Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-28

á8. országon ülés 1892. április 4-én, hétíon. gg vetés részletes tárgyalásának folytatása és pedig a már hozott határozatokhoz képest az első füzetben levő kisebb tárczáknak folytatólagos tárgyalása, nevezetesen először ő Felsége cabineti irodájának költségvetése. Molnár Antal jegyző (olvassa): 0 cs. és kir. apostoli királyi Felsége cabineti irodája és e cabineti iroda nyugdíjai. Eendes kiadások: II. fejezet Kiadás 73.097 frt. Szederkényi Nándor jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Mindazok a tételek, a melyek a budgetben foglaltatnak, nemcsak pénzügyi, hanem politikai tekintetben is a törvényhozás ellenőrzése alá tartoznak. Úgy az udvartartásra, mint a cabineti irodára vonatkozólag is felhozatott, hogy az nem közösügy, hanem Magyarország ügye, a mely természetszerűleg Bécsben épúgy, mint Magyarországon annak idején leli az elintézést. Mindenekelőtt kívánatosnak tartóin, hogy mindazok az ügyek, a melyek a budgetben foglaltatnak, ha lehetséges, mindig egy megnevezett ministernek felelőssége alá tartozzanak. Az oly természetű ügyekre nézve, a melyek — hogy úgy mondjam — az egész kormánynak felügyelete alatt állnak, megtörténhetik az, a mi például a múlt napokban is előfordult, hogy valamely kérdésre vonatkozólag az egyik, vagy a másik minister kijelentést tesz és a t. ház nem kap tájékozást az iránt, tulaj donkép az illetékes minister tette-e a kijelentést, vagy pedig az a kormány együttes nézetét fejezi-e ki. Magyarországra nézve még áll az is, hogy az ő Felsége személye körüli ministerség ép azért lett Magyarország által constituálva, mert ő Felsége nem érintkezhetvén — mint más uralkodó abban a helyzetben — a kormánynak minden képviselőjével, reá akart utalni arra a ministerre, arra a felelős kormányközegre, a ki, ha ő Felsége nincs is Magyarországon, vele az állandó összeköttetést fentartsa, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ez által kell, hogy korlátozva legyen, a mi egy alkotmányos államban sem kívánatos dolog, az u. n. cabinet-iroda jogkörének természetellenesen való kitágítása. (Helyeslés bal felől.) Igen természetesnek tartom tehát, bár erre vonatkozólag indítványt nem teszek, hogyha ő Felsége cabinet-irodájának magyar vésze, illetőleg a magyar cabinet-iroda . . . Meszlény Lajos: Hiszen nincs is! Horváth Gyula: Kellene, hogy legyen, mert ehhez jogunk van. Mondom, hogy helyén való volna, ha a magyar cabinet-iroda az ő Felsége személye körüli ministerium felügyelete alatt állna, nagyon természetesen addig, a míg a korona jogai legkevésbbé sem korlátoztatnának. Hiszen a parlamentnek nincs arra szüksége, KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. II. KÖTET. hogy köztudomású dolgok elhallgattassanak s hogy akárhány oly természetű dolog, a mely más alkotmányos államokban a ministerek által nyer elintézést, itt bizonyos fokig a cabinetiroda főnöke alá tartozónak tekintessék. Ha pl. bizonyos alapítványok, bizonyos kegyek elnyerése van szóban, én magam hallottam — nem, mintha magam kerestem volna — az alkotmányos minister részéről azt az utasítást, tessék a cabinetirodához fordulni, a melynek főnöke igen előzékeny, igen nagy befolyású egyéniség, a ki igen sokat tehet az ügy érdekében. Habár elismerem az illető egyén kiváló nagy tulajdonait, de alkotmányos országban nem szeretem, ha a kormányon kívtíl álló felelősség nélküli egyének olyan hatáskörbe jutnak, a melyben egyeseknek nagy szolgálatokat képesek tenni. Ez arra vezet, hogy olyan alapítványok és olyan dolgok tekintetében, a melyekre nézve Magyarországnak megvan a joga, hogy befolyást gyakoroljon, nem az alkotmányos kormánynak, a ministereknek az előterjesztései hallgattassanak meg, hanem más előterjesztések, a melyekre rendesen azt szokták mondani: hja, itt a cabinet-iroda főnöke befolyásának sikerült az alkotmányos ministeri befolyást ellensúlyozni. De voltak esetek — nem a legutóbbi időben — épen midőn nagyíontosságú állami okiratokat fogalmazott a cabinetiroda a kormány utólagos tudomásul vétele mellett. Én ezt sem tartom kívánatos dolognak, de azt meg épen nem, hogy midőn a cabinetirodát szervezik, még a legkisebb figyelemmel sincsenek arra, hogy ott magyar tisztviselők legyenek alkalmazva, legalább olyan számban, a milyet az előterjesztendő magyar ügyek igényelnek, sőt arra sem figyelnek, hogy ez állásokra legalább magyar állampolgárok alkalmaztassanak, (ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaz, hogy ezzel szemben felhozhatnák azt, hogy sokkal előzékenyebb Ausztria, mert például osztrák magas udvari hivatalra kinevezett egyén ellen, a ki magyar, például gróf Széchen Antal, a ki a magyar főrendiháznak tagja és osztrák udvari magas hivatalt visel, kifogást nem emelnek. Ilyen előnyökben mi nem akarunk részesülni; (Helyeslés a szélsőbalon.) mi azt akarjuk, hogy ezen intézményekben azok a közegek, a kik a magyar budgetbe foglalt alapból fizettetnek, magyar állampolgárok legyenek (Helyeslés a szélsőbalon.) és midőn ő Felsége iránti kötelezettségeiket teljesítik, abban a tudatban is legyenek, hogy ok egyszersmind kötelesek Magyarország iránt is tekintettel lenni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Indtíványt ez alkalommal tenni nem szándékozom. Én a. kérdést csak felvetem, hogy azt az igen t. kor12