Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-25

25. országos Ülés I89«. mi A mi az erdélyi viszonyokat illeti, ezek tekintetében ismét a kereskedelmi minister úr jelentése szolgáltatja a legeclatánsabb adatokat, a mennyiben abban felsorol öt szorost, a melyen át igen sok székely ember vándorol ki, kiknek jelentékeny része nem jön vissza. Körülbelül 4.400 emberre tehető azok száma, a kiket a magyarság csak a felemlített szorosokon kívándorlottak közül évenkint elveszít. A jelentés azonban nem említi fel a predeali szorost, melyen keresztül a kivándorlási forgalom a legnagyobb, nem említ más szorosokat sem, pedig ha ezeket mind tekintetbe veszszük, bátran lehet állítani, hogy a székely kivándorlás az országra nézve évenkint körülbelől tiz ezer munkabíró magyar ember elvesztését jelenti. Ez embereknek, sajnos, nem tudnak az országban keresetet s existentiát adni, úgy, hogy azt Romániába kénytelenek keresni, mi közben elveszítik nemzetiségüket és már a második nemzedék alatt egészen románokká lesznek. Madarász József: Megmaradnak azért a szászok! Gaal Jenő: Az alföldi munkás mozgalmak szintén érdekes jelenséget képeznek és éles világot vetnek közgazdaságunk helyzetére. Én abba a helyzetbe jutottam a múlt nyáron, hogy ezeket figyelemmel kísérhettem és később okaikat is tüzetes kutatásom tárgyává tehettem. Ezen tanulmány útján arról győződtem meg, hogy a socialisticus izgatás és azok a rendkívüli körülmények, a melyek a múlt év tavaszán Békés megyében fenforogtak, csak külső okai voltak a baj jelentkezésének és épen úgy, mint a felvidéken, a két évi rossz termés a nyomor világossá lételét csak előmozdította, úgy az alföldön is ezek az okok a válságot nem teremtették, csak napfényre hozták. Az okok sokkal mélyebben fekszenek, t, ház és abban keresendők, hogy népesedésünk, daczára a közegészségügy kedvezőtlen voltának, sokkal'nagyobb mérvű, mint a milyen mérvben szaporodik még az alföldön is a munka-alkalom. Ez onnan van, mert a magyar mezőgazdaság, a mint előadásom elején is bátor voltam említeni, sokkal extensivebb, mint a milyennek viszonyaink között annak már lennie kellene. (Igaz! Ugy van! hal felöl.) Egyes községek például Békés megyében, de különösen Csanádmegyében 20—25°/»-nyi szaporodást tüntetnek fel. Ezzel szemben a munkaalkalom időközben egyáltalában nem szaporodott megfelelőleg. Hogy ezen a bajon segítsünk, t. ház, az én nézetem szerint egyáltalán nem elég oly palliativ eszközökhöz fordulni, mint a minő a segélyek nyújtása vagy egy-két tanműhely felállítása. Különben az én felfogásom szerint az iparnak létesítése az alföldön még most igen nagy neliézKÉPVU NAPLÓ. 189Í2 -97. II. KÖTET. ísíiis íSl-éit, esüíÖrtÖkBil. 4l ségekbe ütközik és ott még huzamosabb ideig más irányban kell törekedni, hogy a bajokon segítsünk. A mód, amelyen e tekintetben a segítség eszközölhető, a telepítés ügyének felkarolásában kínálkozik. (Helyeslésből felől.) Magyarországon nemcsak az alföldön, hanem a volt bánsági megyékben is nagy latifundiumok vannak. Igaz, ezek nincsenek az állam birtokában, de nagyon kívánatos volna, hogy azok mennél hamarább felbomoljanak, mert akkor azután részben megszűnnék az az aránytalanság, a mely a népesedés fejlődése és a munkaalkalmak közt létezik. (Igaz! Ugy van! a a bal- és szélső baloldalon.) Az állam a telepítést maga alig eszközölheti a jövőben haszonnal. Azok a tapasztalatok, a melyeket mi e részben szereztünk, t. ház, arról győzhettek meg mindenkit, hogy az állam maga nem alkalmas telepítő, még ha birtokai lennének is. Miért ? Mert az állam hivatalnokok által kezelteti ezen telepítéseket; az intézők legalább eddig gyakran változtak. E szerint mindig más és más szempontok merültek fel és lettek uralkodókká. Azután jöttek az országgyűlési képviselőválasztások, midőn bizonyos előnyök helyeztettek a telepítvényeseknek kilátásba, a melyek részben megadattak, de nagyobb részben nem adattak meg. Ilyen körülmények között azután meglehetős bizalmatlanság kapott lábra ezen népesség körében. De igazságos kívánok lenni. Nem pusztán a kormányt illeti e részben a hiba, hanem bizony ellenzéki képviselők is felhasználták időközben az alkalmat, hogy a telepítvényeseknek a jóakaxatát megnyerjék. így azután úgyszólván játéklabdát képeztek & párttusák alkalmával. Ezen tapasztalatok alapján én arra a meggyőződésre jutottam, hogy míg alkotmányos ország lesz hazánk, ne adja a telepítés ügyét a a kormány kezébe, hanem gondoskodjék más közegről, amely állami szempontokat szolgálván, azt üzletszerűen kezelje, minden más tekintet nélkül azon törekvés által vezéreltetve, hogy a telepítés sikert mutasson fel és Magyarország népesedésének egyenletes fejlődését mozdítsa elő. Erre meg lenne a mód, ha úgy az állam, mint a törvényhatóságok és az érdekelt községek egy oly intézetet létesítenének és dotálnának, a melynek természetesen állami felügyelet alatt az volna feladata, hogy latifundiumokat vásároljon és a telepítvényesektöl, a kiknek a birtok kiosztatnék, behajtandó illetékekből ismét tőkéket tömörítsen s azokat újabb latifundiumok vásárlására fordítsa, úgy, a mint azt Dél-Amerikában nagyobb mérvben s más czélokra nem régiben megkísérlettek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez által el lehetne érni azt, hogy az | alföldi nagy községekben mutatkozó népszapo! rodás értékesíttetnék más vidékeken, a, hol a né6