Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.
Ülésnapok - 1892-33
88. országos ülés 1892. Április 9-én, szombaton. ejjg tetve, akadályozza a város fejlődését és nem szavazza meg a város fejlődése, kormányzása és culturalis előhal adására szükséges erőket és nem nyitja meg az erre szolgáló forrásokat, mondom, szükség van arra, hogy a megyei törvényhatóság és a legmagasabb kormányzati, közigazgatási fórum nyúljon bele egész marokkal annak a városnak kormányzatába s nevezzen ki oda, a mint az Békésmegyében történt — nem tudom, volt-e rá szükség, vagy nem — egy teljhatalmú kormánybiztost. És kérdem a t. belügyminister urat — s erre szeretnék őszinte, nyilt és a közigazgatás tisztaságával, az állam jól felfogott érdekével összeférő férfias választ — vájjon Szentes városára nézve, a mely város soha nem tagadott meg a haladáshoz semmiféle támogatást, mely város 20 év óta közel egy forint községi kirovással kormányoztatja magát, mely város legutolsó, legegyszerűbb polgára is lelkesülten járult hozzá azon óriási áldozatokhoz, a melyek századok mulasztását voltak hivatva új erővel és lelkesültséggel és új intelligens felfogással helyre hozni s pótolni: a közigazgatás tiszta erkölcseivel összeegyeztethetőnek tartja-e a belügyminister úr azt, hojry Szentes városa egy ember miatt, egy bíín miatt, mely meggyalázta magát a belügyministeriumot, oda, kényszeríttessék, hogy meg legyen akadályozva fejlődésében és haladásában ? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök xir erre mosolyog? Ebben a mosolyban látom én azt az erkölcsi színvonalat, azt a jóakaratot, azt az állambölcseséget, melylyel a minister úr Magyarországot kormányozza. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon ) Mert hogyha Magyarország beliigyministerének nincs érzéke az iránt, hogyan kell kormányozni, egy város közönségét, hogyan kell megbecsülni egy népet, mely jóakarattal irányozza a maga dolgait, hogyan kell támogatni oly népet törekvéseiben, mely nép összes közéleti törekvéseit az állam érdekében és saját jól felfogott haladása terén mindig teljes erejéből igyekezett kifejteni, ha Magyarország belügyministere mosolyog, mikor e város közönsége az ő általa is megcselekedett polgármester ellen áll, mint a fal és tiltakozik a visszaélés ellen, mely megtörtént, ez a mosoly jellemzi a belügyminister államférfiúi bölcsességét. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk!) Megengedem azt, hogy az egész országra nézve, a mint legközelebb is hallottam, közönyös dolog ez, és van abban bizonyos comicum, ha itt egyes képviselő egy községnek bajait előhozza és itt felhántorgatja. De engedelmet kérek, t. képviselőház, ha így az ország nagy általánossága szempontjából ez országos kérdésnek nem is tekinthető .... Madarász József: Országos dolog biz a! Sima Ferencz: ... de országos kérdésnek tartom azért, mert hodie mihi, cras tibi. Ha ezt megcselekedhette a belügyi kormányzat ma Szentes városával, megcselekedhet! Magyarország bármely más városával és vidékével, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ez általános betegséget, a kormányzattal szemben oly visszahatást, ott helyben a kormányzatban oly állapotokat teremt, a melyek rombolóan hatnak ki messze időkre, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) melyet jó és nagyobb állami bölcsességgel szervezett kormányzat sem lesz képes pótolni, a mint látom és tudom, hogy a csongrádi és szentesi viszonyok oly visszahatással vannak az ottani culturalis fejlődésre és haladásra, sőt a családi élet megromlására is, hogy sok idő kell arra, míg ezen állapotokat orvosolni és rendes útra terelni lehet. Beöthy Ákos: Valóságos visszaesés a középkorba ! Sima Ferencz: Mondom, ennek daczára comicusnak tűnhetik fel, hogy itt egy községnek, egy városnak kérdését ily mélyen merítjük bele az államkormányzat dolgaiba, de t. ház, azok a területek ama polgárokra nézve egy kis ország, ez hazájok, tűzhelyök, ott a kis hazában, annak kormányzatában találják meg az állampolgári jogot és ha abban meg vannak támadva, fel van billentve a lelki egyensúly a polgári jogok gyakorlása terén, fel van billentve a község kormányzata iránti jó vélemény és oly helyzetbe sodortatik a város polgársága, a melyből a kibontakozás felé vezető utat nem találja, nem találja, mert erre a t. belügyminister úr bölcsesége — a mint ezt a polgármester-választása alkalmából megmutatta — erre teljesen képtelen. Nohát, t. ház, szeretném tudni, hogy a t. belügyminister úr azt tartja-e az állam jól felfogott érdekének, az államkormányzat bölcsesége hévméröjének, hogy ott tartson Csongrádmegye élén egy főispánt és Szentes város élén egy így megcselekedett polgármestert (Derültség balfelől.) és e két ember miatt egy egész vármegye, egy egész város éveken át legyen megakasztva működésében? (Úgy van! balfelől.) Ha a t. belügyminister urat csakugyan az állam jól felfogott érdeke, a közigazgatás tisztasága vezérli, akkor neki nem a főispánjának és nem az ekként csinált polgármesternek sorsával kell törődnie, hmem a város köznyugalmával, fejlődésével, a haladása iránt táplált közvárakozással. (Úgy van! balfelől.) Ez az állami érdek és nem az, a mi a t. belügyminister úr politikáját a szentesi csongrádmegyei viszonyok bírálatánál jellemzi. (Helyeslés balfelől.) Valaki közbeszólt beszédemben, hogy még a társadalmi viszonyokra is mily visszahatása van a helyi kormányzatnak ily visszaélésekkel
