Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-40
40. orssíAgos ttles 18B2. április ás-án, esiitörtíSkoit. S7B Josipovich Géza jegyző: Rónay János! Rónay János: T. ház! A tegnapi napon, midőn a választókerületek névjegyzékének ügyében én is felszólaltam, felszólalásom után kimentem a teremhői, mert egy kis dolgom volt odakünn s mire ismét visszajöttem, 01 ay Lajos t. képviselőtársam beszédjének felén volt és így beszédjének csak felét hallottam. Kun Miklós t. képviselőtársam beszédjét pedig egyáltalában nem hallottam, mert akkor nem voltam idebenn. Minthogy Olay Lajos t. képviselőtársam beszédjének utolsó felére, a mit hallottam, már tegnap megadtam a választ, erre nézve tehát további mondani valóm nincs, mert abban megmondtam az igazságot, hogy a községekben a választókerűlet választóinak névlajstromát nem kapja meg az ember, csak a községi választásra jogosítottak névjegyzékét, minthogy csak ez vau meg ott, nem pedig az egész kerület választóinak névjegyzéke. (Felkiáltások a szélső halon: A törvény szerint meg kell lenni!) Tessék a törvényt elolvasni. Erre különben nem akarok reflectálni; hanem arra, hogy a mint látom, furcsa szokás kezd lábrakapni különösen a t. ellenzék némely tagja részéről itt a képviselőházban. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azok a t. tagtársaim megfeledkezni látszanak arról, hogy ők nemcsak a saját személyükben ülnek itt, hanem a választókerületek mandatariusai. (Derültség a szélsőbalon.) Es ha otthon megszokott viselkedésöket talán önmaguk helyeslik is, itt a képviselőházban viselkedésöket már azért kor iátozniok kellene, (Zajos felkiáltások a szélsőbalon : Ohó!) mert ők itt nem egyéni jogot gyakorolnak, hanem átruházott jogot, választókerületük polgárai nevében. Ha tehát viselkedésük itt az illemnek nem egészen megfelelő, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) nemcsak a maguk személye iránt, hanem a választók ellen is követnek el bizonyos erkölcsi hibát. Hát, t. ház, én nagyon szívesen fogadok Olay Lajos képviselő úrtól négyszemközt valami erkölcsi tanítást, sőt barátságos tréfát is. De már a törvényhozó testűlet termében, a hol én is 45 ezer . . . (Zajos felkiáltások a szélsőbalon: Forint! Negyvenötezer forint! Zajos derültség szélső baloldalon.) negyvenötezer polgár képviselője vagyok, megkövetelem, hogy mindenki az állásomat megillető tisztelettel és a parlamenti illemnek megfelelőleg viselkedjék irántam. (Helyeslés a jobboldalon.) Kun Miklós képviselő úr azt az epithont használta nevem előtt: a kormánypárt vezérszónoka. Nem kérek belőle. Lehet, hogy Kun Miklós az ellenzék vezérszónoka; gratulálok hozzá. Én ezt nem arrogáltam magamnak soha, most sem arrogálom s a jövőben sem fogom. Nem vagyok oly hiú. Mert tudom, hogy a ki egyben jeles, ne vágyódjék mindenben annak tartatni. (Derültség a szélsőbalon.) Legyen meggyőződve a képviselő úr arról, hogy neki is vannak hibái. Ha tehát valaki nem egészen hibátlan ember, ne recrimiuáljon így általánosságban minden egyes alkalommal, mert nagyon könnyen megeshetik, hogy az ő hibáira is ráakadnak. Ezt kívántam Kun Miklós képviselő úrnak mondani. Olay Lajos képviselő úrtól pedig határozottan kikérem, hogy engem ne helyezzen oly állásba, melyben sohsem voltam. Bár én a zsandár! állást igen tisztességes állásnak tartom és nem veszem e szót abban az értelemben, melyet hozzá a t. ellenzék az absolutismus idejéből származó traditio alapján fűz. Én a zsandárt egy, az államnak igen nagy szolgálatot teljesítő államhívatalnoknak tarlom: mégis kifogásolnom kell Olay Lajos képviselő úrnak azt a kifejezését, hogy engem itt »zsandár-képviselőnek« titulált. Fia zsandár lennék, lett volna alkalmam (Halljuk! Halljuk!) egyszer-másszor talán még Olay Lajos képviselő úrral szemben is eljárni. (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ezt kívántam megmondani és köszönöm a háznak szíves türelmét. (Helyeslés a jobboldalon.) Kun Miklós: T. ház! Hogy azok a szemrehányások, a miket nekem Rónay t. képviselő úr tett, alaptalanok, elég volna talán arra hivatkoznom, hogy nem híven idézte azt, a mit én mondtam. 0 azt mondta, hogy én azzal a kifejezéssel éltem, hogy a kormánypárt vezérszónoka. Én nem azt mondtam, hanem azt mondtam, hogy a t. ház vezérszónoka. (Derültség a szélső baloldalon.) Talán — engedelmet kérek — ez nem ok arra, hogy valaki így reerimináljon, mint ö; s ha ez így van, mint a hogy így van, ha még azok a jegyzetek mást mutatnak is — mert hivatkozhatom mindenkire, a ki itt volt — akkor állítása, reeriminatioja határozottan alaptalan és azt olyan határozottan vissza is utasítom. (Helyeslés a szélsőbalon.) S csak arra kérem a t. képviselő urat, hogy ha az illemtanácsok — bocsánatot kérek — az illem dolgában ily magas fokú beszédet méltóztatik tartani: akkor mindenekelőtt méltóztassék tisztába jönni az iránt, van-e neki arra alapja, avagy nincs ? Határozottan állítom és ha nem úgy van abban a jegyzékben, akkor, mint igen sokszor, a gyorsirodai jegyzetekben van a hiba. mert én azt mondtam, nem a kormánypárt, hanem a t. ház vezérszónoka. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) És azt mondhattam, mert a tegnapelőtti port d'epé jelenet és az ülés felfüggesztése után a t. képviselő úr volt az első, a ki azokról a padokról ebben a házban beszélt. Beöthy Ákos: Nagy hatással! (Derültség a bal- és szélső baloldalon.)
