Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-42
440 á2. orcuságos ülés 1898. április 8Ö-ftn, szombatin* metlenséget akarok okozni a minister árnak: de legyen meggyőződve a t. minister úr, hogy én tőlem ez a három szempont távol áll. A mit én akarok, az az, hogy az országnak a véderő kötelékébe tartozó polgárai végre valahára kijöjjenek azon keserves, kínos állapotból, hová őket a katonai büntető törvénykönyv és eljárás tényleg helyezi. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) 138 évvel ezelőtt, Mária Terézia alatt bocsáttatott ki az a rendelet, mely nagy részben máig is érvényben van. Micsoda szervezete volt akkor a hadseregnek és micsoda szervezete van ma? (Ügy van! Úgy van! bal felől.) Micsoda jogfogalmak voltak akkor, micsoda jogfogalmak vannak ma? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Jogtudósok állítják, hogy az 1768-iki rendelet, az akkori szabályozás igen helyes, igen jó, fölvilágosodott intézkedés volt, viszonyítva a többi államok hasonló intézkedéseihez. 138 esztendő alatt nagyot fordult a világ és különösen az általános védkötelezettség behozatala alapján azokat az intézkedéseket tovább fentartani nem lehet (Igás! Úgy van! a bál- és szélsőbalon.) és én azt tartom, hogy az igazságügyi kormányzatnak ennél fontosabb, ennél sürgősebb feladata alig van. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon). Ismétlem, nem kiesinylem azokat a nehézségeket, melyekre a minister úr reá mutatott, de én azt várom a t. igazságügyminister úrtól, ki már harmadik éve bírja azt a tárczát, hogy már eddig megtette volna, az elhatározó lépést és ha esetleg olyan akadályokba ütközik, a melyek az ő felfogása szerint sem a fejlettebb, sem a humánusabb jognézetekkel, sem azon tényleges állapottal, hogy ma az általános védkötezettség alapján álló hadseregünk van, meg nem egyeztethetők, hozza a t. minister úr ezt a kérdést ide a ház elé, (Élénk helyeslés a bal- és ssélsöbaloldalon.) merítsen erőt ebből a házból és még inkább a nemzetből; (Élénk helyeslés a bal- és seélsőbaloln.) legyen meggyőződve, hogy ebben a törekvésében, az absolutisticus és legabsolutisticusabb kor maradványaival szemben, ma, az alkotmányos korszak 25-ik esztendejében bő és erős támogatást fog nyerni tőlünk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) De mi, vagy legalább én, mert csak a magam nevében beszélhetek, halogatásokkal, folytonos ki nyújtásokkal és ígérgetésekkel tovább megelégedni nem fogok. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Én azt állítom, ha egyszer egy nemzet a véderő tekintetében megadta hazafias áldozatkészséggel mindazon módokat és eszközöket, ha végmegfeszítéssel fejleszti véderejét: akkor annak a nemzetnek joga van megkövetelni, hogy vegyék le kezéről és lábáról azon bilincseket, a melyeket a sötét absolutismus rakott arra, akkor is, a midőn katonai szolgálat alatt állanak fiai. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem fogja seiiki közülünk követelni azt, hogy a tényleges szolgálatban álló katona a polgári büntető eljárás alá tartozzék. Visontai Soma: Még az se volna valami nagy baj! Gulner Gyula: Tudjuk, hogy különbség van a két status közötti állapotban s okvetlenül be fogja látni mindenki, hogy más szempontokat kell figyelembe venni a katonai, mint a polgári életben; de azt is tudja mindenki, hogy a ma tényleg fennálló állapotot tovább fentartani lehetetlenség. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Igazán sajnálom, t. ház, hogy a minister úr kielégítő választ e tekintetben nem adott, főkép sajnálom pedig azt, hogy a t. igazságügyminister úr legalább egy hozzávetőleges időpontot nem jelölt meg arra nézve, hogy végre mikor látjuk már megjelenni a katonai büntető törvénykönyvet és eljárást. Ha a t. minister úr legalább annyit jelentett volna ki, hogy egy év alatt, hogy a jövő ülésszak alatt be fogja azt terjeszteni, talán meg tudtam volna nyugodni válaszában, mert akkor lett volna ismét alkalmam a t. minister úrtól megkérdezni azt, hogy mikép váltja, vagy váltotta be ígéretét ? De így a t. minister úrnak ezen általános, hogy úgy mondjam, az idők végtelenségéig kinyújtható, elmosódó — többet mondok — elhasznált válaszával megelégedve nem lehetek. (Helyeslés bal felöl) Ismétlem, 24 év óta élünk alkotmányos életet. A t. igazságügyminister úr szavának súlya nagy és elismert a parlamentben és a korona tanácsában; ha tekintélyét, befolyását, positioját latba vetette volna, e három év után okvetlenül nem ilyen, hogy úgy mondjam, csak halogató ígérettel válaszolt volna, hanem legalább egy bizonyos pontot jelölhetett volna meg, a meddig az ország közvéleménye türtőztette volna magát, mely — legyen meggyőződve a minister úr — ezt a törvényt sok más törvénynél inkább óhajtja. (Úgy van! bal felől.) Ezek után talán szükségtelen kijelentenem, hogy én ugyan a t. minister úrnak az első kérdésre adott válaszát, a mennyiben az nem végleges, tudomásul veszem, de nem vagyok ily helyzetben a máfik kérdésre adott válaszszal : ezt tudomásul nem tehetem és kérem a t. házat, méltóztassék a szerintem igen sürgős ügy tárgyalását napirendre kitűzni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Előbbeni válaszomhoz sok hozzá tenni valóm nincs: de két ténybeli állítást akarok helyreigazítani, melyet az előttem szólott t. képviselő úr tett. (Halljuk! Halljuk!) Egyik állítása az volt, hogy e tárgyban hivatali elődöm három év előtt ágy nyilatkozott,
