következménye leend, hogy az állami tevékenységet e téren fokozottabb társadalmi tevékenység is követendi s ez volna a leghelyesebb s legegészségesebb közgazdasági politika, a mi valójában úgy anyagi, mint erkölcsi erősbűlésre vezetne. (Úgy van! bal felől.) Egyes iparosoknak igen helyesen iparfejlesztés czímén segélyezések nyújtatnak ; talajjavításokra ezreknek kölcsönök adatnak; egyes terményekre előlegek utaltatnak ki; egyes jelszavak után milliók áldoztatnak. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ott azonban, a hol a baj valójában mélyreható s alapjában mondhatnám, kiszámíthatatlan, erre nincs az államnak pénze, a tönkrementek részére nincsen segítsége. Elismerem, s ez helyes is, hogy a minister úr szövetkezeteknek s egyesületeknek a költségvetés szűk keretén belül pénzsegélyeket s ingyen szőlővesszőket utal ki, csakhogy ezen szövetkezeteknek nem lehet mindenki tagja, mivel a szövetkezetekbe való belépés pénzbeli kötelezettségekkel van egybekötve, a miért ilynemű szövetkezeteknek és egyesületeknek prosperálása s keletkezése rendkívül meg van nehezítve s épen a nép szegényebb rétege nem képes az évi tagdíjat megfizetni (Úgy van! bal felől.) s a ki segélyezésekre leginkább reá volna szorulva, ezen nyújtott kedvezményekben nem részesülhet; ez pedig igazságos és méltányos nem lehet. Továbbá megnehezíti ezen szövetkezetek keletkezését a phylloxera ellen védekező szövetkezet tárgyában kibocsátott alapszabálytervezet is. Ezen tervezet az 1875. XXXVII. tcz.-ben foglalt kereskedelmi törvény alapján készült s oly intézkedéseket tartalmaz, a melyet ezen törvény előír; igen sok helyen ezt meg nem értik, de különben ilynemű szövetkezetek megalakulásának alapja a nyerészkedés, a miben igen természetesen a vagyonosabb osztály lép előtérbe s a mellett az egész szervezet ez alapon .oly nehézkes s annyi mindenféle tisztséggel, igazgatóság, felügyelőbizottság s egyéb szervezeti kérdésekkel bíbelődik s ennek jóváhagyása oly sok nehézségekkel s fáradságos utánjárással jár, hogy ezen alapszabálytervezet nem hogy előmozdítaná a szövetkezési kedvet, de bizonyára ezt csak lankasztani fogja. Úgy látszik, ennél is a külföld s talán Francziaország utánoztatott, pedig ezen gazdag népnek a viszonyai a mi szegény népünk sajátságos viszonyaira nem alkalmazhatók. Ott, a hol nyerészkedési czélból ezen czélra egyesülnek, a kereskedelmi törvény határozatai alapján kell a szövetkezeteknek megalakulni. De ott, a hol a szövetkezeteknek hivatása lenne önzetlenül, csupa hazafiságból a nép nyomorát