Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-39

h. országos ülés 1892. i a hozzászóíhatásban rejlő védelmet. (Úgy van! Úyy van! a szélső baloldalon.) A költségvetés felolvasott tétele szerint 140 ezer forint bevétel van előirányozva a közigazgatási hatóságok által megállapított pénzbüntetésekből. A tétel czímére nézve a költségvetésben bővebb magyarázatot nem találunk ugyan, de azt hiszem, helyesen gondolom, hogy ezen öszszeg legnagyobb része a kihágásokról szóló büntető törvény alapján a közigazgatási hatóságok által kiszabott pénzbüntetésekből folyik be. Nagyon jól tudom, hogy ezen politikai hatóságok eljárása folytán kiszabott pénzbüntetések lényegesen túlhaladják azt az összeget, a mely itt bevételül előirányozva van, de azt is tudom, hogy azoknak jó része nem a kihágási büntető törvény, hanem az annak alajtján készített törvényhatósági és városi kihágási szabályrendeletek alapján szabatik ki és tudom azt is, hogy azok nem az állampénztárba folynak. Ép azért a tételre magára nincs semmi észrevételem, hanem igenis van arra, hogy ezen tétellel a belügyministeri költségvetés keretében kell találkoznom. Mert én az igazságszolgáltatás helytelen módjának tartom azt, hogy a büntető igazságszolgáltatási ügyek intézése bírói íüggetlenséggel nem bíró egyének kezébe van letéve. (Úgy van! a szélső baloldalon.) a kik a büntető igazságszolgáltatásnak kezeikbe letett jogát nem a büntető jog szerint, hanem legtöbb esetben saját hatalmaskodás! vágyuk, nagyon gyakran pedig pártérdekek szolgálatára gyakorolják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen egész gyakori ma az eset, hogy képviselőválasztások előtti időben a szolgabírák, a rendőrkapitányok asztalfiókjai telve vannak más körülmények közt számba sem vehető feljelentésekkel, a melyeket azért őriznek, hogy a választás napján be lehessen idézni az ellenzéki választókat. Ezért rendszerinti aztán az az eljárás is, hogy a választások után az ellenzéki szavazók közül igen sokakat vonnak felelősségre hatóság ellen használt sértő kifejezés, izgatás, csendháborítás és nem tudom még mi mindennek tág köpönyege alatt és számba sem vehető csekélységekért drákói szigorral büntetik őket. Erre nézve szolgálhatok saját választókerületemből is concrét példával. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen eset előfordult Hajdú-Böszörményben, a hol a főispán által kinevezett rendőrkapitány mindent elkövetett a választások után arra, hogy azokat, a kiket embereink közül előfoghatott, a legszigorúbb büntetéssel sújtsa. Részletes adatokkal ez irányban szolgál, ha úgy tetszik Kovács Sándor h. böszörményi ügyvéd, a ki kiváló figyelemmel kísérte ezeket a dolgokat. ipi-iii* á3-én, süeMáiu §g« Tudok példát idézni Hajdúmegyének egyik járásából, az újfaluéiból, a hol a választások lezajlása után függetlenségi párti embereket azon a czímen, hogy a választás napján a saját táborukban, mely a külvilágtól csendőr és katonai kordon által el volt zárva, állítólag hatósági személyek ellen sértő kifejezést használtak, szemérmetlen kifejezéssel éltek velük szemben és részeg állapotban jelentek meg, a kihágásokra előírt büntetések legsúiyosbikával, összesen három rendbeli büntetéssel sújtott a szolgabíró, a nélkül, hogy az illetők elismerték volna e tények elkövetését és a nélkül, hogy ezek rájuk be lettek volna bizonyítva. (Mozgás a szélső baloldalon.) Megvallom, t. ház, hogy ehhez a példához nem nyúltam szívesen, mert ez nekem ügyvédi praxisomból jutott tudomásomra; de idéznem kellett azért, mert van e példában egy igen sajátságos és nevezetes momentum. Az a szolgabíró ugyanis, a ki ezen ítéletet hozta — a mely különben itt van a kezemben — s a ki eljárt a választás napján az ellenfél által elkövetett visszaélések dolgában, ugyanabban a kerületben, ugyanakkor a kormánypárt jelöltje volt és Kovács József képviselőtársammal szemben megbukott s bukása után ő maga ítélhetett a dologban. (Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) További példáim is vannak, t. ház, a visszaélésekről, nevezetesen tudok igen sok esetet arra, hogy azok, a kik közigazgatási hatóság által kihágási ügyekben elzárás büntetésével sújtatnak, az elzárási büntetést nem valamely fogházban töltik ki, hanem a szolgabíró gazdaságában szolgálják le. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Tudok erre akárhány tanút megnevezni, ha tetszik. Igaz, hogy a büntetés így is végre van hajtva, csakhogy a végrehajtás ezen módja nagyon veszedelmes dolog, mert bizonyos inger rejlik benne, hogy a szolgabíró esetleg igazságtalan vagy túlságos büntetéseket szabjon ki. És feltűnő, t. ház, hogy ezeket a visszaéléseket látja mindenki, csak azok nem, a «-kik a felügyeletre vannak hívatva és kötelezve, mint az alispán és a főispán. Én legalább tudok ilyen visszaélések nagy számáról, de nem tudok egy esetet sem, midőn az illetőket ezért felelősségre vonták volna. De azt mondja a t. belügyminister úr, hogy hi szén ezeket a visszaéléseket nem állami, nem a kor mány által kinevezett, hanem törvényhatósági tisztviselők követték el. Ezt az ellenvetést már többször hallottam s eaak annyit kívánok azzal szemben megjegyezni, hogy nem az a kérdés a visszaélések elkövetésénél, vájjon azokat kinevezett vagy választott tisztviselők követték-e el, hanem az, hogy elkövettetvén ama visszaélések,