Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-39

356 89. országos ülés 1893. április 37-én, szerdán. Elnök: T. ház! A jegyző urak vannak hívatva a szólók feljegyzésére és felhívására. Ha esetleg tévedés van, azért az elnökség nem felelhet. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben a kérdés rendben van; a képviselő úr ezen tételhez kíván szólani; méltóztassék előadását megkezdeni. (Halljuk! Halljuk!) Kék Lajos: T. ház! Én felszólnia som bejelentésénél határozottan kijelentettem, hogy mely tételnél kívánok felszólalni. (Halljuk! Hall juh!) A két tétel közötti nagy aránytalanság, a mint mondám, feltűnő. Kiválólag feltűnő pedig akkor, ha ezen két intézmény czélját, intentioját megvizsgáljuk egyrészről, másrészről pedig, ha tekintetbe veszszük a segélyösszeg czélját. A t. ház előtt bizonyára ismeretes, hogy Budapest fővárosának van egy külön tűzoltósága. Mondhatom, az egész Európában híres fővárosi tűzoltóságot a főváros nagy dotatioval, nagy áldozatokkal tartja fenn. Ezen kivűl van a fővárosnak igen tekintélyes nagy csoportú gyári tűzoltósága, melyet a gyárak tartanak fenn: és végre van egy subventionált tűzoltósága, az úgynevezett budapesti önkéntes tűzoltó egylet, mely körülbelül 120—140 tagból áll s úgy a fővárostól, mint a kormánytól tekintélyes subventiót kap. E három tűzoltóságnak feladata a főváros területén kiütő tűzvész esetében a tüzet oltani vagy egyét) veszélyek, mint például árvizek alkalmával segédkezni. Az országos tűzoltó szövetkezetnek azonban, hogy saját kérvényének a szavait olvassam fel, czélja ez: »A tűzoltóságnak országszerte való fejlesztése, tökéletesítése, tűzoltó testületek alapítása, előmozdítása; tűzrendészet] tekintetben szakvélemények adása, a vonatkozó törvény és kormányrendeletek foganatosítása fölött való őrködés és általában tűzrendészet]" ügyekben a hatóságok támogatása; és végííl statisztikailag a tűzoltó ügy nyilvántartása.* Tehát, t. ház, azt hiszem, ha a tűzoltó szövetkezet működése, feladata az egész országra kiterjed s a budapesti önkéntes tűzoltó egylet 5000frtnyi segélyezésével szemben csak 2000frttal segélyeztetik: ily összeggel oly óriási feladatnak megfelelni szinte képtelenség. Az országos tűzoltó szövetkezetnek központi irodája van a fővárosban, mely ha egyebet nem tenne, csupán administrálna, már ez a költség okvetlenül felemésztené a 2000 frtot. De azonkívül mai napság már ez a tűzoltószövetség a t. kormánynak szakközegévé vált és tagadhatatlan, hogy az évenkint 150—200 ügydarabot lát el véleményével akként, hogy ez által a t. kormányt megkíméli egy külön tűzrendészed osztály felállításától. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. báz! Kék Lajos: T. ház! Ha ezt a két tételt, e két segélyösszeget egymással szembeállítom, azért nem kívánom azt kutatni, annál kevésbbé bizonyítani, hogy a budapesti önkéntes tűzoltó egyletnek nyújtott 5000 frt nem túlságos nagy-e az országos tűzoltó szövetségnek nyújtott 2000 frfchoz képest, mert tény az, hogy a budapesti önkéntes tűzoltó egylet tudatára ébredt annak és ezen segélyösszegeket tekintve, azon helyzetbe is jutott, hogy az országos szövetséget mintegy kisegítve, tulajdonkép azt a missiót teljesítse, melyet a tűzoltó szövetségnek kellene teljesíteni, vagyis felállított évenkint egy tűzoltói tiszti és altiszti szaktanfolyamot, melyre a t. kormány is elküldi megbízottját, a ki a 4—5 héten át tartott tanfolyam után a vizsgákat megejti. E tanfolyamokból évenkint 30 - 40 képzett tűzoltó kerül ugyan ki, de azért, azt hiszem, senki sem fogja állításom igazságát tagadni, ha állítom, hogy e missio által csakis fél munkát végezünk, mert az ország többi részeit, különösen azon megyéktől és községektől, melyek a határszélen fektisznek, mindaddig, míg a tűzoltóság az önkéntességre, a jóakaratra van alapítva, nem lehet elvárni, hogy az ottani szegény iparos, a kikből a tűzoltóság mai napság leginkább áll, saját költségén az ország központjába fáradva, itt 4— 5 héten át tengődve, magát kiképezhesse csupán azért, hogy otthon életét, vagyonát, ruházatát a közjónak áldozhassa. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Itt tehát okvetlenül egy közép utat kell találni, mely szerint a tűzvédelem végrehajtása az országban szerveztessék. Nem akarom a t. ház türelmét oly soká igénybe venni, hogy mindazon tűzeseteket felsoroljam, melyek a mostani költségvetés tárgyalása alkalmával már felmerültek és melyeket a lapok registráltak; (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad csupán azt felhozni — és bárkinek rendelkezésére bocsátom adataimat — hogy mióta a belügyi költségvetés tárgyalás alatt van, 42 nagyobb tűzeset volt az országban és e 42 tűzeset közül 18 olyan volt, a hol a község vagy egészen, vagy felében leégett templomostul, községházastul iskolástul. A 42 leégett község közül csupán 8 helyen volt tűzoltóság. Ez igen szomorú illustratio hazánkban a tűzvédelemre nézve. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha tehát a budapesti önkéntes tűzoltóság teljesíti is ezen snbventioval szemben feladatát és kötelességét, a t. kormány kiváló figyelmébe ajánlom, hogy ne itt a központban, hanem inkább a vidéken eszközölje és foganatosítsa oly kormányrendelettel a tűzrendészet fejlesztését, a mint én azt szeretném végrehajtva látni. Az 1888. augusztus 12-én kibocsáttatott tűzrendészet! kormányrendeletünk; de e kormányrendelettel csak úgy vagyunk, mint a katholikus papság az elkeresztelési rendelettel. Maga a tűzoltóság és a községek lármáznak és debachál-