Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-38
38. országos ülés 1892. április 26-án, kedden. 335 voslását. Ha Európa többi államai hasonló rendszabályokhoz fognak nyúlni, akkor idővel megszűnik ez a vándorlás, mely jelenleg, főleg a falusi embernek, valóságos terhel te tésév el jár, sőt nagy veszélyt is képez. Ez az egyik. Volna még néhány megjegyzésem a csendőrségre vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen osztozom Pázmándy Dénes t. képviselőtársam azon nézetében, mely szerint ő a csendőrség létszámát igen csekélynek mondta. Annak idején, mikor a csendőrségre vonatkozó javaslat a véderőbizottságban tárgyaltatott, Ernuszt Kelemen t. képviselőtársammal együtt kijelentettük, hogy helyeseljük ugyan azon alapelvet, mely a javaslatban le van fektetve: hogy a csendőrségi intézmény katonai szervezetre legyen fektetve; azonban már előre figyelmeztetünk arra, hogy ha a legénység és tiszti állomány nem lesz kellő létszámú: a legjobbakarat és törekvés daczára sem lesz képes a csendőrség megfelelni. Úgy látszik, a tapasztalat igazat adott jövendölésünknek. Az új közigazgatási reform-törvényjavaslatok még nem feküsznek előttünk, azokról ítéletet nem mondhatunk, nem tudjuk, mit fognak azok tartalmazni. Hanem én nagyon félek, hogy ha azon új javaslatban is benne lesz a szakasz, a mely a belügyminister úr által a múlt nyáron beterjesztett javaslatban benne foglaltatott, az a csendőrségre nézve egyenesen veszedelem lesz. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) E szakasz pedig »a közigazgatási önkormányzat rendezése a vármegyékben« czímű törvényjavaslat 40. §-a, mely következőleg szól: »A törvényhatóságok területén működő csendőrség közbiztonsági rendőri szolgálata a főispán közvetlen felügyelete alá helyeztetik.« (Zajos ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások.- Csak az kellene még!) A törvényhatóság székhelyén levő szárny-, vagy szakaszparancsnok köteles a főispánnál az általa meghatározandó időben megjelenni, tőle szolgálati felhívásokat átvenni és a szolgálati cselekvények felől neki utasításhoz képest írásbeli vagy szóbeli jelentést tenni. {Mozgás bal felöl.) Ezen szakaszra nézve az indokolás azután a következőkből áll (olvassa): »A törvényhatóság területén működő csendőrségnek a közbiztonsági és rendőri szolgálat tekintetében a főispán közvetlen felügyelete alá helyezése, míg egyrészről a belügyministernek, kinek a csendőrség a közbiztonsági szolgálat tekintetében alá van rendelve, e téren fennálló teendőit apasztani fogja, másrészről a főispánt főleg államrendőri kérdésekben üdvös működés kifejtésére fogja képesíteni*. Hát ez íiz üdvös működés az, a melytől én félek, t. ház. (Élénk derültség a bal- és szélső bal\ oldalon.) I Hogy a csendőrség, csekély létszáma dai czára, eddig legalább aránylag jól meg tudott | felelni hivatásának: ennek oka épen abban rejlett, hogy az egész intézmény katonai szervezetre volt építve. Ha ezt a szervezetet most megbolygatjuk és ha a főispánnak a csendőrség fegyelmi és személyi ügyeiben is beavatkozási jogot fogunk engedni, méltóztassék elhinni, ismét vissza fog térni hozzánk a régi pandurvilágnak senkitől nem óhajtott korszaka. (Úgy van! bal felől.) Én tehát már most előzetesen, a nélkül, hogy tudnám mit fognak tartalmazni azok az új törvényjavaslatok, arra kérem a t. belügyminister urat, ne bolygassa meg a csendőrség mostani katonai szervezetét, hiszen az közbiztonsági tekintetben úgy is rendelkezésére állott eddig is a polgári hatóságoknak; a fegyelmi, személyi és tisztán katonai ügyekben maradjon csj.k meg az eddigi szervezet, különben a csendőrség a legjobb akarattal sem lesz képes a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelni. (Helyeslés bal felől.) A csendőrség, t. ház, bizonyos discretionalis hatalommal ruháztatott fel és én ezt az ő tekintélyének fentartása és emelése szempontjából szükségesnek is tartom. De .tagadhatatlan tény az is, t. ház, hogy egyes esetekben — nem ' mondom, hogy mindenütt, de^ itt-ott — hatalmi visszaélések követtetnek el. És épen azért, hogy az a rokonszenv, a melyet általában az ország lakossága a csendőrségi intézmény iránt érez, melyről be kell vallani, hogy nagyban hozzájárul közbiztonsági viszonyaink javításához, jövőre se csökkenjen: mindent elkövetendó'nek tartok, hogy ilyen hatalmi visszaélések mentől ritkább esetekben fordulhassanak elő (Helyeslés bal feläl.) Nem beszélek itt apró visszaélésekről, hanem egy nemrég előfordult esetre utalok, i mely megérdemli, hogy a házban is felhozassák, (Halljuk! Halljuk!) Pozsonymegye Zsigárd nevű községében lakik egy kereskedő testvérpár, nevük Erdélyi Gábor és Erdélyi Lajos. Teljesen rovatlan előéletű, tisztességes, jóravaló kereskedő emberek. Egy szép napon az itteni posta- és távirdaI igazgatóságnak egy tisztje elment a galantai ! csendőrőrsköz, azt mondva neki, hogy ő tudja ! ám, kik voltak az elkövetői annak a híres és mindeddig föl nem derített soroksári posta| rablógyilkosságnak és azt mondotta, hogy a két ; Erdélyi testvér volt a tettes. A csendőrőrs, túlságos hivatalos buzgalmá| tói vezérelve, minden bírósági meghatalmazás nélkül, a községi elöljáróság segélyével fenyítő i zárlatot rendelt el a két testvér ellen és őket először is elvitte a galantai járásbírósághoz,
