Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

40. ersäs&gos filét 18»2. április 28-An, ettttSrtSkls. 395 a melynek én is egyik tagja vagyok, a legszélsőbb ellenzéknek nevezik és gyakran illetik őt túlzó, sőt felforgató jelzővel is. Mint ezen igen t. hazafias pártnak egyik igénytelen tagja, bátran ki merem mondani, hogy ezen párt kötelékében talán egyetlen egy ember sincs, a ki feltételezné, hogy mindazokat, a melyeket előadni szerencsém volt, a t. túloldal tagjai ép oly jól ne tudnák, ^mint mi, de viszont egyetlenegy tagja sincs e pártnak, a ki feltételezné a t. túloldal minden egyes tagjáról, hogy ők szintén helyeslik és jónak találják e helyzetet. Hiszen azok a tisztességes, becsületes arczok, a melyek a túloldalról is oly számosan tekintenek felénk, világért sem azt árulják el, mintha ezen helyzettel teljesen meg lennének elégedve, hanem inkább azt árulják el, hogy ők erró'I nem tehetnek, hanem nekik meg kell alkudni a viszonyokkal, a mint azok megvannak. Igen, de ha szabad kérdeznem a t, túloldaltól, gondolt e vagy egyszer arra, hogy a mai helyzetnél sokkal jobb volna, ha nem is volna alkotmányunk, mert olyan körülmények közt talán a nemzet becsületérzete nem volna megmételyezve. Mert hiszen fel sem lehet tenni arról az uralkodó által kinevezendő kormányról, hogy olyan existentiákkal szövetkezzék, a milyenekkel a mai kormány kénytelen szövetkezni; ilyenekkel szóba sem állna az a kormány és bizonyosan mellőzné azokat. (Úgy van! a szélső balon.) Ennyit kétségen kívül elismerek és megadok az ő Felsége által kinevezendő kormánynak. De, t. ház, Istennek hála, nem vagyunk még olyan helyzetben, hogy az absolutismus, vagy a 67-es alkotmány között válaszszunk, mert megvan a saját alkotmányiunk, állítsuk azt helyre. Majd meglátják akkor, hogy annak a kormánynak, mely ezen az alapon fog állani, nem lesz a választásoknál pénzre szüksége s nem lesz szüksége oly emberekkel szövetkezni, a kikkel a mai kormány szövetkezik, mert akkor a magyar kormán}^ háta mögött fog állani a magyar állam összes polgárainak színe-java, nemzetiség és vallásfelekezet nélkül, (Úgy van! a, szélsőhalon) Ha alkotmányunkat helyreállítauók, milyen egészen más képe lenne Magyarországnak. Onállóiag intézhetnek honvédelmünket, önállólag intézhetnők el legfőbb gazdasági teendőnket. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A többek közt önállólag védelmezhetnénk iparunkat a külön vám területtel, a melyet most kénytelenek vagyunk idegen iparérd ekeknek feláldozni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig a nemzetgazdasági és ipari kérdések oly fontos kérdések, oly fontos dolgok, hogy azokkal komolyan foglalkozni kell minden igaz hazafinak. Mert szerény nézetem szerint culturállamot képzelni kifejlődött ipar nélkül, teljesen lehetetlen. A jelen viszonyok közt ipart teremteni pedig olyan dolog, hogy az szintén lehetetlen, legfeljebb azt úgy tudhatnánk elképzelni, hogy megkérnénk Jókai Mór t. képviselő urat, mint a ki igen gyakran szokott a közös vámterület érdekében fölszólalni, írja meg szép regényes alakban, hogy és miképen képzelhetné el jelenleg a magyar ipar felvirágoztatását, mert iparunknak felvirágoztatását a mai kifejlődött közlekedési eszközök mellett másképen, mint külön vámterület mellett képzelni csakugyan regénybe illő dolog, valamint regénybe illő dolog az is, hogy azon az úton, a melyen a kormány most halad, miképen lehessen elképzelni, elgondolni Magyarországnak erősbülését, de nemcsak Magyarország erősbűíését, hanem az osztrák-magyar monarchia hatalmának kifelé való kiterjesztését is. Hiszen mindnyájan ismerjük azokat a népeket, a melyekből az osztrák-magyar monarchia áll, ismerjük azokat a különféle nemzetiségeket és azok viszonyait is, melyek tudvalevőleg olyan ellentétesek egyik a másikkal, a milyenhez foghatót alig lehet képzelni. És legyen szabad kérdeznem a t. kormánytól, hol képzeli a monarchiában a legszilárdabb pontot, a hol ez kifejezésre jusson, mint épen Magyarországon. Kérdem, hol találhatnánk szilárdabb, fixebb pontot a monarchia fejlődésére Magyarországnál. Én azt hiszem, hogy erre a ezélra fixebb, szigorúbb pontot Magyarországnál képzelni sem lehet. És mégis mi történik, t. ház? Akkor, a mikor tudjuk, hogy más népeknek vannak hatalmas rokon nemzetei, hatalmas királyi családjai; tudjuk azt is, hogy csak egyedül a magyar nemzet az, a melynek másfelé gravitálnia nem szabad, a mely csak itt állhat fenn, a melynek más királyi családja a mi uralkódóházunkon kívül nincsen. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És mégis, ha látjuk, mi történik a magyar nemzettel, méltán el kell szomorodnunk, a mikor azt tapasztaljuk, hogy ezen nemzet már odáig jutott, hogy veszélyeztetett álláspontját szilárdítani igyekezzék. Hiszen már oda jutottunk, hogy itt az országházban a ministerelnök kimondotta azt, hogy már egy csendőrhadnagy tekintélyének emelé-ére sem elégségesek teljesen a magyar állam jelvényei; tehát a magyar állam jelvényei oda alaesonyíttattak, hogy egy csendőrhadnagy ambitioját sem elégíthetik ki. (Egy hang a szélső baloldalon: Elég szégyen!) Már most ezek után menjen a magyar társadalom, igyekezzék a magyar állam befolyásának és tekintélyének künn a társadalomban, más idegen nemzetiségek körében hitelt és respectust szerezni. Nem volt elég nekünk az, hogy eddig is csaknem nevetségessé voltunk téve itt a magyar 50*