Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-34

286 34. országos ülés 1882. április 21-én csütörtökön. egy halvány betű sincs sem a törvényszék felterjesztésében, sem a bizottsági előadó úr jelentésében. (Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) Annak meghatározására, vájjon zaklatás esete forog-e fenn, vagy sem ; hogy a törvényhozásnak egyik tagja a bírósági eljárás alanyává tétessék-e, vagy sem ; erre nem elégséges az egyik félnek tényét előadni, hanem feltétlenül szükséges mindkét cselekményt és így a szolgabíró eljárását is előadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De minthogy ez az iratokban teljesen hiányzik, én a tényállást csonkának tartom s nem olyannak, a melynek alapján a t. ház elbírálhatná, vájjon a jelen esetben a mentelmi jog felfüggesztendő-e, vagy sem? A másik indok, a mely miatt szintén nem járulhatok a bízottsági előadó úr javaslatához, az, hogy felfogásom szerint, még ha a tényállás szó szerint való is, a bíróság akkor sem lehet abban a helyzetben, hogy bűncselekményt megállapíthasson, mert nemcsak az egyes kifejezéseket szokta és köteles a bíróság bírói megfontolás tárgyává tenni, hanem az egész nyilatkozatot; már pedig ha figyelembe veszi a bíróság azt, hogy ezen nyilatkozatban egyenesen a politikai jog megsértése: a választási joggal szemben elkövetett sérelem miatt rótta meg a szolgabírót, nem hiszem, hogy a bíróság bűncselekményt constatálhasson. Annyival kevésbbé hiszem ezt, mert kétségtelen dolog, hogy választások alkalmával rendszerint nagy felindulás szokott uralkodni, már pedig a felindulás oly lelki állapot — ezt tudja minden jogász, de tudja minden más ember is — a mely rendszerint vagy teljesen kizárja a criminalis beszámíthatóságot, vagy a minimumra csökkenti azt. Tehát esetleg, ha a bíró Vécsey Endre képviselőtársunkat öt, vagy tizenöt forintra megbünteti, vájjon ezért a törvényhozás kiadja-e őt? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Harmadik ok, a miért nem járulhatok a bizottság javaslatához, az, hogy szerintem politikai indok javasolja, hogy ily esetben kiadás sohase történjék. (Helyeslés a szélsőbalon.) A ki 1867 óta, vagy esak a közelmúltban figyelemmel kísérte a választásokat, kétségkívül azon meggyőződésre jutott, hogy ig*en elszomorítók azok a dolgok, a miket a választások alkalmával az administrativ tisztviselők elkövetnek s egyáltalában a legritkább eset az, hogy az administrativ tisztviselők megrovatnak azért, hogy a legfőbb politikai jogot, mely által a polgárok a törvényhozásban és kormányzásban résztvesznek, meghamisítják. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát a hazai közállapotokra való tekintettel politikai szempontból nem tartom helyesnek, hogy ily esetben a mentelmi jog felfüggesztessék. De azon okból sem járulhatok az előadó úr javaslatához, mert ha egy polgár, legyen az bár képviselőjelölt, vagy egyszerű polgár, ily eminens politikai jogot megsért és e' ellen nyíltan — akár a legerélyesebben — felszólal, nem bűncselekményt követ el, hanem politikai jogot véd s ezen okból nem látom annak a lehetőségét, hogy itt a bíróság bűncselekményt constatálhasson. (Helyeslés a szélsőbalon) Végűi ezen esetben én, szerény véleményem szerint,—meglehet, hogy ezzel egyedül állok,—csak azon erőszakoskodás folytatását látnám, melynek a legközelebbi választások alkalmával tanúi voltunk, hogyha Vécsey Endre t. képviselő úr kiadatnék. Ennélfogva a bizottság véleményének mellőzésével hozzájárulok Olay Lajos t. képviselőtársam javaslatához s azt ajánlom a t. háznak is elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Chorin Ferencz: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a kérdés érdemébe bocsátkozni, csak azért szólalok fel, mert a mentelmi bizottság eljárását, a, vele szemben történt támadások ellen megvédeni és indokolni szándékozom. Mindenekelőtt Olay Lajos t. képviselő úr tévedett, midőn azt állította, hogy a mentelmi bizottság azon elvet statuálta, hogy mint jury jár el. A mentelmi bizottság csak azt mondotta ki, hogy azon kérdés elbírálásánál, mely minden mentelmi esetben első sorban a mentelmi bizottságnak, másod sorban a képviselőháznak képezi jogkörét: hogy t. i. forog-e fenn zaklatás—vagy sem,—a dolog természetéből kifolyólag mindenki saját subjecúv meggyőződését követi, mert mindig egyéni apretiationak képezi tárgyát az, vájjon az illető képviselő a bűnvád által személyesen zaklatta tik-e, vagy sem? (Igaz ! Úgy van! jobb felől.) A mentelmi bizottság többször megkísérlette volt ezen kérdést úgy állítani a képviselőház elé, hogy a háznak módjában álljon a zaklatás fenforgását elvi alapon elbírálni. Jól emlékszem, hogy a mentelmi bizottság javaslataiban a zaklatás kérdése mindig úgy volt a ház elé állítva, hogy zaklatást képez az, midőn a büntető eljárás indító oka nem a jogrend ellen elkövetett sértés megtorlása, hanem az illető képviselő politikai működésének megbénítása. Ez az, a mit külföldi parlamentek elfogadtak e kérdés megbírálásának alapjául. A mentelmi bizottság ezen szempontot követi, azonban a képviselőház a zaklatás fenforgásának elbírálásánál mindig az egyéni apretiatio szempontjából indult ki. Ennyi mondatott a mentelmi bizottságban, sem több, sem kevesebb. S ezt szükségesnek