Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-34

34. országos ülés 1892. április 21-én, csütörtökön 241 sik igen sötét foltja is és ez a dyphteris-járvány, a mely pusztításaiban még borzasztóbb és a mely több, mint másfél évtizede pusztít az ország legmagyarabb vidékén, azon a vidéken, melyről nem költöznek ki az emberek Amerikába, mert tudják, hogy azon röghöz vannak kötve, a hol születtek, mert a költő szerint, »a nagyvilágon e kivííl nincsen számukra hely«. Már most kérdem : mily intézkedéseket tett a kormány, hogy e borzasztó járványt lehetőleg megszüntesse *? Nemcsak hazánkban, külföldön is fordulnak elő járványok; de a gyakorlati élet arról győzött meg bennünket — a példák legalább azt mutatják — hogy a külföldön a járványok többnyire rendkívüli és ideiglenes természetűek, míg mi ezekkel már odajutottunk, hogy nálunk nem a járvány, hanem az a rendkívüli állapot, ha járvány nincsen. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy többet ne vessek fel, Hód-MezőVásárhelyen a dyphteritis-járvány közel 15 éve grassál s emberi életben ezrekre menő áldozatokat követel. Az volt a rendkívüli, mikor szünetelt a járvány, úgy, hogy mondhatni, 15 év óta csekély időközökben állandóan pusztított a dyphteritis. A legutolsó járvány kezdődött 1890. Julius 16-án és ez idő óta több, mint 2200 egyén esett ezen betegségbe és a halottak száma a 850-et meghaladja. Tudtommal a kormány ezen szörnyű bet°gség megszüntetésére más intézkedést nem tett, mint azt, hogy hetenkint felkívánta a jelentést arról, hány ember esett ezen járványba és hány ember lett ennek áldozata '? A belügyi költségvetés aetáiból olvasom, máskülönben talán tudomást sem szerezhettem volna róla, hogy a belügyi kormánynak négy egészségügyi felügyelője és egy egészségügyi tanácsa is van. Bátor vagyok kérdezni: vájjon nem lenne-e helyén való, ha egyes vidékeket ily szörnyű és lesújtó vész látogat meg, azok az egészségügyi felügyelők vagy az egészségügyi tanács tagjai lemeunének a hely színére és a helyi hatóságot ott támogatnák és tanácscsal látnák el arra nézve, hogy a járvány megszüntethető legyen? Hód-Mező-Vásárhelyen egészségügyi tanácsost vagy a belügyi kormány ilyféle kiküldöttjét látni soha szerencsénk nem volt. Csanády Sándor: Szégyen! Endrey Gyula: Bátor vagyok ezen kérdést a t. háznak, de különösen a t. belügyminister úrnak becses figyelmébe ajánlani, mert az orvosi tudomány azt tanítja, hogy ha ily járványok egyes községekben talán rövid ideig le nem küzdhetők is, de az orvosi tudomány fegyverei biztos óvszereket nyújtanak arra nézve, hogy ezek ne állandósuljanak, mint a hogy hazánk legmagyarabb vidékein ezek az emberpusztító járványok úgyszólván már stagnálnak és meghonosodtak. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. II. KÖTET. Ezek után bátor vagyok határozati javaslatom indokolására áttérni. (Halljuk! Halljuk!) Én és elvtársaim a választási törvényt sem helyesnek, sem igazságosnak nem tartjuk és a kormányt utasítani kérjük, hogy egy új választási törvényjavaslatot dolgozzon ki és ezen törvényjavaslat kidolgozásánál utasításul kérjük adatni a kormánynak először is azt, hogy a cselekvő választási képességet egész újonnan szabályozza. A cselekvő választási képességtekintetében a mi törvénykönyvünk valóságos csodabogár. Nincs semmiféle biztos hasisunk, nincs egyöntetűség, nincs igazságos alapunk jelenleg a választási képesség meghatározására. Ha az 1874 : XXXIII. tczikket vizsgáljuk, azt fogjuk látni, hogy más a eensus az ország azon részeiben, melyekre az 1848 : V. tezikk hozatott, vagyis a tulaj donképeni Magyarországon és más a eensus az erdélyi részekben, melyek az 1848 : II. tezikk hatálya alá esnek. De nemcsak területek szerint különbözik a eensus, hanem azt látjuk, hogy más censusa van a földmívesnek, más az iparosnak, a kereskedőnek, más az értelmiségnek. Ezenkívül más eensus van a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, más van a községekben, egy szóval a megyékben; és ezen eensus mindenek fölött túlmagas s az által a polgárok egy óriás része, a kik nemcsak katonai kötelezettséggel járulnak az ország terheinek viseléséhez, hanem adóterheikkel is, a választási jog gyakorlatából ki vannak zárva. Azon körülményből, hogy a eensus külön adónemenkint van meghatározva, oly absurdum esetek is következnek a választás jogosultságra nézve, hogy egyes polgárok, a kiknek állami egyenes adójuk a 25 — 30 forintot megüti, nem vehetők fel a választók névjegyzékébe, mert ezen adójuk nem egy adónemből kerül ki, hanem kikerül a föld-, ház-, kereseti, tőkekamatadók összegéből és így egy-egy adónemből különkülön nem fizet oly összeget, a mely a eensus mértékét megüti. Ez a legnagyobb igazságtalanságra és azon hitre vezet, hogy a polgárok választási jogát nem egyenlő mértékkel mérik. (Igaz ! Úgy van! a szélsőbalon.) Az egyik kisebb ellenszolgáltatást nyújt az államnak a választóijog gyakorlásáért, míg a másik ötszörte-hatszorta nagyobb ellenszolgáltatásért sem részesül ebben az államjogban. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ennélfogva mi azt kívánjuk, hogy a cselekvő választási képesség általában kiterjesztessék és a eensus a viszonyoknak megfelelőleg a lehetőségig alászállíttassák. Mindenesetre azonban kívánjuk azt is, ha az adó vétetik a választási jog cinosurájáúl, az adóösszeg mindennemű adókra 31