Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-42

430 42. országos ülés 1893. április 80-ftu, szombaton. Elmondom saját egyhangú választásom" történetét, mely illustrálni fogja, hogy mennyire történt a kormány elnézéséből és türelméből az ellenzéki egyhangú választás. (Halljuk!) Abból a kerületből, melyet szerencsém vau képviselni, 1878 óta soha kormánypárti képviselő nemcsak nem volt, de kormánypárti képviselőjelölt megjelenni nem is bátorkodott, mert tisztán és kizárólag ellenzéki kerület.... Beöthy Ákos: Az isten éltesse! (Éljenzés a baloldalon.) Sághy Gyula: . . . azért előbb nem is mertek kísérletet tenni. De 1887-ben történt egy kísérlet-féle kormánypárti jelölt felléptetésére, de a kísérlet a felléptetés stádiumáig nem jutott, mert meggyőződtek, hogy az teljes lehetetlenség. Azonban a mostani választásoknál már egy lépéssel tovább mentek, daczára annak, hogy nem voltak képesek egy kormánypárti választói eonferentiát összehozni, tehát nem volt semmi értekezlet a polgárok részéről, sem felhívás, mégis küldöttek a centrumból hivatalos kormánypárti jelöltet, egy igen tisztességes fiatal embert, kinek személye ellen semmi kifogásom nagyon természetesen, de kit hivatalosan küldöttek, a kerületre rákényszerítettek, a nélkül, hogy a polgárok értekezletéből erre felszólítás jött volna. De ez nem elég. A próba nem igen akart sikerülni; a kormánypárt támogatásának eszméje nem igen akart hódítani. Közben a centrumból egy másik igen gazdag háztulajdonost és sok más tulajdonságokkal bíró, tisztességes uri ember érdekében írtak, hogy talán jó volna azt felléptetni, ott lenne elég tárczatartalom rendelkezésre, azonban miután felvilágosítva lettek a centrumban arról, hogy ezekkel a veszedelmes eszközökkel abban a kerületben, hol az 1887-iki választások alkalmával az antisemitismus izgatásainak lángjai nagyon magasra lobbantak, könnyen e mozgalom megújítását eredményeznék, a nélkül, hogy a kormány részére kedvező eredmény biztosíttatnék : a már visszaléptetett jelöltet ekkor újból feléptetíék, hogy vele próbáljanak még egyszer szerencsét. Azonban ez a második, vagy harmadik kísérlet sem volt szerencsés, mert hosszas próbálgatások után is kénytelen volt ezen jelölt újból és végleg visszavonulni és a jelöltségről lemondani. Ezt csak annak igazolására hoztam fel, hogy először is a kormánypárt nem vonakodott és nem riadt vissza megkísérieni oly kerületekben is a corruptio eszközei alkalmazásával hódítani tért, a mely kerületek a corruptio érintésétől is eddig tisztán maradtakés csak azért, hogy igazoljam azt, hogy a, kormánytól semmi sem áll távolabb, mint a választások tisztaságának biztosítása. Még egyet mondok el, a mit azonban nem rovok fel a t. kormánynak; meg vagyok róla győződve, hogy a központi kormányzat ezzel nem értett egyet, hanem a kormányzati szellem illustrálásáúl hozom fel. A központi kormány egy központi közege által történtek épen kerületemben a kormánypárti jelöltetés érdekében olynemíí ígéretek, hogy teljesíttetni fognak — bizonyos állami kedvezmények — ha kormánypárti képviselőt fog a kerület választani. Ezt csakis illustratioúl említem fel, mert meg vagyok győződve, hogy maga a minister úr, ha tudomására hoztam volna, semmi esetre sem helyeselte volna annak a tisztviselőnek eljárását; de az a felfogás, hogy állami tisztviselők maguknak ily úton érdemeket szerezhetnek a kormánynyal szemben, jellemzi azt a kormányzati szellemet, a mely jelenleg Magyarországon uralkodik. (Helyeslés bal felől) Nem akarom a t. ház becses és szíves türelmét a választási visszaélések illustrálásával továbbra is fárasztani, mert én ezt — ismételve hangsúlyozom — minden személyi czélzás, minden személyi érzékenység érintésének szándéka nélkül csak a választási állapotoknak jellemzéséül akartam fölhozni és azért, hogy ebből levonjam a consequentiát, levonjam azt, hogy akkor, a mikor a választási visszaélések exra et, intra elkövettetnek — nem kell bővebben fejtegetnem, hogy melyik oldalon nagyobb mértékben — a melyeket maga a t. kormányelnök úr sem von kétségbe: hogy akkor nincsen sürgősebb és fontosabb feladata a t. háznak, mint mindenekelőtt gondoskodni a választások szabadságát és tisztaságát biztosító eszközökről s azokat mentől előbb megalkotni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De már most, t. ház, a mikor ezzel szemben a t. ministerelnök úr nekünk panaceáúl a euriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot ajánlja figyelmünkbe, a melyben állítólag minden visszaélés megakadályozásáról az emberileg lehető leghatályosabb módon gondoskodva van, vagy legalább gondoskodni lehet erről a javaslatnak esetleges kibővítése által; mikor maga a t. ministerelnök úr is elismeri e bajok orvoslásának szükségét és azt állítja, hogy e javaslat képezi e bajok orvoslásának eszközét: akkor e bajok beismert elterjedtsége daczára sem tartja az orvoslást elég fontosnak arra, hogy e javaslat keresztülvitelét tekintélyének egész súlyával biztosítsa, hogy ahhoz a cabinetkérdés fölvetését hozzáfűzze. (Élénk helyeslés bal felől) Akkor, t. ház, hogyan kívánhatják ettől az oldaltól, hogy elismerje a kormány erre irányuló szándékaiban az igaz, őszinte, komoly akaratot és a bajok gyökeres orvoslását czélzó törekvést, mikor még az ily nagyfontosságú kérdést sem tekinti olyannak, még pedig azzal az indokolással, hogy a eabinetk érdest csak kivételes