Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-39

h. országos ülés 1892. i a hozzászóíhatásban rejlő védelmet. (Úgy van! Úyy van! a szélső baloldalon.) A költségvetés felolvasott tétele szerint 140 ezer forint bevétel van előirányozva a köz­igazgatási hatóságok által megállapított pénz­büntetésekből. A tétel czímére nézve a költségvetésben bővebb magyarázatot nem találunk ugyan, de azt hiszem, helyesen gondolom, hogy ezen ösz­szeg legnagyobb része a kihágásokról szóló büntető törvény alapján a közigazgatási hatósá­gok által kiszabott pénzbüntetésekből folyik be. Nagyon jól tudom, hogy ezen politikai hatósá­gok eljárása folytán kiszabott pénzbüntetések lényegesen túlhaladják azt az összeget, a mely itt bevételül előirányozva van, de azt is tudom, hogy azoknak jó része nem a kihágási büntető törvény, hanem az annak alajtján készített tör­vényhatósági és városi kihágási szabályrendele­tek alapján szabatik ki és tudom azt is, hogy azok nem az állampénztárba folynak. Ép azért a tételre magára nincs semmi észrevételem, hanem igenis van arra, hogy ezen tétellel a belügyministeri költségvetés keretében kell talál­koznom. Mert én az igazságszolgáltatás helytelen módjának tartom azt, hogy a büntető igazság­szolgáltatási ügyek intézése bírói íüggetlenség­gel nem bíró egyének kezébe van letéve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik a büntető igazság­szolgáltatásnak kezeikbe letett jogát nem a bün­tető jog szerint, hanem legtöbb esetben saját hatalmaskodás! vágyuk, nagyon gyakran pedig pártérdekek szolgálatára gyakorolják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen egész gyakori ma az eset, hogy képviselőválasztások előtti időben a szolgabírák, a rendőrkapitányok asztalfiókjai telve vannak más körülmények közt számba sem vehető feljelentésekkel, a melyeket azért őriz­nek, hogy a választás napján be lehessen idézni az ellenzéki választókat. Ezért rendszerinti aztán az az eljárás is, hogy a választások után az ellenzéki szavazók közül igen sokakat vonnak felelősségre hatóság ellen használt sértő kifeje­zés, izgatás, csendháborítás és nem tudom még mi mindennek tág köpönyege alatt és számba sem vehető csekélységekért drákói szigorral büntetik őket. Erre nézve szolgálhatok saját választókerü­letemből is concrét példával. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen eset előfordult Hajdú-Böszörményben, a hol a főispán által kinevezett rendőrkapitány mindent elkövetett a választások után arra, hogy azokat, a kiket embereink közül előfog­hatott, a legszigorúbb büntetéssel sújtsa. Rész­letes adatokkal ez irányban szolgál, ha úgy tetszik Kovács Sándor h. böszörményi ügyvéd, a ki kiváló figyelemmel kísérte ezeket a dol­gokat. ipi-iii* á3-én, süeMáiu §g« Tudok példát idézni Hajdúmegyének egyik járásából, az újfaluéiból, a hol a választások lezajlása után függetlenségi párti embereket azon a czímen, hogy a választás napján a saját táborukban, mely a külvilágtól csendőr és ka­tonai kordon által el volt zárva, állítólag ható­sági személyek ellen sértő kifejezést használ­tak, szemérmetlen kifejezéssel éltek velük szem­ben és részeg állapotban jelentek meg, a kihá­gásokra előírt büntetések legsúiyosbikával, összesen három rendbeli büntetéssel sújtott a szolgabíró, a nélkül, hogy az illetők elismerték volna e tények elkövetését és a nélkül, hogy ezek rájuk be lettek volna bizonyítva. (Mozgás a szélső baloldalon.) Megvallom, t. ház, hogy ehhez a példához nem nyúltam szívesen, mert ez nekem ügyvédi praxisomból jutott tudomásomra; de idéznem kellett azért, mert van e példában egy igen sajátságos és nevezetes momentum. Az a szolga­bíró ugyanis, a ki ezen ítéletet hozta — a mely különben itt van a kezemben — s a ki eljárt a választás napján az ellenfél által elkövetett visszaélések dolgában, ugyanabban a kerületben, ugyanakkor a kormánypárt jelöltje volt és Kovács József képviselőtársammal szemben meg­bukott s bukása után ő maga ítélhetett a do­logban. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) További példáim is vannak, t. ház, a vissza­élésekről, nevezetesen tudok igen sok esetet arra, hogy azok, a kik közigazgatási hatóság által kihágási ügyekben elzárás büntetésével sújtat­nak, az elzárási büntetést nem valamely fog­házban töltik ki, hanem a szolgabíró gazdasá­gában szolgálják le. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Tudok erre akárhány tanút meg­nevezni, ha tetszik. Igaz, hogy a büntetés így is végre van hajtva, csakhogy a végrehajtás ezen módja nagyon veszedelmes dolog, mert bizonyos inger rejlik benne, hogy a szolgabíró esetleg igazságtalan vagy túlságos büntetéseket szabjon ki. És feltűnő, t. ház, hogy ezeket a visszaéléseket látja mindenki, csak azok nem, a «-­kik a felügyeletre vannak hívatva és kötelezve, mint az alispán és a főispán. Én legalább tudok ilyen visszaélések nagy számáról, de nem tudok egy esetet sem, midőn az illetőket ezért fele­lősségre vonták volna. De azt mondja a t. belügyminister úr, hogy hi szén ezeket a visszaéléseket nem állami, nem a kor mány által kinevezett, hanem törvényhatósági tisztviselők követték el. Ezt az ellenvetést már többször hallottam s eaak annyit kívánok azzal szemben megjegyezni, hogy nem az a kérdés a visszaélések elkövetésénél, vájjon azokat kineve­zett vagy választott tisztviselők követték-e el, hanem az, hogy elkövettetvén ama visszaélések,

Next

/
Oldalképek
Tartalom