Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-34

248 34. orszdgos ülés 1892. április 21-én, csütörtökön. Ez a száraz tényállás. És hogy erre törvényes oka nem volt, bizonyíthatják nemcsak az ellenzéki, de az összes kormánypárti választók, kik az esetnek szemtanúi voltak, mert ennek folytán számos független polgár, a ki vagy nem szavazott volna, vagy a kormánypártra szavazott volna, annyira megundorodott ettől az eljárástól, hogy vagy reám szavazott, vagy egyátalán nem szavazott. (Zaj jobb felöl és felkiáltások : Hát akkor jó eredménye volt!) En nem az eredményt kutatom, hanem az eseteket akarom felhozni. Ez; eset még az nap egyenesen a belügyminister úrnak tudomására hozatott és a kellő intézkedés megtétele kéretett. És máig, negyedfél hónap eltelte után ez ember ellen még fegyelmi elővizsgálat sem rendeltetett el, a mely pedig ha csak némi látszata van a törvényszegésnek, tisztviselő ellen elrendeltetni szokott. Éö mi következtethető abból, hogy a belügyminister sem tartotta szükségesnek azt, hogy ez ügyben intézkedjék? Semmi más, minthogy maga sanctionálja e visszaéléseket. S azért most nem is csodálkozunk azon, hogy a választások után a rendőrség közel 400 választót megbüntetett kihágás miatt s a többieket a f. hó hátralevő napjaira s május s június hóra is megidézte, xígy, hogy nyilvánvaló, Imgy minden egyes választópolgárt, ha nem líri ember, mert azokkal szemben még sem mer úgy eljárni, mint a hogy eljárt, sorra meg akar büntetni. Es miért? Számos választót megbüntetett azért, mert a múlt nyáron kendert mertek áztatni oly helyen, mely ember emlékezet óta e czélra használtatott, ismét számosakat megbüntetett azért, hogy marhájukat az országúton merték hajtani. Ez képtelenségnek tűnik fel, de ez így van. (Derültség.) S hogy csinálták e dolgot? Még a múlt év őszén, a választások előtt a kapitányság hivatalos feljelentést tétetett magának portyázó rendőrök és sokszor olyanok által, a kik nem is voltak portyázni, hogy az összes zombori parasztgazdák marháikat az országúton legeltetik. E feljelentéseket fiókjában tartotta s közvetlen a választások előtt próbált ezekkel prés siót gyakorolni a választókra. Azonban ezek mindenkor hozzánk fordultak s ügyvédekkel menvén a tárgyalásra, védelmet találtak; legalább annyiban, hogy a kapitány látta, hogy eljárása czélhoz nem vezet s nem bírja őket megriasztani. Ezeket a feljelentéseket most a választások utánra hagyta s akkor minden ellenzéki polgárt, aki az ellenzék jelöltjére szavazott, 30—50 forinttal megbüntetett a közutakról szóló i 890. évi I. tezikk 137. §-ának alapján, mely arról szól, hogy marhákat s juhokat az országúton tilos legeltetni, pedig egyetlen egy esetben sem volt bizonyíték arra, hogy az állatok pár perezig az országúton megállapodtak s legeltek volna. Azt, hogy hajtás közben egyik-másik marha a fííbe bele ne harapjon, megakadályozni nem lehet, azt józan észszel mindenki belátja, de az idézett szakasznak is nem az az intentioja,hogy a gazdákat ezért megbüntessük, hanem hogy állatok legeltetése által ne gátoltassék a szabad közlekedés s hogy az országút épsége fentartassék. Hogy ily esetben kihágás megállapítható legyen, be kell bizonyítani, hogy a hajtók szándékosan legeltették az állatokat s legalább rövid ideig megállapodtak. De ez nincsen bebizonyítva. S azok ügyében, a kik a kormánypártra szavaztak, nem is volt kitűzve tárgyalás — s ezért jót állok szavammal —• vagy tényállás hiányában az eljárás ellenök beszüntettetett, vagy pedig ha a tárgyalás ellenök ki volt tűzve, felmentettek, sőt annyira mentek — a kapitány s az említett alkapitány—eljárásukban, hogy egész cynicusan szemökbe mondták a választóknak — természetesen mikor tanúk nem voltak jelen — hogy csak azért lettek megbüntetve, mert az ellenzékkel szavaztak s a kapitányság sok esetben nem is idézte őket írásban, hanem csak röviden rendőr által szóval a városházára idéztette és nem is mondta meg hogy miért; tehát a kihágási eljárás teljes mellőzésével egyszerűen becitáltatta, nem is kérdezett tőlök semmit, hanem csak azt mondta: neked, mert ekkor meg ekkor legeltettél, 30 vagy 50 forintot kell fizetned. És ezt tette minden törvényes eljárás mellőzésével -—• sőt nem is tanította ki őket felebbezési jogukról, — daczára annak, hogy a kihágási eljárás ezt határozottan rendeli. És a tanács, bár mindezeket tudta, — mit tett? Tán azon esetekben, hol nem volt idézés, hol a tényállás nem volt kiderítve, csak feljelentés történt? Tán az ügynek kiderítése végett póteljárást rendelt? Épen nem, hanem helybenhagyta az ítéletet és még a büntetést sem szállította le, holott a büntetés minimuma 50 kr., a maximuma 100 frt — és kár okozása nem volt megállapítható, olyan eset sem fordult elő, hogy valakinél viszszaesésért indokolt lett volna a büntetés magasabb fokának alkalmazása. Ezt tette a rendőrség ott, Csak pár esetet hoztam fel, mondhatnék többeket is, de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni. És mit tett a tanács? Ezt a politikai ellenfelekkel követendő megtorlási elvet alkalmazta, nemcsak itt, mint felebbviteli hatóság, hanem más esetekben is, a közgyűlés igénybevételével és pedig a város egyenes kárára. Csak két esetet leszek bátor felhozni, (Halljuk! Halljuk!) melyek nem