Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-41
416 41. #rszAgos ülés 19M. április 29-éa, pénteken. dolgozzunk és vigyük keresztül a reformokat. (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem azonban, hogy erre különösen kettő szükséges. Egyik az, hogy ismerjük azt a reform-programmot, azt a logikai egymásutánt, melyben azok a reformok be fognak terjesztetni, mert csak így vagyunk képesek, hogy arra elkészüljünk. A másik pedig az, hogy hu a t, kormány egy reformot iniciál, álljon is helyt érette. Ez azonban idáig- nem történt, mert eddig oly praxis uralkodott, a mely, megengedem, talán megfelel a biblia erkölcstanának, de a politikai morálnak aligha felel meg. (Halljuk! Halljuk!) Nagy az összetartás és egyetértés a t. kormány és pártja között. Olyan nagy ez, hogy ezt így lehetne kifejezni: »egy akol és egy pásztor«. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Polónyi Géza: Nagyon találó! (Halljuk! Halljuk!) Peöthy Ákos: Valóban az a viszony, a mely a t. kormány és pártja között volt a közigazgatási törvényjavaslatnál, egészen megfelel annak a viszonynak, a mely a pásztor és nyája közt fennáll. (Tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ha a ministerelnök úr: a pásztor, azt mondta, hogy »Nyájacskáni, menjünk a municipalis akolba!« a báránykák utána mentek. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Ha a pásztor azt mondta: »Báránykáim, rossz szelek járnak abban a municipalis akolban, menjünk az állami akolba!« hát a nyájacska szépen utána balbigott. (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) Megengedem, hogy ez megfelel a bibliai morálnak, de aligha felel meg a politikai morálnak, a mely azt kívánja, hogy a párt és kormány elvekkel emelkedjék és elvekkel bukjék. Épen azért, e létesítendő leformok érdekében, szükségesnek látom, hogy egy új, egészségesebb praxis és felfogás .érvényesüljön. De fájdalom, a mit e tekintetben tapasztalunk, nem nagyon vigasztaló. Hiszen legközelebb kimondotta a ministerelnök úr, hogy a kúriai bíráskodásból nem fog eabinetkérdést csinálni; annak következtében folytatni fogjuk a politikai lélekvándorlást, a politikai chassée-croisée-t, az elvek és aklok közt, a hol oly idylli csendéletet méltóztatnak élni. (Derültség bal felől.) Ily viszonyok között a reformjavaslatokból nem lehet semmi, mert hiányzik arra a stimulus, hogy a reform keresztíílmenjen, t. i. hogy a kormány és a párt tudja, hogy existentiája ezen fordul meg. Egészen más dolog az, hogyha a kormány tudja, hogy egy reformtörvénynyel megbukik, meg hogyha tudja, hogy a hatalom ki van bérelve örök bérletre és nemzedékről-nenizedékre, apáról fiúra, fiúról unokára száll át. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ilyen eljárásnak tekintélye nem lehet. Az őszinte meggyőződésnek, az elvhűségnek, a szilárdságnak, annak van tekintélye; de mikor azt látjuk, hogy a kormány ezt a magas positiót, melylyel bír, nem arra, használja, hogy azon a positión az országot vezesse, hanem arra, hogy nézze, honnan fúj a szél, hogy a köpenyeget arra felé fordítsa: az ilyen eljárásnak tekintélye nem lehet. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon ) Mi más a mi mostani miseriánknak az indoka, mint a tekintély hiánya? A múlt országgyűlésen máiannyira voltunk, hogy a t. kormány teljesen képtelen volt a képviselőházat vezetni, azért oszlatta fel azt. És tegnapelőtt egy incidentalis kérdés alkalmával, mikor a lehető legjobb indulattal volt az ellenzék, mikor aranyhidat építettünk, mert nekünk az ország becsületének a kérdése nem pártkérdés: mi történt a ministerelnök makacssága miatt? Történt az, hogy beállott a parlamentaris anarchia, úgy, hogy kénytelen volt a ministerelnök úr a legnagyobb pressiot gyakorolni. Engedelmet kérek, Magyarországot így vezetni, így kormányozni nem lehet. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Az ilyen eljárás : tehetetlenség combiuálva az erőszakkal. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a politika megrontja a legegészségesebb állam intézményeit is és ezért én ezen politika eszközét, az indemnytást nem fogadom el. (Hosszas élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hieronymi Károly: T. képviselőház! Az előttem szólott Beőrhy Ákos t. képviselő úr azzal kezdte beszédét, hogy actualis kérdéseket fog tárgyalni. Én is ezt az ígéretet teszem, mert főleg a tárgyalás alatt lévő és a kormánynak adandó felhatalmazást tartalmazó törvényjavaslattal fogok foglalkozni. Mielőtt azonban ezt tenném, néhány szóval Beöthy Ákos t. képviselőtársam imént elmondott beszédére fogok reflectálni; különösen beszédje azon részére, (Halljuk: Halljuk!) mely a budgetprovisorium kérdésével összefüggésben áll. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon gróf Apponyi Albert azt a kérdést vetette fel, hogy miután a budget tárgyalása esetleg huzamosabb időt vesz igénybe, nem volna-e ezélszeríí a budget-tárgyalás megszakításával a tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot venni tárgyalás alá s ezt mintegy közbeszúrva, ennek letárgyalása után folytatni a költségvetés tárgyalását ? Én is azok közé tartozom, t. ház, a kik hajlandók mindent megtenni arra nézve, hogy e fontos törvényjavaslat minél előbb törvénynyé váljék, de az az eszme, melyet tegnap gr. Apponyi Albert képviselő úr megpendített, ma még nem bír actualitássa], mert a törvényjavaslat tárgyalását a pénzügyi bizottság még nem fejezte