Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-41
41. orsssäpos Wés 1892. április 39-én, pénteken. 495 az ellenzékek ezt az indemnytási törvényjavaslatot a maguk részéről elfogadják. Nem volt ez várható különösen italunk, hol a parlamentaris gyakorlat ebben a házban némileg eltér a külföldtől és hol épen ezekben a kérdésekben való állásfoglalásnál a bizalom subjectiv momentumai az ellenzék által nagyobb mértékben szoktak felhasználtatni, nagyobb mértékben szoktak kifejezésre jutni, mint az pl. Angliában is történik. Epoly kevéssé lepte meg a ház bármely tagját ;iz, hogy az ellenzék igen t. szónokai az általános politikai helyzettel foglalkoztak, mert hiszen ebből alkalmuk volt nemcsak szavazataik indokolására érveket, de a kormány elleni szokásos vádaskodásokra ujabb alapokat kovácsolni. Ez az általános politikai helyzet már ismételten képezte az országgyűlés folyama alatt a fejtegetéseknek tárgyát. Az első rajzot erről, ha jól tudom, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk adta és ebben a rajzban különösen kiszínezte azt, hogy ez az országgyűlés, hogy a mai helyzet a reformok behozatalára, keresztülvitelére és megalkotására egyáltalában nem kedvező. En, t. ház, megvallom, ezen tételnek helyességét nem hittem. (Halljivk! Halljuk!) Nem hittem még az ő beszéde után sem, mert végighallgatva az ő remek beszédét, bennem csak azt a benyomást keltette, hogy kiváló szónoki erővel megáldott parlamenti szónokok a tetszésnek külső hatását elérhetik akkor is, ha a hallgatóság érveikkel egyet nem ért, ha a beszédnek ragyogó szépségei s a gyönyörű előadás a hallgatóságot e külsőleg gyönyörű beszéd belső tartalmi valóságáról meggyőzni nem tudják. (Helyeslés a jobboldalon.) Vizsgálván azt a benyomást, melyet e beszéd bennem keltett, azon megállapodásra jutottam, hogy én gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam remek beszédét nem tarthattam volna szebbnek rkkor sem, d<? igazabbnak, ha ő azt kívánta volna a t. ház előtt igazolni, hogy a mai helyzet a reformok alkotására kedvező; mert én ;izt a meggyőződést táplálom, azon feltevésben voltam, hogy a politikai helyzet a reformok alkotására kedvezőtlen csak akkor lehet, ha vannak nagyfontosságú kérdések, melyek a tervezett reformokat természet- és sziikségszerűleg háttérbe szorítják, vagy ha maguk ezek a kérdések még kellőleg megérlelve, azok a vezéreszmék, melyeknek e reformoknál érvényesülniük kell, még kellőleg kiforrva nincsenek, vagy maga a nemzet közvéleménye ezeknek a reformoknak elfogadására, a talaj ezeknek az áj alkotásoknak a befogadására kellőleg előkészítve nincs, vagy pedig a pénzügyi helyzet olyan, hogy a kormányon űlő férfiaknak be kell azt látniok, hogy a nemzet zöme a reformokkal járó kölségeket meg nem bírja. (Úgy van! Helyeslés jobb felöl.) Ezen akadályok közű! pedig, f. ház, egyetlen egyet sem láttam akkor, egyetlen egyet sem látok ma sem. És mégds elismerem és készséggel ismerem el és el is [hiszem, sőt bizonyos vagyok arról, hogy összehasonlítva az én rendkívül csekély képességeimet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk óriási szellemerejével — ezt mindenki természetesnek is fogja találni — hogy a politikai helyzet megítélésében akkor nem ő tévedt. Beismerem, hogy tévedésben én voltam s az én meggyőződésem nyugodott helytelen alapon, mert én nem számoltam azzal, hogy parlamentáris országokban, habár mindezek a körülmények, a melyeket előbb említeni szerencsés voltam, fenforognak is, ahhoz, hogy a nemzet érdekei által követelt, a nemzet közvéleményében megérlelt, a kormányférfiak által kidolgozott törvényjavaslatok tényleg törvényerőre is emelkedhessenek, szükséges még, egy nélkülözhetetlen dolog az, hogy a parlamentáris ellenzék ne azt tekintse feladatának, hogy a parlamentáris reformokat absolute lehetetlenné tegye ; (Élénk helyeslés. Úgy van! jobb felől.) hanem hogy a reformok kellő irányban való haladását ellenőrizze. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Madarász József: Nagyon szép! (Igaz! Ljas! jobb felöl.) Ragályi Lajos: Pedig, t. ház, az én szerény meggyőződésem szerint az ország nem azért választott minket képviselőknek . . . Csanády Sándor: Hogy az adót emeljük! (Felkiáltások a szélsőbalon: Hogy a fekete-sárga színt dicsőítsük ! Zaj.) Ragályi Lajos: Elfogadom, t. ház,, az ország nem azért választott minket meg, hogy az adót emeljük, mert meg vagyok győződve, hogy ez a párt azokat a reformokot, a melyeket keresztül kíván vinni, a jelen szerencsés helyzetben, az adóknak felemelése nélkül fogja keresztülvinni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Felkiáltások a szélsőbalon: De kétfejű sassal!) A nemzet minket nem azért küldött ide az országgyűlésre, hogy itt egyik párt a másiknak megmutassa, hogy 0 képes megakadályozni a parlament szabályszerű működését, (Igaz! Úgy van! jobb felől.) hanem azért küldött ide, hogy minden párt egymással karöltve iparkodjék a reformokat keresztülvinni. (Helyeslés jobb felöl. Derültség és közbekiáltások a szélsőbalon: A kormányt támogatni!) Helfy Ignácz t. képviselőtársunk tagadta ugyan tegnapi bestédében azt — se részben őt az ellenzék többi igen t. szónokai is támogatták —• hogy az ellenzék szándékoznék a parlament rendes működését megakadályozni; (Zaj. Halljuk!) sőt ellenkezőleg azt állította, hogy a kormány és a pártja az, mely különböző módokon arra törekszik, hogy az ellenzéket az obstructio megkezdésére reá vigye, hogy