Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-40

40. országos ülés Í89á» április &S-án, (»ttt«rt«1c»n. 393 ban van velők az ország közvéleménye. (Zajos ellenmondás a bal- és szélső haloldalon.) Méltóztatnak tudni, hogy a kormány a törvényjavaslatok egész sorozatát nyújtotta be, a melyek mind elintézésre várnak, a melyek közül néhány igen sürgős és fontos és hogy készen van a javaslatoknak még egy egész sorozata, a melyet a kormány bármikor benyújthat a t. háznak s így a háznak kellő anyag fog rendelkezésére állani. (Úgy van! jobb felől.) A ház ez oldalán van tehát a munka és a tevékenység (Zajos helyeslés, tetszés és éljenzés a jobboldalon. Élénk mozgás a baloldalán.) és az önök oldalán van ennek a tevékenységnek megakadályozása. (Élénk tetszés jobb felől. Zaj a baloldalon.) Bízom a magyar nemzet józan felfogásában, hogy meg tudja ítélni azt, hogy melyik működés hisznos és melyik káros a nemzetre. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps jobb felől. Zaj bal felöl.) Szederkényi Nándor jegyző: Molnár Józsiás! Molnár Józsiás: T. ház ! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Csendet kérünk! Helyre! Helyre!) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni s a szónokot meghallgatni. (Nagy zaj.) Justh Gyula: így nem lehet beszélni, ha nincs rend. Tessék rendet csinálni. (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni s a szónokot kihallgatni. (HaVju\! Halljuk!) Molnár Józsiás: T. ház! Több ezerével tapasztalatok rávezették az emberiséget már régen arra, hogy (Halljuk! Halljuk!) nagyfontosságú, életbevágó kérdéseket mindig csak megelőzőleg jól kipróbált és hasznosaknak bizonyult elvek alapján lehet megoldani. Ebből kifolyólag a komoly gyakorlat férfiai, valahányszor újabb kísérletekre utaltatnak, exeket mindenkor a legnagyobb figyelemmel és óvatossággal hajt ják végre, úgy, hogy az újabb kísérleteket gyakran követő balsiker bekövetkezhetése esetén maga a czél megvalósíttassák és az illető egyén actioképessége egyáltalán csorbát ne szenvedjen. Bölcs és igaz fia volt e hazának Deák Ferencz, tisztelettel hajlok meg emléke előtt; de bármily tisztelettel viseltessünk is Deák Ferencz emléke iránt, még sem zárkózhatunk el teljességgel azon igazság elől, hogy nagy hibát követett el akkor, mikor nemcsak egy családnak, nemcsak egy váll datnak, sőt nem is csak egy vallásfelekezetnek, nemzetiségnek, hanem az egész államnak jövőjét oly alapra fektette, a milyet megelőzőleg senki sem ismert s a melynek czélszerűségéről senkinek sem lehetett fogalma s a melyért senki garantiát nem vállalhatott; mindazonáltal, ha tekintetbe veszszük azon bizalmatlanságot, a mely akkor a legnagyobb valószínűséggel még KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II, KÖTET. nemzet és fejedelem között fennállott, első feladata volt uralkodóját meggyőzni arról, hogy sem az 1848— 49-iki események, sem az alkotmányosságot követő absolutismus nem voltak elégségesek arra, hogy kiirtsák a magyar nemzet szívéből azon önzetlen ragaszkodást, a szeretetet, a hűséget, a mely az uralkodóház iránt oly mélyen van bevésve a magyar ember szívébe, a mint azt más nemzeteknél sehol nem tapasztaljuk. Be kellett tehát bizonyítania Deák Ferencznek, még pedig kézzelfogható módon a magyar nemzetnek az uralkodóház iránti hűségét. És mivel bizonyíthatta volna ezt kézzelfoghatóbban, mint azon ténynyel, hogy daczára annak, hogy nagyon jól ismerte az akkori viszonyokat és körülményeket, melyek az uralkodóház akkori tanácsadóit a nemzettel szemben a kibékülés felé vezették, még sem akarta a helyzetet saját javára felhasználni, sőt ellenkezőleg elment a békesség terén a lehető legszélsőbb határig, csakhogy az oly esengve várt béke a nemzet és király közt valahára helyreálljon Deák Ferencznek tehát életében ezen tán egyetlen tévedését, ha teljesen kimenteni nem is, de sok részben igazolni lehet. Azonban legyen szabad kérdenem, t, ház, ki és mi indokolhatja azok eljárását, a kiket 25 évi tapasztalat régen meggyőzhetett és minden kétségkívül meg is győzött arról, hogy a 67-iki alap, mely páratlan és természetellenes, époly veszélyes és ezen alapot mégis mindenáron feníartani igyekeznek? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen a magyar nemzetnek szintén meg vannak a maga aspiratiói. A magyar nemzet óhajtja, sőt akarja, hogy ő is ne csak a király iránti hűségben legyen páratlan és példányszerű, hanem osztozkodjék mindazon előnyökben, melyeket a, függetlenség és önállóság nyújt. [Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: Ez volt az első feltétel! Molnár JÓZSiás: A magyar nemzet felemelt fővel akar megjelenni a művelt nemzetek coneertjében és osztozkodni akar mindazon dicsőségben, mely más szabadságot élvező nemzeteknél gyakran csodákat művel. Hiszen a gloire, a nemzeti dicsőség minden életrevaló nemzet egyik legszükségesebb, leghasznosabb feltétele. (Úgy van! bal felől.) É« ugyan kinek lehetne ez ellen számbavehető kifogása? Talán a mi jó királyunknak, kit már eddig is legalkotmányosabb jelzővel tisztelt meg a világ? Ne merje ezt mondani senki, mert a ki ezt mondaná, azt is elárulná, hogy nemcsak fogalma, de egyáltalán érzéke sincs arról, hogy mi különbséget lehet egy a hazáját szerető, királyához hű, alkotmáuyos nemzet uralkodójának dicsősége, biztossága és 50