Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-33

33. országos Ülés 1891, április 9-én, Szombaton. 100 politikusnak lé kell vonnia. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon,) Rámutat ezután a szarvasi szabadelvű párt közlönye, hogy miképen szerezte azt a félmilliót Csongrádnak Szivák Imre, a ki a városnak egy időben országgyűlési képviselője volt, de szeren­csére a legutóbbi választásnál elbukott. Madarász József: Majd felléptetik megint! Sima Ferencz í Elbukik megint! Azt mondja ez a lap, hogy Szivák kő­partot épített Csongrád védelmére s a 300.000 fo­rintot, melyet érte fizetni kellett volna, a kormány Szivák közbenjárására elengedte. Szivák közben­járására vasutat építettek, továbbá — ez is jel­lemző és sajnálom, hogy nincs jelen a közokta­tásügyi minister úr, mert ez a dolog a közokta­tásügyi politika morálját is nagyon közelről érinti — hogy Szivák nagy befolyásának sike­rült kieszközölni, hogy a csongrádi iskolák fen­tartására az állam évenkint 10.000 frt segítséget nyújt. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem tudom, jár-e még mindig ez a 10 OOOfrt, de a míg Szivák volt a képviselő, addig járt. Úgy látszik ezen magyarázatokból, hogy az állam eassája a kormánypárti képviselők befolyása érdekében nyitva áll és ez az az úgynevezett szabadelvű kormányzat, szabadelvű politika, tiszta választás, melyre az igen t, belügyminister úr hivatkozik, mikor fellelkesül azon a nagy támo­gatáson, mely iránta a felirati vita átalános meg­szavazásánál nyilvánult. (Tetszés a szélső bal felől.) Hát, t. ház, kérdezni vagyok bátor a t. bel­ügyminister urat, hogy egyá tálában megenged­hetőnek tartja-e — eltekintve a választás sza­badságának kérdésétől, eltekintve a választási küzdelemben általában alkalmazni szokott minden nemű kortesfegyvertől s eltekintve még attól is, hogy egy főispán, maga is állampolgár lévén, szabadon gyakorolhatja állampolgári jogát és mint polgár a saját erejéből, a maga meggyőző­dése szerint küzdelembe viheti szabad meggyőző­dését, hogy az a jelölt érvényesüljön és győzzön, a kinek támogatására politikai álláspontjánál fogva kész — vájjon megengedhető-e az, hogy a kormánynyal oly közel bizalmi állásban levő magasrangú államhivatalnok, mint egy főispán, egyenesen rámutasson a kormánypárti jelölt érde­kében arra, hogy kormánypárti jelöltet igye­kezzetek megválasztani, mert ennek a választás­nak az lesz az eredménye, hogy államsegélyben fog részesülni az iskolátok, 300.000 frt kopárt költséget elengednek és egyáltalában helyi érde­keitek minden óhajtása csak egy kormánypárti képviselő segítségével érvényesülhet? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) Ha ezt elmondja egy egyszerű polgára az államnak, a ki beleveti magát a politikai küzdelmekbe, tekintettel arra, hogy a pártok mérkőzésénél a pártpolitikai küzdelem KÉPVH. NAPLÓ. 1892-—97. 1 KÖTET. I minden fegyvere alkalmazásba van véve, egy­általában immorálisnak nem tartom, hanem im­morális nemcsak a főispánra, hanem magára a kormányra nézve és legfőképen pedig immo­rális magára a belügyministerre nézve, hogyha oly főispánokat tart s tűr meg, a kik úgy igye­keznek a kormányt s a belügyministert az ország színe előtt ajánlani és feltüntetni, hogy csak úgy juthatnak helyi érdekeik helyes istápolajához, ha kormánypárti képviselőt választanak. Abban a véleményben vagyok, hogyha ezek a bajok megvannak és állandóak, ám legyenek addig, míg azokat az ország megtűri; hanem azt azután magam részéről s az egész ország részéről határozottan elutasítandónak tartom, hogy a bel­ügyminister a jó, tiszta politikai erkölcs alapján hívatkozhassék arra, hogy őt a nemzeti köz­bizalom tartja azon a polezon, a melyet párt­jával együtt elfoglal. (Helyeslés. Úgy van! a szélső­balon.) A helyi érdekek ezerféle szálai azok, melyek ma a többséget összetartják és nem a nemzeti közbizalom. És itt pár szóval ki kell térnem a gondolom Bethlen Gábor t. képviselő úr által tegnap felemlített azon körülmény érintésére, hogy a kormánypárt a magyar vidékekről tel­jesen ki van szorítva és hogy csak nemzetiségi pactumok segítségével volt képes parlamenti többségre jutni. (Egy hang jobb felől: Már megint arra hivatkoznak?!) Már megint arra hivatkozom. Például ott volt Szarvas városa, a magyar alföld­nek 21 ellenzéki kerületei közt ez az egyetlen zöld folt volt a képviselőválasztási kerületek­nek a térképén és ez az egy kerület is meg­ragadta a kínálkozó alkalmat arra, hogy azt a zöld foltot a térképről letörölje és pirosra vál­toztatva, csatlakozzék az ellenzéki párt erkölcsi diadalának emeléséhez. (Felkiáltások a szélsőbalon : Pedig tótul is beszéltek Szivák érdekében!) Igen Bobula és Matuska képviselő urak tótul beszéltek Szarvason. De a t. belügyminister urat az is érdekelni fogja, hogy pl. a szarvasi képviselőválasztásnál nemcsak a békésmegyei közigazgatási tisztviselők működtek közre, hogy Szivák Imrét megválasztassák, nemcsak a csongrádmegyei főispán ment oda, hanem a csongrádi főszolgabírót is beutaztatta 6 szekéren a csongrádmegyei tisztviselőkkel Szarvasra, hogy felajánlják Szarvas városának Szivák Imre kép­viselőjelöltet a megválasztásra. Tehát nemcsak a megyében, hanem a megyén kivűli idegen megyék területéről is berendeltetnek és behaj­tatnak a közigazgatási tisztviselők a kormánypárt érdekében. Kérdezem tehát a t. belügyminister urat, hogy a jő, tiszta, pontos és lelkiismeretes köz­igazgatás érdekében megengedhetőnek tartja-e azt, hogy a megyei foszolgabírák még idegen 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom