Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

45 g * 8- »rsíágos Blés 1892. május 2-án, hétfőd Gr. Apponyí Albert: T. ház! (Bálijuk! Sálijuk!) Ma azzal a szándékkal jöttein a t. kép­viselőházba, hogy a házszabályokban gyökeredző jogommal a zárszó tartása tekintetében élni nem fogok. Azonban a t. előadó úrnak beszéde szük­ségessé teszi, hogy arra néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úrnak beszédét, gondolom, két részre oszthatom. Az egyik részben kritika alá vonta az ellenzéknek eljárását a költségvetési és az indemnytási vita körében és iparkodott bebizonyítani, hogy az ellenzék az ország érdekének elhanyagolásával vagy hátráltatásával indokolatlan hosszú és meddő vitákat idéz elő. Beszédének második részében pedig az ellenzék és különösen a nemzeti párt politikájának s még különösebben politikánk közjogi alkotó részeinek kritikájával foglalkozik. Beszédének ezen két részére külön-külön leszek bátor megjegyzéseimet előadni. (Halljuk! Hall­juk!) Azt mondja az előadó úr, hogy indokolat­lan ezen, szerinte hosszadalmas vita, mely a költségvetés tárgyalása alkalmából fejlődött, mert hosszú vita indokolható egy kifogásolható, hibás költségvetéssel szemben, mely a pénzügyi politi­kának mindenféle kérdését felveti; de egy ki­fogástalan költségvetéssel szemben, mely nem áll összeköttetésben sem deficittel, sem új köl­esönökkel, sem új adókkal: a ház helyesebben járna el, vagy legalább semmi kötelességet nem mulasztana, ha azt röviden letárgyalná. A t. előadó úr beszédének ezen részénél tanúi voltunk annak, hogy ő minden elméssége és ügyessége mellett is, melyet mindenkor elismerünk, mennyire kínlódott, hogy valahogy az ellenzék ellen a vita szándékos kinyujtásának vádját indokolhassa és hogy egy kövecskével í! is hozzájárulhasson annak az épületnek fel emeléséhez, a mely épületnek betetőzéseííl a cloturet akarják alkalmazni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha nem ez volt a t. előadó úrnak a szándéka, akkor valóban az ő részéről érthetetlenek ezek a fejtegetések. Én azokat érteném oly férfiúnak részéről, a ki a mi közéletünket nem ismeri, a ki vitáinkban nemcsak soha részt nem vett, de még azokról nem is hallott, a ki tehát nem tudja, hogy 25 esztendő óta minden évben a költségvetési vita nem csupán a pénzügyi politika köríü forgott, (Igaz! Úgy van! bal felől.) hanem minden évben minden egyes tárczánál az ezen tárczának ke­retébe tartozó nevezetesebb kérdéseknek fel­vetése és az illető kormányzati ág körében elő­forduló nevezetesebb valódi vagy állítólagos visszaéléseknek felderítése körül forgott. (Igaz ! Úgy van! bal felől.) Ez 25 esztendő óta mindig történik hol nagyobb, hol kisebb kiterjedésben. Helyes-e ez, vagy pedig nem, e felett most vitatkozni nem kívánok; én azt hiszem, hogy helyes, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) ég pedig két indokból, a melyeknek egyikét elismerte a t. túlsó­oldal, legalább elismerte annak egyik szónoka, Hieronyini Károly, midőn constatálta. hogy bi­zony sok egyes közigazgatási visszaélés a par­lament elé kerül azért, mert nincs közigazgatási bíróságunk, a mely ezt a maga helyén elintézze. (Helyeslés bal felől.) A másik indokot felhozta Beöthy Ákos t. barátom. És ezt hiába akarta a ; t. előadó úr devalválni az által, hogy Beöthy Ákos t. bará­tomnak egy kifejezését, a melyet ő hasonlatképen használt, t i. az »ankét« kifejezést technikai értelemben akarta venni, holott Beöthy barátom is igen jól tudja, hogy a költségvetési tárgyalást a szónak technikai értelmében enquetnek nevezni nem, de ahhoz hasonlítani igenis lehet. Ettől a szóvitától eltekintve pedig a második indok az, hogy intézményeink kiépítésében és funetionálá­sában még nem jutottunk azon megállapodások­hoz, a melyek feleslegessé vagy nélktílözhetővé tennék —, hogy a parlament intézményeink működésébe beletekintsen és azokat bonczkés alá ne vegye. (Helyeslés bal felől) És vájjon, mikor tegyük mi ezt, ha nem a költségvetés alkalmával? Erre a kérdésre, azt hiszem, senki sem fog kielégítő választ adni. (Helyeslés bal felöl.) Tegyük talán interpellatiok alakjában? Hiszen az intetpellatio nem más, mint párbeszéd a képviselő és a minister között; és hogyha azután az interpellatiok számát mód felett szapo­rítjuk az által, hogy minden, a költségvetési vita folyamán felhozott esetet interpellatio tárgyává teszünk: akkor nem fogjuk elérni azt a czélt, hogy ez által a parlamenti vitatkozásra időt kímélünk meg. (Úgy van! bal felöl.) Thaly Kálmán: Az lesz csak az ob­structio ! Gr. Apponyi Albert: Én tehát helyes­nek, sőt a mi viszonyaink között kikerülhetet­lennek tartom a költségvetés tárgyalásának azon módszerét, mely nálunk 25 év óta dívik. De legyen az akár helyes, akár nem, tartsa ezt valaki helyesnek vagy sem, ez képezhet alapot arra nézve, hogy az eddig dívott gyakorlat ellenében azt a felhívást intézze valaki a ház­hoz vagy a pártokhoz, hogy ezentúl az eddigi módszertől eltérjenek; de arra, hogy épen a mostani concret esetben, a mostani vitában, a mostani eljárásban, mely nem egyéb, mint is­métlése annak, a mi 25 év óta történik, valami rendkívülit fedezzünk fel, hogy abból valami vádat lehessen formálni, a melylyel a ház jövő munkájára nézve, nem tudom micsoda sötét jós­latot, vagy előre látásokat lehetne tenni: erre nézve, t. ház, csak mesterkélten, de talán még mesterkélten sem lehet alapot találni. Ha tehát az eddigi gyakorlatot követjük)

Next

/
Oldalképek
Tartalom