Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-43
Aá. orszftgos Blés l»éa. tnájüs 2-än, hétfön463 fezembei), melyeket az előadó úr itt szépítgetni igyekezett. (Zajos tetszés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Ebben a hitben vagyok kénytelen a kor mánynyal szemben ellenzéki állást elfoglalni- és újból kérni a tárgyalás alatt levő indemnytij avaslat elvetését. (Hosszantartó zajos tetszés, taps és éljenzés a bal és szélsőbalon. Élénk felkiáltások : Ót perez szünetet kérük ! Ellenmondások jobb felől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobb felől. Felkiáltások a bal-és szélsőbalon: Öt perez szünetet kérünk!) Igen röviden kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét ; (Halljuk! Halljuk!) most főleg azon állásomból folyó kötelességnek kívánok megfelelni, hogy mint az a minister, a ki a törvénynek végrehajtásával van megbízva, azzal a kéréssel járuljak a t. házhoz, hogy az államháztartás rendes menetének biztosítása érdekében beterjesztett törvényjavaslatot megszavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés és felkiáltások jobb felől: Megszavazzuk !) Csanády Sándor: Hiszen megszavazzák önök még az akasztófát is! (Nagy mozgás jobb felől.) Elnök: Csanády képviselő urat e közbeszólásáért ezennel rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobb felől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Csanády Sándor: Én pedig a rendreutasítást elfogadom. (Nagy zaj a jobboldalon. Csanády Sándor elhagyja a termet.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Igyekezni fogok t. ház, szorosan a tárgynál maradni s nem fogom az alkalmat felhasználni arra, hogy újabb indokokat kívánjak szolgáltatni a kormány politikájának igazolására. Nem teszem ezt azért, mert először csak az utóbbi időben a választásoknál, a felírat tárgyalása alkalmával és a költségvetés tárgyalásánál vívtuk meg azt az elvi harezot, mely politikai álláspontunk különbözőségéből foly; nem teszem ezt azért sem, mert mint már többszőr említettem, minden alkalommal, az igazgatás minden ágára kiterjedő részletes programmot adtunk úgy, hogy sem álláspontunk tüzetes kifejtésére, sem annak igazolására újabb indokokat felhozni fölöslegesnek tartok. (Helyeslés jobb felől.) De nem foglalkozom ezekkel a politikai kérdésekkel azért sem, mert nézetem szerint ez meddő kísérlet volna. Valóban igen hossza d almás volna különböző alkalmakkor, a vita meg-megújuló phasisai után, azokban a kormány iránti bizalmat felkelteni, a kikben ez a bizalom a viták és eszmeharezok eddigi során megszilárdulni nem tudott. Van még egy elvi szempont is, a miért ezúttal nem kívánok politika kérdésekkel fog( lalkozni. Ez az elvi szempont az, hogy nem [ ismerhetem el annak a felfogásnak a jogosultságát, a melyet Helfy Ignácz t. képviselő úr fejtegetett itt a múltkor és fejtegetett ma is, mintha egy indemnyti törvény megszavazása a szó szoros értelmében vett bizalmi kérdés volna. A parlamentáris felfogásuk szerint az indemnytási törvénynek nem lehet más czélja, más jelentősége, mint módot nyújtani az ügyek rendes tovább vitelére addig, míg azok a politikai ellentétek megvívattak és itt érdemileg eloszlattattak. ! (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Azindemnytási-törvényt tehát kizárólag bizalmi jelentőséggel felruházni szerintem ellenkezik a parlamentaris szokással, ellenkezik az általános parlamentaris felfogással. (Helyeslés jobb felől.) Egyébként a t. képviselő uraknak, már t. i. azoknak, a kik az indemnytási törvényjavaslattal foglalkoztak — és azt hiszem, tulajdonképen csakis Helfy Ignácz t. képviselő úr és rövidebben gr. Apponyi Albert t. képviselő úr foglalkozott magával az indemnytási törvénynyeí — a t. képviselő uraknak a saját politikai álláspontjuk igazolására, hogy ezt kizárólag a bizalom szempontjából kívánják megbírálni, rendkivííli eszközökre és rendkívüli bizonyítékokra is volt szükségük. Elismerem, hogy fordulhatnak elő körülmények, midőn én, mint ellenzéki férfiú egy kormánytól szintén a bizalom alapján tagadnám meg az indemnytást; de tenném ezt jelesül akkor, ha azon rövid idő alatt is, a meddig ez az indemnytás tart, veszélyeztetve látnám saját politikai elveimnek a jövőben való éívényesítését. Akkor igenis azt tenném, hogy az indemnytásnál felvetném a bizalom kérdését. De akkor, midőn azt látják, hogy mindennap azt mondják és azt állítják, hogy az ország nagy közvéleménye önök mögött áll; hogy mindennap újabb és újabb bizonyítékot szolgáltat a kormány politikájának tarthatatlansága és az önök politikájának helytállósága mellett; akkor, midőn annyira mentek, hogy ma már nemcsak a»t vitatják, hogy künn a nagy közvélemény önök mellett, hanem — a legutóbbi időben, ha jól emlékszem, gr. Apponyi Albert t. képviselő úr vetette föl és vitatta ezt a kérdést — igen sok vitális, fontos kérdésben ezen pártnak (A jobboldalra mutat.) bizonyos része nincsen a kormánynyal összhangban: ily körülmények között t. képviselő urak, én semmiféle rendkívüli indokot sem látok fenforogni arra nézve, hogy ezen indemnytás, ezen rövid idő veszélyeztetné az önök politikájának érvényre jutását. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként, t. ház, ezen álláspontnak az igazolhatása — természetesen a helyzet tarthatatlanságából folyó kényszerűséggel — annyira vitte a t. képviselő urakat, hogy olyan argumentumokat
