Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-35

81. orssságos ülés 1893. április 22-én, pénteken. %1 licae süpremá lei esto esetében engedi meg, ha a jogbíró alanynak létele van veszélyeztetve. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) A jogbíró alany létele pedig nemcsak hogy nincs veszélyeztetve, de maga a belügyminister úr sem állítja és rendeletében egyetlenegy körülményt sem hoz fel, a melyből ilyen vagyoni bukás esete kilátszanék. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Az én igénytelen felfogásom szerint a vizsgálat, a megtorlás nem csak joga, de kötelessége a belügyi kormányzatnak, de zárgondnokságot állítani fel egy olyan városnak, a mely városnak, mondjuk, a múltban voltak szabálytalanságai, mondjuk, a múltban voltak mulasztásai, mondjuk, a múltban voltak visszaélései, de ezeket 25 éven keresztül elnézésben részesítették, addig, míg ezen városnak kormánypárti képviselője volt; (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Igaz ! Úgy van!) és akkor, midőn a város képviselője ezen padokon (a baloldalra mutat.) foglal helyet, nemcsak vizsgálatot, nemcsak megtorlást alkalmazni, hanem ezen várost zárgondnokság alá helyezni : ebben én törvényes igazságot nem látok. (Zajos helyeslés a hal- és szélső báloldalon.) Én erre vonatkozólag a t. ház tagjaival és az ország választókerületeivel szemben azzal fejezem be beszédemet, hogy hodie mihi, cras tibi. Ez az én felfogásom szerint egyike azon kipróbált segédeszközöknek, a melyek hívatva vannak azt a hangosan hirdetett pártszervezést diadalra vezetni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezekből, azt hiszem, t. ház, sikerült kimutatnom, hogy azok, kik egy alkotmányos állam szabad polgárai, de nem egy hatalmi czélok eléréséért megrendszabályozott országnak jog nélküli lakosai akarnak lenni, nem szavazhatják meg oly tárcza költségvetését, melynek működésében a jogok védelme és biztosítása helyett azoknak kiirtását naponta észleljük. (Igaz! Úgy van! bal felől) És t. ház, ha az államéletnek a közigazgatás, a kormányzat ügykörébe eső bármely nyilvánűlását tekintjük, sehol sem találunk a haladás azon mérvére, a melyet alkotmányosságunk helyreállításának 25. évében és az országmeghozott anyagi áldozatai mellett bizony elvárhatunk. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ha találkozunk is a t. belügyi kormány részéről, eszmékkel, a melyeket azonban legtöbbször erről az oldalról vettek át s a melyek megvalósításra méltók lennének is, sajnosán kell tapasztalnunk azt, hogy azok nem a bennök rejlő nemes czélok elérése, hanem a kormányhatalom növekedése végett rakatnak le törvényjavaslatok alakjában a ház asztalára; olyan törvényjavaslatokat azonban, melyek a közszabadságnak biztosítására és fejlesztésére szolgálnak, a t. kormány nem terjeszt be. Tekintsük, t. ház, a legutóbbi években megKÉPVlí. NAPLÓ, 1892 - 97. II. KÖTET hozott közigazgatási törvényeket; tekintsük a nem rég előterjesztett közigazgatási javaslatot és nézzük a gyakorlati életet, a melyben ezen törvények szelleme megtestesítést nyer; hasonlítsuk össze ezeket az alkotmányosság helyreállításának első évei eredményeivel: és meg kell győződnünk arról, hogy haladás nem az egyéni és közjogoknak fejlesztése és biztosítása, hanem azoknak megszorítása és megtámadása körül mutatkozik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, kormány és közigazgatás egy jogállamban azon feladattal bírnak, hogy a köznek nevében működjenek. És a köznek nevében való ténykedés egy alkotmányos államban csak úgy lehetséges, ha a közakarat úgy, mint a nép szabad meggyőződése jut kifejezésre és mihelyt ezen szabad meggyőződés helyett egy mondva csinált közakarat jelentkezik: a kormány és közigazgatás már ellentétbe helyezkedett az alkotmányosság alapelveivel. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Mert, t. ház, a közigazgatás és kormánynak feladata az, hogy a nemzet fejlődésére irányuló köztörekvéseket, mintegy önmagában csoportosítsa; de mihelyt a kormány és közigazgatás azt tűzi ki czélúl, hogy a nemzetnek a közszabadság iránti lelkesedését kiirtsa: akkor engedelmet kérek, nem a nemzet fejlődésére hatnak, hanem a nemzet lételét veszélyeztetik, mert Magyarországot egy ezredév viharaiban annyi kül- és belellenség közepette csak a közszabadság iránti lelkesedés tudta megvédelmezni. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ha a belügyi kormánynak a szorosan vett közigazgatás terén tanúsított eljárásából felmerült visszafejlődés a kormány hatalmi törekvéseiben meg is leli magyarázatát, annál kevésbbé tudom megérteni azon mulasztásokat, a melyek ezen kormányzati ág körébe eső humanitárius ügyek köríti mutatkozik. (Halljuk! Halljuk!) A mi haladás az egészségügy körűi ezen 25 év alatt általán véve mutatkozik is, arról is elmondhatjuk azt, hogy az állam nem saját erejével és nem saját intézményeivel, hanem legtöbbnyire a községek és törvényhatóságok megterheltetésével és igénybevételével haladt előre, a minek azután szomorú következménye az, hogy oly szegényebb vidékeken, a hol a községek a közegészségügy terheit viselni nem képesek, az a legkezdetlegesebb állapotban van. De, t. ház, van egy a belügyi kormány körébe tartozó par excellence humanitárius feladat, melynek megoldására eddig vajmi keveset tett s a melynek megoldása elől pedig, felfogásom szerint, már többé kitérni nem lehet s a melynek megoldása czéljából az épen most megindult társadalmi mozgalom az állam rész83