Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-43

48. országos ülés 1S92, iftájns 2-án, hétfőn. 447 gyalusába. G-ondoíoin, február utolsó napjaiban e javaslat tárgyalását a ház befejezte s miután a javaslat elfogadtatott, ez által a consuli bíróságok illetékességi területén levő honfitársaink az osztrákokkal vegyesen alkotott bíróságok s azok czímere és nyelvének uralma alá helyeztettek, az ítéletek német nyelven hozatnak s a kétfejű sasos pecséttel láttatnak eb Beöthy Ákos: Botrány ! (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Kun Miklós I Ez februárius végén volt és márczius hó első napjaiban a t. ministerelnök úr (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) beterjesztette a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Meg vagyok róla győződve, sőt ezt talán igen sokan tudják is, hogy e törvényjavaslatnak iránya, alapelve nem a javítás, hanem a kormány hatalmának kiterjesztése volt és mi bizonyos czélzatosságot láttunk abban vagy — magunkról nem beszélve — láttam én, hogy a mi régi rendszerünket az osztrák tartományokban divatos kinevezések alapján akarják reformálni Helfy Ignácz: Igen. az uniformitás végett. Kun Miklós: Augusztus hó közepén bekövetkeztek a szünetek és október havában ismét ide gyülekezvén, gondolom, október 15-én az öt hónapos indemnity kéretett. A t. kormány ennek czélját tagadta, de mi tudtuk, hogy ez alatt az országgyűlésnek közel tervezett feloszlása lappang. Mit ért el a t. ministerelnök ár, én nem tudom; a jelenségekből csak azt látom, hogy nem lehetett egyéb szándéka, mint az ország egyes helyein fenforgó helyi bajoknak örökös, nyilvános, folytonos tárgyaltatása. Ez az eredmény, t. képviselőház, igen helyes eredmény, mert megvallom, hogy a hol a létező állapotokon semmikép sem lehet javítani, ott szükségesnek tartom, hogy azok itt az ország képviselőtestületében hozassanak eíő. (ífgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Múlt évi deczember 5-én, beterjesztettek a kereskedelmi szerződések. Azt hiszem, hogy azok tárgyalásának rövidségével elégedetlen a t. kormányelnök úr nem lehet. Mit láttunk a szerződések egyikében-másikában? Azt, hogy a magyar állam polgárai az osztrák-magyar monarchia alattvalóinak neveztetnek. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Bekövetkezett az országgyűlés feloszlatása; nem sokára megindultak utána a képviselőválasztási mozgalmak. Budának ős ormain egy ministerképviselőjelölt szájából hatottuk hirdetettni a tant, hogy Magyarországnak egyik alaptörvénye az 1790. — gondolom — XII. törvényczikk, mely Magyarország törvényhozásának factoraiúl az országgyűlést és a királyt jelöli ki és határozza meg, nem érvényes, mert az 1867 : XII. törvényczikket egy idegen, egy harmadik factor hozzájárulása nélkül megváltoztatni nem lehet. Nemsokára megnyittatott az országgyűlés és a t. ministerium pártja ált il itt egy javaslat terjesztetett elő, melyben nyíltan e kifejezés áll, hogy »ő Felsége a magyar koronát fejére tette«. Még le sem zajlott a vita, midőn a t. ministerelnök úr háta mögött a harmadik factor theoriája felütötte fejét, melymek úgy, mint a budai minister képviselő-jel ölt programm-beszédének czélja egyéb nem volt, mint az, hogy Magyarország a, törvényei és alkotmánya értelmében hozott törvényt csupán az országgyűlés és a koronás király hozzájárulása által meg nem változtathatja. Nem sokára jött a Radetzky-ünnepély; szóba került ez a t. házban is és jól méltóztatnak emlékezni arra, hogy a t. ministerelnök úr nem mondta azt, hogy ha ez ünnepélynek politikai vonatkozása nem lesz, akkor az ünnepélyen megjelen, hanem egyszerűen maga és ministertársai, a kormány képviseletében a Radetzky-iinnepélyen megjelentek. (Úgy van! a szélsőbalon.) Visszatérvén Bécsből, t. ház, kiütött a zsandár portépée vita és mikor a t. ministerelnök úr kijelentette, hogy hiszen ez már 11 esztendő óta így van, e fűzért, melyet a t. ministerelnök úr és ministerium maga-maga font, koszorúvá kötötte azzal a kijelentéssel, hogy hiszen ez már 11 év óta így van, miként azt báró Fejérváry 1890. évi márczius 7-én megmondá és midőn kijelentette a t. ministerelnök úr, hogy a sárgafekete színeket tovább is megtartja, ráillesztette díszszalagúl a fekete-sárga pántlikát és midőn e színek fentartásához állását és a nemzet tekintélyét kötötte, e koszorút sajátkezííleg, miként új közjogi tanaik tanítják, a fejére tette. Most, t. ház, ott díszeleg az a t, ministerelnök úr fején. Az ég sokáig éltesse a ministerelnök urat, de egyet ne higyjen, egyet ne képzeljen, egyet ne igényeljen és ez az, hogy a magyar nemzet ezen színekben lássa kifejezését nemzeti érzelmeinek, alkotmányához, királyához s a királyi trónhoz való ragaszkodásának és hűségének. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A t. ministerelnök úr s többen is azt mondják, hogy mi akadályai vagyunk azon reformkérdések megoldásának, a melyeket a t. ministerelnök úr az országgyűlés által tárgy altatni kíván. Eltekintve a népoktatók fizetésének felemelésétől, a mit én is óhajtok, a többire nézve ki kell mondanom, hogy látva azon eredményeket, melyeket a t. Szapáry kormány két évi fennállása alatt producált, az általa tervezett reformokba bizalmunkat nem helyezhetjük, (Élénk helyeslés bal felöl-) mert kezének nyoma mindenkor magán