Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-26

28. országos ülés 1892. április 1-én, pénteken. 5j székely zekét; én megfogadom tanácsát s alkalmilag fel fogom venni ezt a székely zekét már csak azért is, hogy ő legalább egy időre levesse azt akkor, mikor a mi közállapotainkat bírálja. (Helyeslés a jobboldalon.) Most még, t. ház, a direct hozzám intézett kérdésekre térek át. (Halljuk! Halljuk!) Helfy képviselő ár a valuta rendezését hozva elő, árrá intett engem, hogy újabb közösügyet ne teremtsünk, az ország önálló pénzverési jogát fentartsuk és a bankszerződés lejártával külön bank felállítására törekedjünk. Biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a valutarendezés altul semminemű újabb közösügy teremtetni nem fog. A magyar király önálló pénzverési joga sértetlenül meg fog óvatni, a mint ezt az önálló pénzverési jogot a német egyleti tallér-kérdés szabályozásánál is teljes épségben sértetlenül megóvtuk. Arról azonban nem biztosíthatom a képviselő urat, hogy a mai bankszerződés lejártával áj, önálló magyar bank fölállítása minden körülmény közt be íog következni. Azt hiszem, már többször kifejeztem azt a nézetemet, hogy az önálló magyar bank kérdésében nem az a főszempont, hogy minden körülmények között önálló magyar bank legyen, hanem az, hogy a magyar hiteligények Önállóan, minden más körülménytől való függés nélkül az okszerűség mértékéig teljes kielégítést nyerjenek. Ez az, a mit minden körülmények között valósítani fogunk, de arra Ígéretet nem tehetünk, hogy a mai bankszerződés lejártával 1897-ben önálló magyar bank lesz létesítendő. Hiszen a ki azt a tételt állítja fel, hogy a valutarendezés költségeivel ne csak az állam terheltessék egy oldalúlag, hanem vonassák be e költségek viselésébe bizonyos határig a bank is: az ezt a tételt úgy, a mint a képviselő úr felállította, el sem fogadhatja. Mert midőn egy banknak 1897 végéig már szerződésileg biztosítva van helyzete és mi azt a bankot be akarjuk vonni a költségek viselésébe: akkor, ha e nagy faetort a műveletnél sikerrel akarjuk hasznosítani, tőle ilyen áldozatot jelen szabadalmának minden prolongatioja nélkül okszerűen kívánni sem lehet. Ismétlem, a kérdésnek nem az a súlypontja, hanem a hiteligényeknek minden körülmények közt való okszerű kielégítése és e szempontot a legteljesebb mértékben meg is fogjuk óvni. (Élénk helyeslés jobbról.) A t. képviselő úr másik kérdése az adóreformra vonatkozik. Erre nézve csak azt ismételhetem, a mit tán nem e házban, hanem a pénzügyi bizottságban és a nyilvánosság előtti többszörös felszólalásaimban már kifejtettem, hogy én gyökeres adóreformot és pedig úgy az anyagi szabályokat, mint az adókezelést tekintve, az administratio reformjának keresztülvitele előtt képzelhetőnek nem tartok, azon okból, mert azok az egyszerűsítések, melyek az adókezelés lényegét érintik, azon könnyítések, melyek az adókezelésnél kell, hogy helyet foglaljanak, az a biztosság, a mely kell, hogy azt jövőben jellemezze, az administratio reformalása előtt nem létesíthető. Olyan pénzügyi annadiát nem képzelhetek, mely az administratio többi ágától különválva, képes volna a reformált kezelést keresztül vinni. Ez költséges, helytelen, félszeg mód volna, mert midőn a közszolgáltatások a nyilvános életnek majdnem minden ágára kiterjednek, e kérdést csak valamennyi administrativ közeg közreműködése mellett lehet sikeresen megoldani. (Élénk helyeslés jobbról.) Az anyagi dispositiok tekintetében ugyancsak ezt mondhatom. Az egyenes adók reformjánál főszempont az kell, hogy legyen, hogy tisztán tárgyi szempontokra fektetett adózásunkat a modern financiális követelményeknek és a teljesítési képesség követelményének megfelelőíegegyéni támpontokra fektessük; appretiáljuk az egyes adófizető képességét és azt, a mennyiben nagyobb, nagyobb mértékben vegyük — az okszerűség határáig — igénybe. Ezt egyoldalúkig pénzügyi közegekkel előállítani megint nem lehet; itt megint valamennyi administrativ közeg közrehatására lesz szükség a végből, hogy biztos alapból tudjuk az egyesek teljesítési képességét appretiálni és a reformnál kiindulási pontúi venni. De viszont ezért az egyenes adónak — hogy gyakorlatilag fejezzem ki magamat — a mai viszonyok között az általános jövedelmi pótadónak reformálását korábban kilátásba nem helyezhetem. Ideiglenes intézkedés lehetne az csak, mely az administrativ reform keresztülvitele után többékevésbbé nagyobb változtatásokat tenne szükségessé és ez által nem hogy megszüntetné, hanem növelné azt a bizonytalanságot, melyet adókezelésünk tekintetében ma annyiszor felpanaszolnak. De igenis nyeinknek oly formmal közvetlen összeköttetésben nincsenek ; a melyek önállóan már most szabályozhatók, okszerű alapra fektethetők akként, hogy ezután későbbi változtatást nem fognak szükségessé tenni, hanem a majd akkor megállapítandó keretbe végleges tagolatkép be lesznek illeszthetők. Ilyeneknek jeleztem a 2-ik és 3-ik osztályú kereseti adó reform ál ásáí, a melyre vonatkozólag, mihelyt az előkészületek meg lesznek téve, mihelyt biztos támpontokat nyerek a tekintetben, nem hogy emeljük az adót, hanem hogy okszerű alapon ugyanazt a jövedelmet, a melyet ma hoznak, jövőre is biztosíthassuk — mire nézve minden tekintetben megbízható stavannak részei i mi anyagi adótörvéa melvek ezzel a retistikai adatokra van szükségem mihelyt, mon-