Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-27

07. orsiágo^ Blés 189S. április á-án, szombatéiu a ^ ség nem itt tartózkodik, hanem az is, hogy akármelyik keleti kis államnak fővárosánál hátrányosabb helyzetben vagyunk és souverainitásunk sokkal kevésbbé nyilvánul, tudniillik, hogy a tliplomatia itt képviselve nincs. (Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) T. ház! Midőn én — ép úgy, mint a t. ház minden pártja — megszavazom az udvartartási költségeket és hozzájárulok Pázmándy Dénes t. képviselőtársam határozati javaslatához, hangsúlyozni kívánom azt —és a t. kormány kegyes figyelmébe ajánlani bátorkodom — hogy azon paritásnál fogva, a mely az 1867: XII. törvényezikkből foly, melynek ugyan mi itt ez oldalon nem vagyunk hívei, de a melynek őreként épen a kormány szerepel, vájjon mi akadályozza abban a kormányt, hogy a törvényt szigorúan végrehajtsa oly irányban, hogy legalább addig is, a míg program műnk érvényesül, míg független Magyország lesz, addig is a nagyköveteknek, illetőleg követeknek az a része, a melynek államai földiratilag határosak velünk, vagy a melyekre, mint keleti államokra közvetlenül ingereutiát gyakorlunk, milyenek Törökország, Szerbia, Románia, Görögország stb., hogy ez államok nagykövetei, illetőleg követei itt Budapesten tartózkodjanak, székeljenek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hisz elvileg ugy is azt mondhatni, a kormány legalább azon az állásponton van, hogy elvileg a királynak Budapesten van a székhelye és lakása, ez elvileg úgy is ki van mondva, hogy az év egy részét itt tölti a Felség. Ezzel kapcsolatban csakis erre voltam bátor felhívni a kormány figyelmét. De ugyanezzel kapcsolatban, habár nem is e tételre, még egyet vagyok bátor mondani. Kétségtelen, hogy a követek és nagykövetek egy részének Budapesten leendő állandó tartózkodása némi ketté választását követelné a külügyministerium administratiojának, ennélfogva tehát azt az előterjesztést teszem, t. ház, hogy semmi akadály sem forog fenn arra nézve, hogy az 1867 : XII. törvényczikk rendelkezéseihez képest ma, midőn Bécs városával telefonunk is van, a közlekedés igen könnyű, a közös külügyministeriumnak legalább néhány osztálya itt a magyar fővárosban bírjon székhelylyel. Én ezt a kormány szíves figyelmébe ajánlom. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Egyébiránt csatlakozom ahhoz a határozati javaslathoz, a melyet Pázmándy Dénes képviselőtársam nyújtott be. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha többé senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Molnár Antal jegyző: Wekerle Sándor pénzügymmiaíer úr! Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Eötvös Károly képviselő úrnak ma igen élezel ő kedve volt, mert különben a válaszfelírati vita alkalmával hozzá intézett abbeli kérdésemre, hogy mutassa ki az 1867 : XII. tcz. rendelkezéseivel szemben azt az egyenértéket, melyet állami helyzetünk és nemzeti biztosítottságunk tekintetében nyújtani képes, nem hivatkozhatott volna magára az 1867 : XII. tezikkre. A t. képviselő úr azonban ezt tette. Azon kérdésre, hogy a törvényczikkel szemben mutassa ki az ő egyenértékét, hivatkozik magára a tezikkre és azt mondja: »Hisz még ez is azt tanúsítja, hogy az udvartartás nem közös.< Én erre az élezelödésre esak egy közmondással felelhetek, melyet a t. képviselő úr honosított meg itt a parlamentben, mikor azt mondta: Másról beszél Bodóné, ha a bor árát kérik. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem szándékom, t. ház, kiterjeszkedni azon részletekre, melyeket itt az udvartartásra vonatkozólag felhozni méltóztattak: (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) nem azért, mert azt hiszem, hogy ezt a kérdést sem recräminatiokkal, sem a legszebb versek citálásával, mint az előttem szólott képviselő úr tette, megoldani nem fogjuk. (Helyeslés a jobbóldalon. Mozgás a a szélső baloldalon.) Én a tárgy fontosságához mért komolysággal és kellő rövidséggel fogom elvi álláspontunkat jelezni. (Halljuk! Halljuk!) Először is constatálni kívánom, hogy sem a kormány, sem ezen oldal részéről soha senki kétségbe nem vonta azt, hogy az udvartartás nem közösügy, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) a mint, azt hiszem, az 1867 : XII. tcz. rendelkezései értelmében — melyek ugyan nem arról szólnak, hogy az udvartartás külön legyen, hanem csak az udvartartás költségeinek külön megállapítási módozatait határozzák meg (Derült • ség és mozgás a bal- és szélső baloldalon- Úgy van! a jobboldalon.) — azt vitatni, hogy az udvartartás közösügy, nem is volna lehetséges. Tehát constatálom, hogy soha senki nem is állította azt, hogy az udvartartás közösügy. (Egy hang bal felől: Hát mi következik ebből 9) Ebből azonban, t. ház — ha azt méltózta tik kérdezni, hogy mi következik ebből — még nem következik az, hogy ennek az udvartartás nak okvetetlenül elkülönítettnek kell lennie. A megelőző években már többször, ügy a múlt esztendőben, mint ezelőtt két esztendővel is, jeleztem a kormánynak abbeli álláspontját, hogy mi egy belső berendezésében is elkülönített udvartartást czélszerünek nem tartunk. Az udvartartás belső berendezéséért is felelősséget vállalunk, el kell vállalnunk jelesen azt a felelősséget, hogy az udvartartás belső berendezésében ne fejlődhessék ki oly szellem, mely akár alkot-