Képviselőházi napló, 1892. II. kötet • 1892. márczius 30–május 2.

Ülésnapok - 1892-32

198 82. országos ülés 1892. Aprllis 8-án

, pénteken. ajáulotta Szentes város közönségének, mely azt köszönettel elfogadta. Nevethet az előadó úr. (Mozgás HalljukHalljuk!) Itt van a belügyi programra. Akkor, mikor egy volt kormánybiztos, a kormánynak volt híve és egy agilis tagja iránt e kileneztized részében ellenzéket képező város közönsége tiszteletét, szeretetét akarja nyilvánítani, midőn ezt itt magyar parlamentben, a magyar törvényhozó testületben említem, a belügyministerium költségvetésének előadója kaczagni kezd. (Általános élénk derültség. Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Kerestek tizenegy embert, kik megapellálták Szentes város képviselőtestületének etnez egyhangúlag hozott határozatát és abból a tizenegy emberből azóta választás útján kineveztetett a város polgármesterévé egy, választás útján kineveztetett a város főjegyzőjévé egy, a többi pedig várja, hogy a még benlevő tisztviselőket elcsapják és azok helyébe azután ők jöjjenek. (Igás! Ügy van! bal felől. Mozgás jobb felöl.) Lehet az én előadásomban darabosság, (Halljuk!Halljuk!) lehet, hogy előadásom mozaikszerű, mert hiszen egy összetört tükör darabjait mutatom itt elő a t. háznak. Keservesen szomorú és talán nevetséges dolgok összeállítása az, a miket itt előhozok, de igazak ée azok bírálatát egy egész vármegye közönsége várja, mely első sorban magyar, másodsorban megtudta érteid a culturulis törekvések irányát. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Csak egyre hivatkozom. Hivatkozom arra, hogy Szentes várrosának közönsége volt az, a mely hogy úgy mondjam, évek hosszú sorával megelőzte a szabadelvűség terén még a törvényhozó testületet is. (Halljuk! Halljuk!) Itt csak 1867-ben adatott meg zsidó polgártársainknak a választási jog; Szentes város közönsége azonban már 1861 ben megadta azt nekik, valamint az 1865. évi országgyűlési képviselő választás alkalmával Szentes városában minden zsidó honpolgár szavazott az országgyűlési képviselő jelöltre, ha adója megütötte a eensust. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És nem került abban a városban egyetlen ember sem, aki felszólalt volna a jognak megosztása ellen; nem akadt egyetlen ember sem, a ki a város közönsége egész egyetemének ezen hazafias intézkedését ne helyeselte volna. De volt egy ember a választók lisztájában, a ki nyereségvágyból követett el bűnt, egy armalisos nemes ember és ezt kireclamálták. eddig működéiben volt bírót fogja candidálni. Meg is történt, ráerőszakolták a községre, hogy csak ez az ember legyen bíró. És mi történt? Mikor az esküt le kellett volna tennie, akkor az egyszerű kékbeli parasztemberek, esküdt bírák kijelentették, hogy ők nem teszik le az esküt, mert ők olyan emberrel egy széket nem ülnök, a kit nem a választó polgárok többsége választott meg. (Tetszésa szélső baloldalon.) Az eszme hódít és remélem, meg fogjuk érni rövid időn, hogy eljön ezen állapotok tudomása magához a beliigyminister úrhoz és intézkedni fog, hogy azon közliotrányos állapotok, melyek lázítják az emberi érzést, megszűnjenek Csonsrádmegyében. De hiszen ezek nem egyebek, mint az emberi törvények megsértései. De fájdalom, hivatkozni kell rá, hogy ezen vármegyében már nem csak az emberi törvényeket sértik meg, hanem meg.sértik az isteni törvényeket is: Csongrádmegyében úgy látszik, nem szabad már tisztelni, nem szabad már háladatosmtk lenni Í em. Szentes városában történt meg, a melynek viszonyáról a vármegyéhez ez alkalommal rÉüectálni nem akarok, mert személyemmel is összefügg a dolog, hanem hivatkozom arra, hogy Szentes városa 1881-ben, az akkorri nagy árviz alkalmával válságos helyzetben volt és végpusztulással volt fenyegetve. Akkorát, kormány bölcs intézkedése kiküldött oda egy egyént, hogy annak kitartása és meg nem hálálható bölcs és lelkesítő vezetése mellett meg legyen védelmezve a vidék, a mely a Kőrös, Tisza és Maros vize közt fekszik. Isten segítsége mellett sikereit t. ház. Az a közönség, mely nem rendelkezik egyébbel, mint legfeljebb tisztelettel, szeretettel, hálával, azt a tiszteletét, szeretetét megadta, a kormány kiküldöttjének, annak a kormánybiztosnak, a kit úgy hívnak, hogy Horváth Gyula. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Szentes városa megválasztotta díszpolgárának ; Mindszent községe lefestette arczképét. Az időben én voltam Szén tes városának polgármestere és a Tisza, Kőrös és Maros közti vidék városainak és községeinek küldöttségét vezettem ide ebbe az épületbe a t. beliigyminister úr elé, a közlekedési minister és a képviselőház elnöke elé, megköszönni nekik kegyességüket, gondoskodásukat, hogy oly embernek adták kezébe a. védelem eszközeit és annak vezetését, hogy ez által az a nagy vidék a végveszedelemtől meg lett oltalmazva. Es most mi történt, t. ház ? Az a közönség, mely úgy tisztel és ily hálás, nem feledkezett el a jótéteményről tíz esztendő múlva sem és a múlt év május 12-én lett volna évforduló napja annak, hogy Horváth Gyulát Szentes városa díszpolgárának tisztelheti. A közönség saját adakozása útján lefestette arczképét, felMost azonban annak a városnak, a mely a íolvilágosodottságnak, a nemes eszmék iránt való lelkesedésének ily magaslatán áll, a mely tud még szeretni és becsülni párt tekintet nélkül, ennek a közönségnek meg van apellálva az erre vonatkozó határozata, hogy saját dísz-