Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-34

244 34. orsíilgos ülés 1892. április 21-én, csütörtökön. A ki az 1874-iki választási törvényünket megnézi, a mely a 48-iki törvény rectificálásának mondatott, annak eszébe jut: habent sua fata libelli; hogy a mi választási törvényeinknek is igazán szomorú története van. 48-ban, midőn a népképviseleti rendszer behozatott, midőn alkotmányunk a parlamentarismus alapjára helyeztetett, akkor a hirtelen átalakulás pillanatában nem lehetett várni, hogy az akkori törvényhozó tökéletes választási törvényt hozzon létre; de, t. ház, nem is lehetett még akkor a választási törvényt olyanná alkotni, a milyenné most alakítani kellene. Akkori időben, tudjuk, például az adózási viszonyok még egészen mások voltak. A ki Magyarország adózási viszonyainak a mólt és a jelen századbeli történetét ismeri, az látja azt a nagy hullámzást, melyen az országnak keresztül kellett mennie, mig végre a 48-iki törvényekhez értünk el, A régi magyar birtokviszonyok és közjog oly szívósan ragaszkodott az évszázadok óta egészen 48-ig fennállott rendszerhez, hogy midőn 48-ban a nagy átalakulás létrejött, annak számolnia kellett az akkori helyzettel, az akkori birtok- és közjogi viszonyokkal. így történt, hogy a 48-iki törvényhozás egy részben az általános szavazati jogot mindazoknak meghagyta, a kik akkor annak gyakorlatában voltak, az alkotmány sánczaiba bevett rétegekre, illetőleg osztályokra nézve pedig nem tehetett egyebet, mint hogy részben a birtokviszonyokat, részben pedig a fennálló vagyoni állapotot elfogadta eensusképen a választási jog megállapítására. így állapította tehát meg censusúl a negyed telket, a 300 forintos házat, a két segéddel dolgozó iparos tehetőségét, egy szóval létrehozta az akkori viszonyoknak megfelelőleg a választási törvényt. . 1872-ben jutott először eszébe a képviselőháznak, hogy az 1848-ban létrehozott választási törvények alig hajthatók végre; csakhogy itt van annak a választási törvénynek szomorú története. 1872-ben az akkori Lónyay-kormány nem azért akarta a választási törvényt módosítani, hogy azzal a szabadelvtíségnek s az ország népei érdekeinek hódoljon és azokat előmozdítsa,, hanem azért, hogy hatalmi érdekeit segítse elő azzal, (Élénk helyeslés bal felől.) még pedig oly meglepetéssel, hogy — a mint tudjuk — e választási törvény revisioja akkor dugába dőlt az ágynevezett obstruetionalis vita folyamán, mert a Lónyay-kormány oly időben nyújtotta be a választási törvény revisiojára vonatkozó javaslatott, a mikor a képviselőház már oszlófélben lévén, az ellenzéknek módjában volt megakadályozni, hogy a javaslat törvényerőre emelkedjék. 1874-ben végre meghozatott a törvénynek ma is érvényben levő módosított szövege. Épen a mostani ministerelnök úr volt akkor a belügy minister és sajátságos, hogy e törvény revisioja is oly körülmények között jött létre, a melyek tavaly a t. ministerelnök reform törvényeivel együtt jártak; oly időben adatott be a törvényjavaslat, hogy annak a képviselőházban való tárgyalása csak Julius 1-én vette kezdetét, a mikor Magyarországon az aratás a legnagyobb mértékben folyamatban van, a midőn tehát a képviselők már e körülménynél fogva is akadályozva voltak abban, hogy a javaslatot beható kritika tárgyává tegyék. Az akkori ellenzék egy-két pontban helyeselte a javaslatot; például azt, hogy az állandó névsor megállapíttassék; behozassák a választási jogosultság megállapítására a eurai bíráskodás ; ez elvileg mind üdvös, csakhogy később kitűnt, hogy a gyakorlatban illusorius. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Míg a 48-iki törvény szerint a személyes megjelenés folytán nyerhetett valaki választói jogosultságot, a 74-iki törvény szerint erre nem volt szükség, miután hivatalból állíttatott össze a névsor. Pedig ez egy nagy fictio, mert ha az illető meg nem jelen és meg nem nézi, sohasem biztos abban, hogy bele van-e abba írva, vagy sem. No hát, t. ház, kérdem, hogy mit javítottunk mi az 1848-iki törvényen? Rosszabbítottuk, mert olyan állíttatik most benne, a mi nincs meg tényleg, mert senki sem lehet nyugodt a felől, hogy felvétetik-e a választási lajstromba és egy napon arra virradhat fel, hogy tulajdonképen nem is választható képviselőnek, mert a választási lajstromban nincs benne, noha kimutatja, hogy az ő kimaradása a legtörvénytelcnebb és a legigazságtalanabb. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ma is van folyamatban ügy, melyben az illetőt kihagyták a választási lisztából és reclamálják, hogy képviselő nem lehet, mert nincs benne a szavazók lajstromában; de nemcsak a mostani esetre hivatkozom, hanem a multakra is: igazán nem gúnyja, szégyene Magyarországnak, ha egyén, a ki akár adófizetés, akár értelmi niveau tekintetében igazán dísze lehetne nemcsak a magyar parlamentnek, hanem Európa bármely parlamentjének is (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és nem lehetett a magyar parlamentnek tagja, mert nem nézte meg a választási lajstromot, a melyből a jegyző őt talán szándékkal, bizonyos czélokból kihagyta. Hát kérdem, t. ház, hogy a választási lajstrom készítésére vonatkozó törvénynek ezen intézkedése nem szégyen-e reánk és parlamentarismusunkra? (Úgy van! szélső bal felől.) Nem lázad fel a szabadelvüség

; érzete ez országban, hogy a mi választási törvényünkben ilyen szakaszok foglaltatnak? (Tefozés a szélsőbal felől.) De