Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

96 47. országos ülés 1S92. ketlen hordóját évről-évre megtöltsük, akkor jogosan elvárhatjuk az államtól, sőt ez kötelessége is, hogy védje azokat a polgárokat, kik valamit bírnak. Minthogy kétségtelen dolog az, hogy azon gazdasági miseriáknak, a melyek itt felsoroltattak és a melyekre részben én is bátor voltam rámutatni, egyik legfőbb forrását a mezőgazdasági hitel szervezetlensége képezi, ezen a bajon kell tehát segíteni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az emészt fel bennünket, az a mi legnagyobb bajunk, hogy a mezőgazdasági hitel nincsen szervezve. Hiszen alig volt szónok, a ki fel ne említette volna, hogy minő uzsorával dolgoznak még ma is a vidéki pénzintézetek és takarékpénztárak. Én is eligmerem azt, hogy azok uzsorával dolgoznak, de az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy ha ezek az uzsorával dolgozó pénzintézetek annak idején nem keletkeztek volna, akkor úgy az én földem, mint talán sok másoké X vagy Y birtokába jutott volna és bizonyára olyanéba, a kinek a neve nem »y«-nal végződik. (Derültség a szélsőbalon.) T. ház! Én a világért sem akarok a megtámadott vidéki takarékpénztáraknak a védelmére kelni, de tapasztalatból mégis mondhatom, hogy ezek a takarékpénztárak a legtöbb esetben azért adnak drága pénzt, mert maguk is drágán kapják, mert az u. n, osztrák-magyar ntmzetí bank nem azt tartja főfeladatának, hogy a magyar kisbirtokos osztálynak olcsó hitelt nyújtson, hanem azt, hogy escompt-üzleteket folytasson. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kereskedők, azok tudnak olcsó pénzhez jutni, de nem a kisbirtokosok és kistelkes gazdák. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang a baloldalon: Mert nem váltóképesek!) Én azt hiszem, hogy van köztük valtóképes, különben köztünk is vannak szenvedő váltóképeséggel bírók, legalább én szeretném, ha nem volnék az. (Derültség a szélső baloldalon.) Én úgy látom, e reám figyelő képviselőtársaim felfogásomat osztják, a mely szerint nemzet elleni bűnnek tekintem, hogy a gazdasági hitel kérdésének törvényhozás utján való rendezése napról-napra halogattatik. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azért vagyok bátor ezt különösen hangsúlyozni, mivel a hitelkérdésgyors megoldása tekintetében 1890 évifebr. 10-én a t. földmívelésügyi minister úrnak elődje, a mostani ministerelnök úr, itt a házban a legkomolyabb Ígéretet tette arra nézve, hogy egy esztendő leforgása alatt a kisbitokosok az uzsorások kezéből ki lesznek véve és e hitel kérdése meg lesz oldva. Biztatott bennünket azzal, hogy a regaletörvény azon intézkedése folytán, hogy t. i. a községek regale - váltságuk vidéki hiteligényeinek kielégítésére fognak egyesítetni. A melyből aztán a kisbirtokosok olcsó pénzhez jutmájns 6-án, pénteken. hatnak. Tehát, monda, ne sérgessük e kérdést. Ez 1890. februárban történt s azóta több, mint két év telt el és ez ígéretnek semmi nyoma sem a papíron, sem a levegőben, legkevésbbé pedig a kisbirtokosok zsebében. Nem lehet tehát túlságos követelésnek tekinteni, ha most e kérdést határozott alakban újra felvetem és azt kérdem a t. minister úrtól, mint Szapáry ő excellentiájának általam minden körülmények között nagyrabecsült utódjától: Méltóztatik-e intézkedéseket tenni az iránt, hogy vagy egy állami bank, vagy országos szövetkezet, vagy nem tudom mily nevű intézet állíttassák fel, mely a kisbirtokosoknak megnyitja az olcsó hitel forrását? És ha igen: mikor? és mi módon? Méltóztassék a t. minister úr e kérdésre minél előbb a kisbirtokosok hitelügyének megoldásával válaszolni. E kérdéssel szorosan összefügg egy másik kérdés. (Halljuk!) Ez a közterhek könnyítésének kérdése. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nincs állam Európában — mint ezt tegnap a minister úr is elismerte — a hol a földbirtokosoktól annyi követeltetnék, mint Magyarországon. (Úgy van! bal felől-) Olyan állam meg absolute még a holdban sem létezik, a hol a földbirtokosoknak épen semmit sem juttat az állam, miként az nálunk történik. A direct adók és az azokkal összefüggő községi, megyei, állami, jövedelmi pótadók és az isten tudja, hányféle adó, mert annyiféle adót kell fizetnünk, hogy az adókönyvek rubrikáját sem képes az adófizető egy lélegzetre megszámlálni és ha egyszer véletlenül néhány krajezárja akad, bevetődik az adópénztárba, nem ismeri ki magát, (Derültség a szélsőbal felől.) de ezen óriásilag nagy adók mellett még tűrhetetlenebbé teszi a helyzetet a földbirtokosokra nézve az az igazságtalanság, a mely a különböző adónemeknek az adófizető polgárok közti felosztásában nyilvánul. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most már nagyobb bátorsággal merek szólni, mint a múlt években szóltam e kérdésről, mert a múltban, mihelyest a birtokos osztály valamely más osztályai szemben a maga dolgait mérlegbe vetette, mindjárt azt mondták a t. házban, hogy osztályharezot akarunk provocálni. Most már, hála istennek, a mi szeretett földmívelési ministerünk is pártunkra kelt, ki merte mondani, hogy nekünk is jogunk van élni Magyarországon. T. ház! Nem akarom részletekbe bocsátkozni, csak egyetlen momentumot akarok kiemelni. (Halljuk!) Azt nagyon jól tudjuk, hogy a tőkepénzes a maga jövedelmének nagy részét elpalástolja és a megadóztatás alól kivonja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mégis mi történik? Történik az, hogy a tőkepénzesek 100 frt tiszta jövedelem után csak 10 frt egyenes