Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

450 48. omágos illés 1892. máim S-án, hétíőn. itt obstructio szándékoltatnék s így ez az eszme, aggály, gyanú egyáltalában kizárandó. En ezt az álláspontot acceptálom, miután semmi jogom sincs bárki intentioját gyanúsí­tani ; azonban nem lehet tagadni, hogy vannak úgy külső körülmények, mint benső okok, a melyek alapján mégis, ha kikerüljük is a szót — mondjuk, kerüljük ki az eszmét — tagad hatatlanul constatálhatjuk azt, hogy egy hosszú, meglehetősen meddő vitával van dolgunk. Hogy ez meddig tart, igen jól jegyezte meg Helfy képviselő úr, az az ellenzéktől függ és a mint ő kilátásba is volt kegyes helyezni, hogy két tár­ezánál lesz még vita, a többi tárczánál nem lesz, ezzel megmagyarázta az egész helyzetet. 0 maga, mint az ellenzék illetékes tagja, meg­mondta, hogy hol lesz hosszú vita, hol lesz rövid vita. (Zajos felkiáltások a bal- és szélső bal oldalon: Ez csak természetes!) Ezt, mint külső körülményt kívánom constatálni. Ez nem vád, ez neui gyanúsítás, hanem egyszerűen egy tény eonstatálása: hogy a t. ellenzéktől függ, hogy a vita meddig tart. Ennélfogva, ha a vitának az országra nézve hátrányai vagy előnyei vannak: az egy­formán az ellenzékre háramlik. Ha az ellenzék úgy magyarázza, hogy az hasznos, üdvös az országra nézve, hogy az előmozdítja az ország jólétét, szabadságát, boldogságát: igen termé­szetes, hogy e dicsőséget egészen át kell engedni az ellenzéknek. Ha ellenkezőleg azt hiszszük, a mint hogy sokan azt hiszik, hogy a vita sem az országra nem lesz hasznos, sem ánn !k ügyeit elő nem mozdítja, igen természetes, hogy ezért az illetők jogosítva vannak az ellenzéket hibáz­tatni. Igaz, hogy Helfy t. képviselőtársam, vissza­térve a közigazgatási törvényjavaslat fölötti vitára, azt mondja, hogy csak a kormánytól függ némely dolog meggátlása és nevezetesen attól függött a most már elismert akkori obstructio. Egyszerű dolog lett volna: vonta volna vissza a törvényjavaslatot és akkor meg­szűnt volna minden. Hát az igen természetes, hogy ha a tár­gyalás alapja bármely úton elenyésztetik, hogy vita nem lesz. Csak az a, kérdés, ki hatá­rozhatja meg, hogy valamely tárgy napirenden maradjon-e, vagy sem. Azt hiszem, hogy e kér­désre oly kategoricus imperativussal feleim, hogy ezt csupán a kisebbség, csupán az ellen­zék határozhatja meg, még sem lehet. En sem tartanám egészséges parlamentaris tannak azt, hogy egy törvényjavaslat törvénynyé válásának nem kell egyéb, mint hogy az ellenzék egysze­rűen azt mondja ki: ezzel szemben alkalmazom az obstructiot! Ez,, azt hiszem a kisebbség jogá­nak nagyon is messze hajtása és tán visszaélés. (Egy hang bal felöl: Üdvös dolgoknál nem teszszük!) Hogy mi üdvös és mi nem, azt mindenhi saját felfogása szerint ítéli meg és ha a kisebbség egy dologra azt mondja, hogy üdvös, a löbbség pedig, hogy nem az: a vita ott, van, a hol meg­indult. És így nincs más bíró köztünk, mint egyfelől a lelkiismeret, másfelől az ország köz­véleménye. (Úgy van !) Tehát a követelés a par­lamentarismus ellen van. De e hosszú vitának valami elméleti alakot kellett teremteni. És ily kérdéseknél rendkívül > í " szerencsés Beöthy Ákos t. képviselőtársam. 0 mindig kiadja a jelszót és kivált az utóbbi idő­ben abban a szerencsében részesült, hogy az ellenzék minden árnyalata minden kritika nélkül fogadja el a jelszót. Beöthy Ákos: Hát miért nem kritisálják önök ? Hegedűs Sándor előadó: Bátor leszek ezt mindjárt megtenni. A költségvetési vitánál éveken át hirdetett egy szerintem helyes tant: hogy t. i. a költség­vetés az egész országnak készül, azt nem kell pártszempontból bírálni. Most e bírálat el van feledve. Régebben szigorúan alkalmazkodott ahhoz, hogy csak az appropriationál kell a bi­zalmi kérdést felvetni; ott egyszerű küzdelmet provocálni és annak eredményébe belenyugodni. Most e theoria teljesen meg van semmisítve. Most a bizalmi kérdés lépten-nyomon felmerül és a költségvetés, úgy látszik, nem készül az országnak, hanem a kormánynak és ennsk kö­vetkeztében ezt minden személyes kérdéssel kapcsolatba kell hozni. Most egy újabb theoriával állott elő a t. képviselő úr, mert azt meg kell adni, hogy ő nemcsak ; mélyen gondolkozó, de lelkiismeretes ember is. 0 tehát a vádakat nem szereti agyon­hallgatni; ő akarja, hogy a közönségnek legyen egy támpontja, a melylyel a felmerülő vádakkal szemben magát megerősítheti. így pl. ő mélyen érzi azt, hogy a közönségben mégis részben elégűletlenség, részben türelmetlenség mutatko­zik, részben érdekből, részben önzetlenségből, az elmaradás és a hátrányok következtében, hoov a vita ily hosszú. Tehát igazolni kell azt. Es mit mond? Igen természetesen hivatkozik Angliára, mert a másik cardinalis pontja, az, hogy valamit vagy azért indítványoz, mert Angliában is így van, vagy azért, mert Angliá­ban nincs úgy. (Derültség.) Most az a versio van, hogy azért kell hosszú vitát csinálni, mert Angliában nincs íigy. Azt mondta ugyanis, hogy nálunk minden költség­vetési vita. nem egyéb, mint egy közigazgatási és kormányzati enquéte s minthogy ez Angliában nincs úgy, azért kell csinálni. (Zaj bal felöl.) Én azt hiszem, miután ezt még oly jeles ember, mint Sághy t. képviselőtársam és mások

Next

/
Oldalképek
Tartalom